Szombat előfizetés 2017

Lauder Business School Bécsben – Mezüze a barokk kastélyban

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Mezüze a kastélyban

Bécs Oberdöbling külvárosának egyik csendes utcá­ján sétálva, váratlanul csinos kis kastély elé érünk. A míves vasrácsos kerítésen nincs semmiféle felirat, csupán egy „parkolni tilos” tábla. A bennfentes (je­len esetben én mint meghívott vendég), túljutván a súlyos vaskapun, majd né­hány légmentesen záródó modem üveg­ajtón, a kastély parkjában találja magát, amelyet kétoldalt kőkerítés választ el egy általános iskolától, illetve egy hat­vanas években épült szürke lakó­tömbtől. Előttünk, mögöttünk a kastély háromemeletes, ragyogóan felújított épülete, megfejelve egy ultramodem, a fő homlokzatot eltakaró betonépít­ménnyel. A parkban madárfütty, idilli nyugalom, a külvilág kizárva: ez Mária Terézia egykori kastélya, amelyben ma a Lauder Business School (LBS) műkö­dik. Az épület Bécs város tulajdona, amelyet – a felújítás fejében – 99 évre átengedett a Rónáid S. Lauder Alapít­ványnak. Nagylelkű adomány – vagy talán mégsem annyira, ha figyelembe vesszük, hogy 1938 után az árjásítások következtében hány zsidó ingatlan ke­rült a város tulajdonába. (Az épület az 1800-as évek végétől 1938-ig a Rothschild Alapítványé volt, amely kórházat tartott fenn itt.)

A magyarul üzleti főiskolának ne­vezhető – amúgy az amerikai college- ok mintáját követő – intézmény 2003 októberében nyitotta meg kapuit: tizen­nyolc diákja az első tanévét tölti itt. A legalább hatvanszobás kastélyban/kollégiumban jelenleg tizenöt diák lakik, így aligha panaszkodhatnak a túlzsúfoltságra – s ez jövőre sem változik lé­nyegesen, amikor a következő évfo­lyam tervezett negyven tanulója meg­érkezik majd. Az igényesen felújított szobák két-három ágyasak. A hátsó szárny a kollégium, s az elülsőben ta­lálhatók az irodák és az oktatási helyi­ségek. Még mindennek új szaga van: a kollégiumi szobák és előadótermek nagy részét nem használják; a legalább hetvenezer kötet befogadására alkal­mas könyvtárban pár száz könyv áll az egyik polcon. A glattkóser konyha vi­szont már működik, hét napon át napi három étkezést biztosítva a diákoknak és a tanároknak. (Nemrég az ortodox rabbikonferencia résztvevői étkeztek itt – most kihalt, mert a pészachi szünetre hazamentek a diákok.) Az ultramodem komputerszobában mintegy harminc számítógép. Az auditórium maximum ablakai gombnyomásra elsötétülnek, s a magasból vetítővászon ereszkedik alá. A barokk kastély végtelen hosszú folyosóit súlyos, tökéletesen szigetelő üvegajtók zárják le. A szépen felújított freskók pucér angyalkái csodálkozva bámulnak a mezüzékre.

– szögezi le dr. Bruno Kohlberg dékán, az intézmény vezetője, a Columbia Egyetem egykori tanára – s ez az ő sze­mében egyként igaz az épület, a tanulmányi program, az oktatók és a diákok minőségére.

Mitől más ez az intézmény, mint a manapság gombamód szaporodó busi­ness schoolok? A cél – ez bizalmas kö­rökben bevallható – egy európai zsidó elit oktatási intézmény létrehozása. Miként az Egyesült Államokban az (orto­dox) Yeshivah University vagy a (szekuláris) Brandeis University diákjai ugyanúgy lehetnek orvosok, mérnökök, üzletemberek, mint más egyetemeken tanuló társaik, ám eközben zsidó kör­nyezetben tanulnak, és elsajátítják a zsi­dó hagyományokat is, úgy e bécsi főis­kola diákjai is akként lesznek üzletem­berek, hogy közben rabbiktól tanulják a hagyományt és izraeliektől a modem héber nyelvet. A tananyagot úgy állítot­ták össze, hogy az a lehető leginkább nemzetközi legyen: a diákok anyanyelvükön kívül két idegen nyelvet tanul­nak, a könyvelésben pedig egyaránt megismerkednek az európai és az ame­rikai stílusú könyvvitel alapjaival. A könyvelői szakvizsgát Chicagóban is le­tehetik – ezt az egyetemek közötti csere­program teszi lehetővé.

