Szombat előfizetés 2017

Köszönjük, Singer Rabbi!

Írta: Lajtai Péter Benjámin - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Szeptemberi számunkban rövid hír tudatta az olvasóval, hogy Jakov Joszef Singer rabbi, a Budapesti Ortodox Hitközség szellemi vezetője, kétéves áldásos munkája után, szerződése lejártával, visszautazott Izraelbe. Akkor a hívek aláírásgyűjtése jelezte, hogy távozása korántsem találkozott az ő elképzeléseikkel. Az alábbi írás is arról szól, hogy a ״meg nem hosszabbított szerződésű” pesti rabbi, a “Pester ruv”, Rav Singer helyén űr tátong.

Ez áll a Babilóniai Talmud Szuko traktátusának egyik utolsó misnéjében, abban, amelyik így kezdődik, aki nem látta a szukoszi vízmerítés vidámságait, az még nem volt vidám életében. Ebben a misnében ez áll: a becsületes hívők és a derék emberek a vízmerítés vidámságai alatt égő fáklyákat magasba dobva táncoltak rabbijaik és mestereik előtt, dalokat és dicséreteket énekelve.

A Tóramagyarázóink legnagyobbjai közül való Rasi, a fáklyák dobálását úgy magyarázza, hogy az olyan volt, mint amit ma elvárunk egy rátermett zsonglőrtől, az ügyesebbje nyolc égő fáklyát dobott fel a levegőbe és kapta el azokat, majd hajította ismét a magasba, a kevésbé ügyesek ugyanezt csinálták, de csak négy égő fáklyával. A Gemoró később megkérdezi, hogy mik is voltak azok a dalok és dicséretek, amelyeket ezek a jámborságukban is oly ügyes emberek énekeltek? Válaszul ez áll: voltak közülük, akik ezt mondták, áldás ifjú éveinkre, melyek nem szennyezték be meglett korunkat. Ők a tradicionálisan, nemzedékről nemzedékre vallásukat megőrzők. Valamikor szép számmal volt ezekből a jámbor emberekből itt is, ma kevés van. Hogy miért van kevés, azt van, aki családi emlékeiből, van, aki történelmi tanulmányaiból tudja.

Mások azt mondták, folytatja a Gemoró, áldás idős éveinkre, melyek bocsánatot nyertek ifjúságunknak. Ők azok, akik saját erejükből, vagy mások segítségével, visszatérnek és fedezik fel ismét a Tóra értékeit, benne azt a hatalmas szellemi hátteret, amelyet bevallottan vagy nem, sok más értékrendszer is alapul vett a maga megfogalmazta igazság átgondolása során; vagy megérzik, hogy élhetnek az életet a legapróbb ízében is értelmező 5754 éves megbízható tapasztalattal, amely segítségére ösztönösen is számíthat mindenki, mind az ügyes, mind az ügyetlen. Ők azok, akiknek meglett koruk érdeme elfeledteti neveltetésük hiányosságait. Úgy tűnik, mintha ezekből a felfedező és visszatérő emberekből is kevés lenne. Vajon miért?

Vajon miért van olyan kevés? Hol van az ortodox ifjúság? Hol van a klasszikus értelemben vett modem, de nem vallástalan neológ fiatalság? Hol vannak azok, akik a vallási élet középpontjában vagy peremén, de soha nem kívüle kívánják életüket újraértékelni, újraszervezni? Ki milyen alternatívát biztosít az új generációnak most, amikor a szabad szellemiségnek már az évfordulóit számoljuk? Felelősséggel felnevelve akarjuk-e megőrizni gyermekeinket, vagy talán exportálni akarjuk őket és abban hiszünk, hogy más majd több felelősséggel és még jobb eredménnyel fogja elvégezni munkánkat helyettünk? Hol vannak a tehetségüket felelősségtudatuk szolgálatába állító vezetők?

