Szombat előfizetés 2017

Eta otthon (elbeszélés)

Írta: Magyari Péter - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Magyari Péter

Eta otthon

Nagyon vastagon kente fel magára a rúzst a néni. Mondjuk már nem is látott olyan jól, tízes égő pislá­kolt csak a foglalatban (bár Zsuga úr ígér­te, kicseréli, meglássa, jobb lesz a bukéja az egész lakásnak), nem is rúzsozta magát vagy másfél éve. Akkor is jöttek. Akkor a lánya Izraelből, a bolond fiával, aki nem volt képes kimondani, hogy na­gyi, csak vigyorgott nyáladzva. Fogyaté­kos a Benyus, a kis Benjámin, fotón finto­rog most is a tükör alján. Régen ment a telefon minden merénylet után a lányáékhoz, jól vannak-e, de idegesítő volt, ha a veje vette fel, az a férfi csak héberül be­szél, és különben sem lehet egész nap idegeskedni. Volt idegeskedés elég.

Most is idegeskedés van, mert jönnek. Eta jön New Yorkból. A néni nővére 72-ben volt itt utoljára, akkor szállodában la­kott, és meghívta a családot Szentendré­re ebédelni. Most itt fog lakni a Hevesi Sándor téren, és itt lakott ’46-ig, 23 éven át Csak a bútort vitték el ’44-ben, egyéb­ként az előszobái falikút ugyanaz. Ha Zsu­ga úr hoz tömítést, nem csöpög.

Mire a néni leért, Sárikáék már vártak az autóval. Ferihegyen már vagy húszán voltak, betöltötték a várót, Iván is kijött, meg a gyerekek Annáéktól, Ibiék Mátyás­földről, a néhai férje családjából is hár­man. A néni középen állt, Eta csak csirkét eszik, kár volt lefagyasztani a fasírtot.

Jöttek ki a vámból az utasok, Istvánék videóztak. Eta lassú. Mindig is lassú volt Már minden lány a karzaton állt, amikor megérkezett, és apró papírgalacsinokat kezdett dobálni le a fiúknak, amikor a kántor rázendített. Eta lassan is ért haza, elbújt útközben a Sándorral, és megígérte neki, hogy megsimogathatja a mellét De Apuka felpofozta. Apuka akkoriban na­gyon ideges volt, a végén neki is ment a Dunának. Kicsi és vékony volt mindig, a bajusza is kicsi volt, órás volt, de fűszer­ben is utazott, mielőtt végleg tönkrement.

Eta végül azért csak kijött, akkor, ami­kor a zürichi gép utasai is rég a belváros­ban voltak már. Sokkal kisebb lett 72 óta, lehet, hogy Apukánál is kisebb. Jó sok bőröndje volt. Ezt a horpadt mellet már nem simogattatná senkivel.

  • Hát végre megjöttem, Magdus!

  • Végre itt vagy, Etám!

A másfél órával előbb érkezett autóka­raván lassan felszabadította a parkolóhe­lyeket a Hevesi Sándor téren.

  • Fáradt lehetsz, feküdj le aludni. A ré­gi szobádban ágyaztam meg neked.

  • Inkább a te szobádban aludnék. Fé­lek egyedül.

  • Akkor át kell hozni az ágyneműt. És a fotelágy kényelmetlen. Utoljára Benyus aludt benne, de akkor kivittük a nappali­ba.

  • Nem baj.

  • A lepedőt is áthoztuk?

  • Igen.

  • Mért nem pihensz már le?

  • Nekem ez most nem manage.

  • Kérsz valamit?

  • Nem. Milyen teád van?

  • Compack.

  • Azt nem ismerem. De jó lesz.

  • Ki kell menni felrakni a vizet. Van cit­rompótló is valahol.

  • Segítek. Mik ezek?

  • Tejeszacskók.

  • Visszaváltják?

  • Francokat.

  • Akkor miért tárolod?

  • Jó lehet még valamire.

  • For example?

  • Zum beispiel tartani lehet benne dol­gokat.

  • Ez a fal más színű volt, Magdus.

  • Én már nem emlékszem, Etám, de biztos igazad van.

  • Van egy kis tejed?

  • Akkor ki kell menni a konyhába.

  • Nem zavarlak? Nem akartam egyedül szállóban lakni. Amióta Ernőm meghalt, csak Ilonkával találkozgatok. Viszem őt kocsival ide-oda. Voltunk operában má­jusban.

  • Örülök, hogy jöttél. Ha akarsz aludni, kimegyek.