Kohlberg professzor utal arra a hazá­jában (is) ismert jelenségre, hogy a zsi­dó iskola említése hallatán az emberek diszkréten sajnálkozó mosolyra húzzák a szájukat. „Ez itt nem fordulhat elő” – szögezi le határozottan a negyvenes éveiben járó professzor, s lendületesen magyarázni kezdi a felvételi kritériu­mokat. A kisebb füzet terjedelmű felvé­teli kérdőív, a felvételi teszt, a három ajánlás, a szükséges angol nyelvtudás és végül a felvételi beszélgetés hivatott biztosítani, hogy csakis tehetséges, erősen motivált, közösségükben aktív fiatalok juthassanak a kivételezettek kö­zé. A tizennyolc itt tanuló diákot hetven jelentkezőből válogatták ki. (A bonyo­lult felvételi procedúra önmagában is egyedülálló az osztrák oktatási rend­szerben, ahol nincs felvételi vizsga.) Az elitképzőbe bejutott fiatalok viszont nem csupán magas színvonalú oktatás­ra, hanem – ha kell – nagyvonalú anya­gi támogatásra is számíthatnak. A havi 1500 euró tandíjat (plusz 500 euró kol­légiumi díjat) könnyedén kifizeti egy gazdag bécsi (vagy újgazdag moszkvai) zsidó család, de ugyanez reménytelenül sok egy Szófiából, Kijevből vagy épp Kazahsztánból érkező, átlagos hallgató­nak. Az ő számukra ösztöndíjak állnak rendelkezésre, amelyek – ha kell – egész évi tandíjukat is fedezik. „Ne kelljen senkinek félnapos munkával rontania a tanulmányi eredményeit! ” – jelenti ki határozottan a dékán.

Az ígéretes jelentkezőhöz a pro­fesszor néha maga utazik el személyes beszélgetésre. Jelenleg öt németországi, öt ausztriai, két ukrajnai, egy lett- és egy észtországi, egy kazahsztáni, egy hol­landiai, és két bulgáriai diák tanul a pa­tinás kastélyban.

A leendő tanári kar összeválogatása- kor is hasonló igényesség az irányadó. Csak nemzetközi tapasztalattal rendel­kező oktató jöhet szóba, lehetőleg tudo­mányos fokozattal. A fizetés versenyké­pes az osztrák piacon, de nem több. Ám akit csak a fizetés vonz, attól már búcsút is vesznek – szögezi le ismét határozottan Kohlberg professzor, aki mindene­kelőtt az új kísérlet iránti lelkesedést várja el a kollégáktól.

Az intézményt már akkreditálta az osztrák állam, fizeti a diákonkénti 5800 eurós évi fejkvótát is, osztrák és európai normák szerinti diplomát ad, tehát – szintén osztrák és európai normák sze­rint – az LBS nyitva áll minden ér­deklődő előtt.

Akkor mitől lesz zsidó intézmény?

