Második hónapja az új suliban

Mire ezek a sorok megjelennek, milyen messze már szeptember első vasárnapja, amikor a gyönyörű ötven kislány és fiúcska, osztályuk­nak megfelelő szín szerint, zöld és kék felhő-jelvényt kitűzve, először gyűlt össze, hogy megismerkedjen egymással – ez a tanító nénikkel már előzőleg megtörtént. Az első csengetésről nem írhatok, mert ilyen nincs, a Lendvay utcában muzsika jelzi a tanítás kezdetét és a pihenőt.

A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolából és Óvodából a tudósítás mindenekelőtt azokat köszöntse, akik a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben megfogant gondolatot megvalósították: akik megszervez­ték az iskolát, akik egy eddig sehol sem alkalmazott tantervet készítet­tek, amelyben a zsidó tradíció és szellem, a szabadelvűség, a magyar pedagógia legjobb módszerei és kí­vánalmai harmonikusan ötvöződ­nek.

A nevelőket 130 jelentkezőből vá­lasztották ki, olyanokat, akik szak­májuk kiválóságaiként küldetést tel­jesítenek. Hozzájuk a gyerekek örömmel mennek, számukra a neve­lés előbbre való a tanulásnál, fel­tárják és fejlesztik a kicsinyek és a tinédzserek tehetségét és képessé­gét.

Olyan iskola ez, ahol ugyan nem kötelező a hittanóra, de ahol a Bib­liát, múltunk megismerését amerikai rabbi is segíti, az ivrit nyelvet pedig izraeli tanár oktatja. Olyan iskola ez, ahonnan a majdan kike­rülő ifjú értelme és érzelme alapján dönti el, hogy miként éli, hogyan fe­jezi ki zsidóságát; ősei földjén, a történelem ritka igazságtevéseként megvalósult Erec Izraelben vagy pedig szülőföldjén él magyarként, de az izraelita vallási törvényeket követve, illetőleg Magyarország egyik nemzetisége tagjaiként.

Tisztelettel kell szólni a névadóról is, Ronald S. Lauderről, akinek nagylelkűsége nélkül a volt munkásőr kerületi székház nem épülhe­tett volna át modem iskolává, s aki­nek további támogatása nélkül nem működhetne. Az állam ugyanis szűkmarkú, számunkra még annyit se ad, mint az egyházi iskoláknak. Hozzájárulása gyerekenként évi 5000 forint, holott az egy tanulóra jutó költség 80 ezer forint. Meg kell em­lítenünk, hogy segít még a Joint és egy londoni zsidó oktatási alapít­vány is.

Az iskola persze a szülőké is, hi­szen saját akaratukból hozták gyer­meküket, sokan a város távoli részé­ből. Az iskola vállalása megnyilvá­nul a szülői értekezletek vidám és szeretettel teli hangulatában és ab­ban is, amikor bútorokat kell cipel­ni. De támogatják gyermekük máso­dik otthonát pénzzel is, egyesek nem is kevéssel. Persze az iskolának az is ugyanolyan kedves, akinek szülei anyagi hozzájárulásra nem képesek.

Megkérdeztem néhány szülőt, hogy miért hozták ide gyermeküket. Íme válaszuk:

Flóra apukája: Nemrégiben jöt­tünk vissza Izraelből, ahol lányom óvodába járt, s azt akarom, hogy abban a szellemben nevelődjön to­vább. Ennek az „előéletnek” van egy humoros hátránya: Flóra olykor a magyar szavakat is jobbról balra írja. Elhatározásomat erősítette az is, hogy itt két nyelvet magas fokon sajátít majd el, hiszen később az egyes tárgyakat ivritül és angolul tanulják!

Viktória szülei: Afrikai kikülde­tésből tértünk haza. Szüleink készí­tették elő unokájuk számára ezt az iskolát, aminek mi is nagyon örü­lünk. Olyan vidéki városban nőttünk fel, ahol a háború után alig maradt zsidó, a szülői ház mégis elegendő volt arra, hogy tudatunkat megőriz­ze. Lányunk itt zsidó marad és európaivá lesz.

* * *

Amikor az időszámításunk utáni 70-ben öthónapos ostrom után Vespasianus elfoglalta és elpusztította Jeruzsálemet, az írástudók Javnéban gyűjtötték maguk köré a tanítványo­kat, hogy legyenek folytatói a Biblia ismerőinek, magyarázóinak, hirdetői­nek. Az iskola nevében azért szere­pel a „Javne”, mert az elpusztult, elárvult magyarországi zsidó iskolák helyébe lépve, itt lobbant fel ismét a kicsinyek számára a tudás lángja. És ez lobog ma igaz örömünkre a Wesselényi utcai iskolában, a Rökk Szilárd utcai Anna Frank Gimná­ziumban. Az 1990-91-es, illetve 5760-61-es tanévben.

(Várai)