  • Maradj inkább. I think nem ismertem meg mindenkit a repülőtéren.

Nem baj.

  • Kellett volna hoznom több csokolá­dét vagy chewing gum.

  • Van ezeknek elég. Holnap feljön a Marci. Gyurka unokája.

  • Tudom. Meglátogatott kint, nagyon kedves gyerek. Igaz az, hogy Gyurka tit­kosrendőr volt? Nekem azt írta, valami­lyen tiszt volt, de Marcika mesélt róla mást.

  • Igen, Gyurka rendőr volt a belső elhá­rításnál. Szép házat kaptak Évával, a Ba­latonon nyaraltak minden évben. Amikor Gyurkát elvitte a leukémia, szép özvegyi nyugdíjat is kaptak. De ezt már mesél­tem.

  • Gyurka mindig szerette a kommunis­tákat

  • Mindannyian szerettük akkor a kom­munistákat. Üldözték a nyilasokat. ’47-ben Gyurka hozott kávét az egész család­nak. Simi bácsi eladta a felét, erre a Gyur­ka főnöke lecsukatta. Simi bácsi szerin­tem éhen halt a börtönben. Nagyon válo­gatós volt. Svédországban húzta meg ma­gát a háború alatt, vesztére hazajött

Marci besétált a lemezboltba. Ketten már voltak az üzletben, az egyikük drum’n’basst kevert a pultnál.

  • Szia. Kérsz?

Marci nagyot szívott a jointból. Mélyen lent tartotta sokáig. Kicsit köhögve enged­te ki. Nem baj.

  • Holnap Csabáék kevernek a Royalban.

  • Jó ez a cucc

  • A Vandáék is lent lesznek.

  • Lehet, hogy lenézek.

  • Megcsináltad a hollandoknak azt a site-ot?

  • Szerintem jövő héten lesz kész. Van még ebből a cuccból?

  • Sodorj magadnak.

  • Kösz.

  • A Gergőék mesélték, hogy a haverja­ik egy árokban alvó seggrészeg biciklistát felraktak az IFA-juk platójára. – Kristóf las­san kifújta a füstöt, és várt – Szóval ott volt a részeg, de teljesen merev volt. Az­tán kétszáz kilométerrel arrébb lerakták. Megvárták – újra visszaért hozzá a spang­li. Teli tüdővel, óvatosan folytatta: – Meg­várták, amíg felébred. Felkel a csávó, el­indul a biciklivel, aztán ott a tábla, hogy Velence. Valahonnan Sopron környéké­ről hozták el. Hirtelen leszáll, aztán csak néz. Van még benne?

  • Csak a szűrő.

Szóval gondolom, jókat mesélt a kocsmában, hogy bebaszva letekert Ve­lencéig. Egy óra múlva tekerhetnénk még egyet.

  • El kell mennem. Magdus néninél ebé­delek. Ott az a rokonom, akitől a base­ballsapkát kaptam New Yorkban.

  • Azt a gagyi promó cuccot, amit a Bálinték buliján elégettünk?

  • Aha.

  • Szervusz, Magdus néni.

  • Marci mindig nagyon pontos.

  • Hi. Emlékszel rám?

  • Persze, csókolom.

  • Te jó ég, milyen piros a szemed. Csak nem gyulladt?

  • Uszodában voltam – mondta, és le­rakta az asztalra a telefonját.

  • Agyonklórozzák a vizet. Moss kezet, kész az ebéd. Fasírt van.

  • Eta, te nem eszel?

  • Rossz a gyomrom.

  • Akartál volna csirkét?

  • Nem, jó ez. Van még neked az kompjúteres job?

  • Igen, elég jól mennek most a dolgok. Egy holland designstúdió honlapját terve­zem. Szerintem jövő héten kész lesz.

  • Gyönyörűen beszél ez a gyerek ango­lul. Amikor meglátogatott, az egész ház el volt bűvölve.

  • Jó ez a fasírt.

  • Vegyél more, én úgyse bírom.

  • Van elég, jut mindkettőtöknek.

  • Jó lesz az holnapra.

  • Holnapra csirkét terveztem.

  • Ehetjük azt holnapután is.

  • Azt hittem, szereted a csirkét

  • Nekem mindegy, mit eszünk.

