Mások helyett is szégyellem magam
Az Új Élet 1998. november 15-i számában jelent meg az itt újraközölt írás:
Mások helyett is szégyellem magam
Dr. X. X. angliai orvos beleszeretett egyik magyar kolléganőjébe, és miután szerelme viszonzásra talált, házasságot kötöttek.
A menyasszony kérésére az egyik budapesti zsinagógában tartották a chaszenet, majd azt követően a lakodalmat.
Jó pár év telt el azóta, de a távolság nem tett jót a házasságuknak, így úgy döntöttek, hogy elválnak. A polgári házasságot viszonylag gyorsan felbontották, és kérték, hogy a zsidó vallás szerint megkötött házasságukat is bontsák fel.
Több levelet írtak, a hónapok azóta is telnek, de érdemi választ mind ez ideig nem kaptak Budapestről, a rabbiság illetékeseitől.
A londoni orvosdoktor türelme egyre fogy, és nem érti, hogyha mindketten azt akarják – és a vallási szabályok sem tiltják -, akkor miért nem bontják fel az őket összekötő köteléket? Hovatovább azt fontolgatja, hogyha nem sikerül érdemi választ kapnia Magyarországról, akkor az ottani Bét-Din-hez fordul. Az első lépéseket már meg is tette, de Londonban azt kérdezi tőle mindenki, hogy ha a házasságát meg tudta kötni Magyarországon, ha volt rabbi, aki összeadta – akkor hogyan lehet, hogy most nincs, aki elválassza őket?
Milyen ország az, ahol állítólag több mint százezer zsidó él, működik a zsidó oktatási rendszer, zsinagógák, a rabbinátus, és mégsem tudnak egy házasságot felbontani?
Valóban: milyen ország ez, milyen a mi zsidó közösségünk, ha ilyen egyszerű dolgot nem lehet elintézni, kérdezem én is, és közben nagyon szégyellem magam, saját magam és mindenki más helyett is, habár nem az én feladatkörömbe tartozik az ilyen ügyek intézése.
Vajon azok is szégyellik-e magukat, akikhez az ilyen ügyek tartoznak?
Feldmájer Péter
A lap december 1-i száma közölte az alábbi választ:
Kinek van szégyellnivalója ?!
(A rabbikar közleménye)
Az Új Élet 1998. november 15-ei számában a harmadik oldalon „Mások helyett is szégyellem magam” című írás jelent meg. A rabbikar megállapítja, hogy ennek az írásnak célkitűzése, hangvétele, s az abból árulkodó messzemenő háláchikus járatlanság nem teszi lehetővé azt, hogy a rabbikar ezzel az írással érdemben foglalkozzék. Ugyanakkor a rabbikar kinyilvánítja teljes készségét arra, hogy a felekezeti sajtótól elvárható stílusban közlendő észrevételekre, kritikákra mindenkor készséggel fog válaszolni. Az Új Élet rabbi főszerkesztőjétől elvárható lett volna olyan rabbinikus felkészültség, amely legalább megjegyzésben közli a nevezett írásban található háláchikus járatlanságot.
Egyébként örömmel állapítjuk meg, hogy a választások közeledtével a cikk szerzője odaadó érdeklődést tanúsít a rabbiság munkája iránt, holott ennek eddig a rabbiság kevés jelét tapasztalta.
A cikk súlyosan sértő, dehonesztáló kicsengését a rabbikar visszautasítja, és a tisztelt olvasóra bízza, hogy eldöntse, kinek van szégyellnivalója.
Dr. Schweitzer József országos főrabbi,
a rabbikar tagjai: Deutsch Róbert, Deutsch László, dr. Domán István, Fröhlich Róbert, Lőwy Tamás, Markovics Zsolt, Schőnberger András, dr. Singer Ödön
Címkék:1999-01