– vált ismét határozott hangra Kohlberg professzor, majd diplomatikusan magya­rázza, hogy a felvételi kérdőív, a teszt, majd a beszélgetés a jelentkező számára világossá teszi: kár a Chabad által fel­ügyelt kóser étkezéssel, héber nyelvvel, zsidó hagyománnyal veszkődnie, ha nincs benne zsidó elkötelezettség. Az in­tézményben ugyanis zsidó tárgyakat is tanítanak – a diákok sokféle ajánlat kö­zül választhatják ki a nekik tetszőt, telje­sen kezdőtől az erősen haladóig. Mivel államilag akkreditált intézményről van szó, a judaika tárgyakat a héber nyelvok­tatás keretében tanítják, nem kötelező jelleggel – ám a felvételi beszélgetés so­rán világossá teszik, hogy ezeken is „bá­torítják a részvételt”. A vallásgyakorlat azonban nem kritérium, lényeg az intéz­mény zsidó jellege, amelyben szekuláris és ortodox diák egyaránt otthonosan mo­zoghat. (Ez talán kompromisszum a vilá­gi és a vallásos szárny között: az LBS pénzügyi menedzsmentjét ugyanis a bé­csi Lauder-Chabad iskola igazgatója, Biderman rabbi tartja kézben. Így lehetsé­ges, hogy az intézményt már a Chabad Lubavics budapesti honlapja is hirdeti, s a pesti szervezet ajánlólevelet is ad a bé­csi főiskolára.)

És ha a nem zsidó jelentkező ezután is kitart? Akkor természetesen nyitva áll­nak a kapuk – bár az elsődleges célcso­portot a zsidó fiatalok jelentik.

Mi természetesen nem diszkriminálunk” – szögezi le ismét a professzor, majd diplomatikusan elmagyarázza, hogy az iskolára minden országban a zsidó információs hálózaton keresztül hívják fel a figyelmet – az egyetlen ki­vétel a New York Timesban megjelent hirdetés volt. E sorok íróját is arra kéri, juttassa el az LBS koordinátáit a magyarországi zsidó szervezetekhez, hi­szen a nyolcvanezres magyar zsidóság fontos célcsoportja az intézménynek.

Miközben azonban nem kívánják ma­gukat széles körben reklámozni, a széles körű akadémiai kapcsolatokat nagyon is ápolják, hisz a diákok csak így vehetnek részt csereprogramokon, más egyete­mek posztgraduális kurzusain. Ez utób­bi egyébként a tervek szerint az LBS fa­lain belül is elindul, amikor az első év­folyam végez, s a távlati tervek között a profilbővítés is szerepel: a lehetséges irányt a gazdasági és a társadalomtudo­mányok jelentik.

– lelkesül fel a professzor, ám rögvest hozzáteszi: ehhez először a business schoolnak kell olajozottan működnie. És kiindulásként miért éppen az üzleti tudományokat választották? Mert ehhez nem kell olyan drága felszerelés, mint egy orvosi vagy műszaki egyetemhez; üzletemberként könnyebb elhelyezked­ni. mint bölcsészdiplomával; s mert ez a legkozmopolitább foglalkozás. „Három nyelv, s az itt szerzett kapcsolatok birto­kában könnyű állást találni nagy nem­zetközi cégeknél is” – magyarázza a professzor, s ez különösen igaz azokra az országokra és volt szovjet tagköztár­saságokra, amelyek belátható ideig nem lesznek még az EU tagjai. Ukrajnában – vagy éppen Kazahsztánban – a kapita­lizmus még csak most van születőben, s egy Bécsben szerzett diploma itt jó aján­lólevél, biztos belépő a még csak formá­lódó üzleti elit klubjába. Ugyanakkor a zsidó közösségnek is hasznára válnak a képzett jó kapcsolatokkal rendelkező fi­atal profik. És nyilván a megnyíló új pi­acok sem megvetendők.

Gadó János

Címkék:2004-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Megtörik a csend

Megtörik a csend A botrány és a hallgatás „AMIKOR JÖTTEK A ZSIDÓKÉRT, ÉN NEM VOLTAM ZSIDÓ, ÍGY HÁT NEM TEHETTEM...

Két szoba, holokauszt

Két szoba, holokauszt ALAPOSAN PRÓBÁRA TETTE AZ ESŐ 2004. ÁPRILIS 13-ÁN AZOK IDEGEIT ÉS TÜRELMÉT, AKIK A TERROR HÁZA (TH)...

Close