Marci sokáig időzött idős rokonainál. Jól telt az idő. Eta szerint elveszettnek hitt fényképeket nézegettek, Anyuka és Apuka ültek, mögöttük Gyuri, Eta és Mag­dus álltak. Ez volt az utolsó közös fény­kép. Marci szerint szép emberek voltak. Sokat kérdezett is róluk, meg a többi régi emberről. Sajnálta, hogy nem ismerhette őket, vagy a gyerekeiket, vagy az unokái­kat. Szinte mindannyian lengyelországi krematóriumokban végezték. A néni el­rakta a fényképeket.

  • Ha elmegyek, lehet, hogy elvinnék majd néhányat. Aztán visszaküldöm.

  • Nem szívesen adom oda, Etám. Anyuka is magával hurcolta mindenhova. Ezeknek itt a helyük.

  • Jól van. De nekem senkim sincs kint. Nagyon nehéz most.

Amikor elmentél, évekig nem jelent­keztél, amikor meg írtál, Gyurikának let­tek kellemetlenségei miatta. Akkor is ne­héz volt. Anyuka sokat sírt, mielőtt meg­halt.

  • Ernőm akart kimenni. Már két testvé­re kint volt Tudod, hogy nem én döntöt­tem.

  • Nem hibáztatlak. Csak… Akartok sütit?

  • Köszönöm, igen – mondta Marci. A THC-tól az ember éhes lesz. Étvágyger­jesztőnek adják nagyon betegeknek, va­lahol ezt olvasta Marci. Ha ő valaha ét­vágytalan beteg lenne, biztos beszívna, és aztán pilótakekszet enne. Egyszer be­tépve ment haza, és a Keletitől a Jászaiig nyolc péknél vett valamit. Rákattant a buktákra, csigákra, táskákra, papucsok­ra, patkókra, batyukra. Ragadtak az ujjai, porcukros volt a pólója, nagyon kívánta hirtelen ezeket a dolgokat. A Szent István parkban aztán hányt egy hatalmasat. Könnyedén, szinte örömmel hányt. Ezt is a fűnek köszönhette.

  • Én nem kérek sütit. Rossz a gyom­rom. Hozd ide, Marci, a táskám. Hoz­tam neked valamit. Tudod, a barátnőm­nek, a Gerrynek a fia, aki olyan éves, mint te, dolgozik egy nagy vállalatnál. Azoknak van egy sapkájuk. Ez egy base­ballsapka. Ez egy nagy cég, van nekik iroda Koreában, Londonban… Szóval ezen a sapkán rajta van ennek a válla­latnak a jele.

  • Köszönöm.

  • Próbáld fel. Lehet hátul állítani a mé­retét.

  • Köszönöm.

Magdus és Eta másnap sétáltak. Taxi­val mentek haza, Eta fizette a fuvart.

  • Ezer éve nem taxiztam. Nagyon ren­des volt ez a sofőr. Udvarias volt.

  • Muszáj neki, nem? Ezért fizetem. Hol­nap veszünk neked ruhákat.

  • Ugyan. Minek az nekem? Arra a né­hány évre elég, ami van.

  • Adni akarok valamit. De nem tudom, hogy mit.

  • Nem kell semmi. Megvagyok.

  • Jól van a kis Benjámin? Vegyünk ne­ki valamit.

  • Tök hülye az. Nem játszik, csak a mi­csodájával, abból meg nem vehetsz még egyet.

  • Mi Ernőmmel gyűjtöttünk. Évekig a hét minden napján dolgoztunk a boltban. Hat évig nem mentünk szabadságra. Nem is beszéltünk. Csak dolgoztunk. De sokat összeszedtünk. Neked akarom adni.

Utazd el, Eta. Az lesz a legjobb. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen, mert elmentél. Neked se volt könnyebb.

  • Én nem szerettem Ernő családját. So­káig csak velük tartottunk kapcsolatot. Ernőm nem bízott senki másban. Mindig félt.

  • Én itt nem féltem soha. ’56-ban sem, pedig Sándor azt mondta, visszajönnek a nyilasok. Sándor sokat aggódott miattad.

  • Rendes ember volt.

  • Nagyon szeretett téged.

  • Jól megvoltatok együtt, nem?

  • Sándor szerelmes volt beléd.

  • Ugyan, akkor gyerekek voltunk.

  • Mindig is téged szeretett. Mindegy, hagyjuk.

  • ’72-ben találkoztunk. Úgy értem, hogy kettesben. Azt mondta, nagyon tisz­tel téged, és…

  • Hagyjuk Sándort. Ne haragudj, hogy beszéltem róla. Különben sem lehet egy szavam se, voltak még férfiak az életem­ben, akik nem csak tiszteltek.

  • Magdus, hiányzol sokszor. El akarok menni sok helyre még Pestre.

