Közmagyar Kozmoszgyúró babilóniai kalendáriuma

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

OKTÓBER (első fele: Tisri) Szűz (árny) MAJOM (KÚF) (100-as)

A Kuf a százas – majmot jelent a tizen­kilencedik betű. Kemény a nyakunk, nem könnyen mondunk le az önké­nyeztetésről. A belső korholó hangot pedig fárasztó figyelni, s megvívni ve­le naponta… Mint egy majom, úgy ül a nyakunkon. Az első időkben a Tan ha­zugságnak tűnik. Utánoznunk kell a jót, mintha egy majom tenné. Ádám szépsége oly nagy volt, hogy a többi ember majom hozzá képest. Sárához képest a többi asszony tűnt majomnak. Sára is majomnak tűnt Éva mellett, mi­közben Éva is csak majomnak tűnt Ádám mellett – az ő sarkai fénylőbbek voltak a Napnál, milyen lehetett az ar­ca! De Istennel összehasonlítva Adám is csak olyan volt, mint egy majom! A vallás nem tagadja, hogy az ember és a majom rokonok… Az indiai legendák­ban is szerepelnek a majmok. A Rámájána, Ráma földi emberré válásáról szól, akinek feleségét, Szítát, a gyönyö­rűt, elrabolják a démonok királyának, Rávánának hadai. Az erdőben Hanumán, a majomkirály segíti, s a majmok népe. Ráma és Szíta az első emberpár, a majmok népe közül…

A buddhizmusban a majmok azok a bölcsek, akik előző életükben hibákat követtek el a Tan gyakorlása közben, s ezért kell Rámát (vagyis Krisnát, a Vonzót) segíteniük. „Ki szenvedélye közben hal, új létet új vágyakra kap, és ki pusztul sötétségben, azt újjá dőre nő szüli. Kit halála a szent összhang állapotban ér utol, a lényegtudó böl­csek makulátlan honába száll.”

OKTÓBER (második fele: CHES- VAN) Mérleg (fény-árny) FEJ (RÉS) (200-AS)

A huszadik jel a kétszázas, a „rés”, a „fej”. A hiúság ellen a leghatékonyabb módszer: dobd el a dicsőség koronáját! Akármilyen kiemelkedő tehetségeid, adottságaid vannak, a problémamegol­dásod átlagos. Nem vagy azonos tulaj­donságaiddal, se a jó, se a rossz adottsá­gaiddal.

Aki magát szélsőségesen különbnek képzeli az átlagnál, az valószínűleg ugyanilyen mértékben elégedetlen ön­magával. A gyakori irreális ambíciók részben a bizonytalanság jelei – ha nem így gondolnák, a bölcsek nem ajánla­nák, hogy az ember óvakodjon a vezető állástól. Jó és rossz és átlagos adottsága­inktól függetlenül vagyunk csodalé­nyek. Egy „elvont”, nivdál szinten, ahogy a prágai Maharal mondaná. Aján­dékok vagyunk, nyílások, kapcsok, gyógyszerszámok. Arany Kerítés, Tan Igája, Forduló Mutató, Tiszta Víz va­gyunk. Az Utód Támogatása is mi va­gyunk. A Majom, az Ősember Bordája. A Fej, a Száj, a Fog, ez mind mi va­gyunk, varázslatos, alakítható agyaglé­nyek, gólemek.

Aki korholista, önvédelemből máso­kat rosszabbnak lát magánál, tévesen azt képzeli, hogy szeretetből korhol, eltéríti korholásával a saját hibáiról a figyelmet. Az az elképzelésük, hogy a képzelt vagy valódi bűnökért büntetés jár. Pedig aki magáról tiszteletlenül beszél, ezzel Létrehozója iránti tiszteletlenségét is kimu­tatja. A hod nafsónak hívott lélekvisszhangot, a ragyogást tünteti el, aki rossz­nak képzeli magát. Ahelyett, hogy alkal­manként egy-egy tévedést bocsátana meg magának, sorjában. Nem szabad hagyni, hogy önértékünk hatalmas bará­toktól, vagy vonzó partnerektől, netán különleges tudástól függjön. A korholizmus rossz szokását úgy lehet leállítani, ha teljesen leállunk vele. Csak most, csak ma azért se mondunk negatív véle­ményt. Felismerjük, hogy e rossz szokás hosszú távon minket magunkat pusztít, kikezdi barátságainkat, az átok vissza­száll fejünkre. Őszinte megtérésünket bi­zonyítandó, olyankor se kritizáljunk, ha alkalmunk lenne rá, és „igazunk van”. A Teremtő nem azt kéri, hogy akkor sze­ressük egymást, ha már tökéletesek va­gyunk. Feltétel nélkül kell elfogadnunk magunkat és egymást. Harkályszerű hi­balista kopogtatás helyett inkább a har­kály fejbólogatását utánozzuk, dicsér­jünk, dicsérjünk, dicsérjünk…

Ahogy a Gíta mondja: „De tárgyi ja­vaknál több, ha tudásoddal áldozol, mert a tudásban, ó, Pártha, minden tett benne teljesen… Jöjj, ékesítlek sok virággal: főd hajolni nem átall…”

Címkék:2004-10

[popup][/popup]