  • El kell intéznem a héten egy csomó ügyet. Nem biztos, hogy mindig veled fo­gok tudni menni. Nagyon zűrös dolgok jöttek közbe, papírokat kell kitölteni. És postára is el kell menni.

  • Magdus, gyere velem, légy szíves, mindenhova. Eltévednék, és félek egye­dül Pesten.

  • Mikor akarsz elmenni?

  • Mindennap egy kicsit. Mindent meg akarok nézni, ahová lánykorunkban kijár­tunk.

  • Szerda biztosan nem megy. Majd megkérdezem Marcikát. Menjetek el a nagy zsinagógához, nekem ahhoz úgy­sincs most kedvem.

Szerda délelőtt Marci és Eta sétálgattak a belvárosban.

  • Sok házat szépen megcsináltak. Mi néha gyalog szoktunk ide járni a Hevesi térről. Sándor kísérgetett.

  • Magdus néni férje?

  • Igen. Akkoriban Magdus még nagyon fiatal volt. Ernőmet sem ismertem, csak ’42-ben találkoztunk. Ernőm szerzett pa­pírokat az egész családnak, csak Gyuriká­nak nem tudott, mert ő munkaszolgálaton volt. Üljünk le egy kicsit valahova. Tudsz itt egy kis helyet? Inni szeretnék sodát.

A Nagydiófa utca-Wesselényi utca sar­kán álltak.

  • Előbbre van egy vendéglő, majdnem a Dohány utcánál.

Az most messze van nekem. Le kell ülnöm és innom.

Bementek a Nagydiófa utcába. Marci itt csak a Sixtusi kápolnát ismerte, amit egy holland és egy ír férfi vezetett, de vele szemben észrevette most először a Dávid király szállót éttermestül. Idegesítően las­san mentek. Eta szódát kért, de csak ás­ványvíz volt, nem baj. Marci őszibaracklét kért.

  • Együnk is?

  • Rossz a gyomrom. Most nem megy.

Kéne neki egy negyed g, vihogott ma­gában Marci. Megitták, ami a poharaikban volt.

  • Hívj egy taxit. Majd máskor megyünk a zsinagógához. Elfáradtam.

Marci beütötte a számokat, és hívott egy kocsit.

  • Itt a taxi.

  • Még ülnöm kell egy kicsit

Az óra 675 forint várakozási díjat muta­tott. Marci felkísérte Etát az emeletre.

  • Már megjöttetek? Még beszélnem kell Zsuga úrral, azt Ígérte, új tömítést hoz az este.

  • Mondd le, Magdusom.

  • De hát három hete intézem az ügyet

  • Nem vagyok jól, pihennem kell.

  • Jó, akkor telefonálnom kell. Szia, Marci.

  • Csókolom.

Eta lefeküdt. Este hat körül felébredt, és sírdogálni kezdett.

  • Magdus, én beteg vagyok.

  • Hívjak orvost?

  • Ne. Dr. Lemberg azt mondta, vegyem be ezeket, ha nagyon rossz. Azt mondta utoljára, lehet, hogy csak két hetem van hátra.

Magdus megcsókolta Etát. Sírtak egy­mást ölelve. Aztán Magdus megfürdette Etát. Nagyon lassan csutakolta, óvatosan megtörölgette, és Anyuka hálóingét adta rá. Csöngött a telefon, Magdus kihúzta. Eta újra elaludt. Magdus fogta a kezét Há­romnegyed tizenegykor Eta felébredt. Zi­hált. Halkan nyöszörgött. Magdus simo­gatta a homlokát. Eta halkan énekelni kezdett, „…a hosszú lábú gólya… lányok, ne menjetek a folyóra…”

Eta még éjfél előtt meghalt.

Sárikáék kocsija már a Damjanich utca végénél járt. A néni nedves vattával törölgette le magáról a rúzst. Mindenki ott volt a temetésen, aki kiment Ferihegyre. Ilon­ka táviratot küldött, a néni lánya minden­nap telefonált Sokáig nézte magát a tü­körben. A csap csak kicsit csöpögött.

Címkék:2000-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Senki földje. – Jeles András filmje

Egyik kedvenc filmem az olasz Cinema Paradiso. Nem mintha kö­zöm lenne ahhoz a világhoz, amelyben lejátszódik. De nagyon is sok...

Bocsáss meg, de ne felejts

Bocsáss meg, de ne felejts! (Kardos G. György: Ez is én vagyok, Ab Ovo Könyvkiadó, 1996, 238 oldal, 600 Ft)...

Close