A kérdés és az adekvát válaszkeresés volt az, amely elvitatlanul és bizonyítottan a mindennapok keretéül szolgált Singer Rabbinak, két éves magyarországi küldetése során. Egy Rabbi, aki eredménnyel próbált csökkenteni a kérdések számán. Rabbi, aki tanulta és tudja mi áll a Tórában, ismeri a mi tudományunk könyveit, nem a bőrkötésükről, nem a címükről, hanem a tartalmukból. Még többet is tud, sokszor a sorok közötti sorok tanítását is ismeri, mi több, használja ez ismereteit. Rabbi, aki mesterségét nem ősz-szakáll simogatásra és dicséretbegyűjtésre használja, hanem a történelmi felszólító mód elvárása szerint, segítségül siet a fiatalok elé. Nem fél, nem szégyenlős, csak békés. Nem fél sokak társaságában melegen kezet szorítani azzal, akivel egy ismeretlen eredetű, de igen betartott etikett szerint nem lenne tanácsos, csak hisz abban, talán e kézszorítás elindítja a változás folyamatát. Nem szégyenli magát, társként hívja asztalához azt, akit máshol a tévelygők asztalfőjére ültetnének, mert tudatlan és ismeretlen. Békés, mert ugyan átlátja a háttérbe rejtett személyes érdekeket, de tudja, hogy önzés, felelőtlenség, félreértés, irigység és rosszindulat nélkül semmi nincs ebben a világban, ez törvény. Apa, aki vállalja, hogy saját gyermekeit a távolból neveli, csak azért, hogy más gyermekek sorsát jelenlétével, közelségével befolyásolhassa és formálja. Rabbi, akinek a lakása nem-fizetővendég szolgálatra volt berendezve, ahol a fiatalok, vagy átutazóban lévő vendégek szállást találtak, konyhával és teljes komforttal. Ahol napokat evett az újkori diák, és ehette hetekig, hónapokig, mint ahogy erre többen is tanúk vagyunk. Egy lakás, amelyben állandóan az ott lakók többszöröse tartózkodott.

Volt már ilyen Rabbi Budapesten. Inkább csak az elégedettségünk sugallja: de jó, hogy ebben a sivatagira aszott szellemiségünkben, ebben a kelet-európai történelem felforgatta majd-végelgyengülésünkben egy olyan emberre találtunk, akiben hitelt érdemlően párosult a Tóra-tudás a rátermettséggel csakúgy, mint az egyenességgel, becsületességgel és őszinteséggel.

Singer Rabbit elismerten jó embernek tartotta környezete, mesternek a tanulni vágyók, posztjára végre alkalmas szellemi vezetőnek zsidó intellektuális körök, megbízhatónak és tisztának a pénzvilág képviselői. Singer Rabbi az utazó nagykövet feladatát is ellátta. Beszédeit a határokon túl is figyelemmel hallgatták. Érdeklődést ébresztett és hitelt követelt a maradék és újjászülető magyar zsidóság számára. Tóra-ízűen előadva, de világos társadalmi és politikai folyamatok hátterébe ágyazva szavait, kísérletet tett a Magyarországról valaha elszármazott zsidó tömegekben meglévő rossz és megkövesedett tévhitek eloszlatására. Elhitték Neki az emberek, hogy a vallásos zsidó életben egy gyümölcsöző folyamat indulhat meg most, a múlt tradíciójával előre. Elhitték, mert saját szemükkel láthatták az új hajtást, azt a néhány fiatalt, akiknek alig jutott idő formálódni, máris bizonyítéknak lettek állítva a világ szeme elé, Antwerpentől Brooklynig. Már voltak, akik el sem hitték, hogy ilyen terem Budapesten. Néhány félhivatalos körben már megindult a tervezés, hogyan, kikkel, miből? Singer Rabbi az érdeklődőkben, mint a látszólag érdektelenekben, jelen idejűvé tette a magyar zsidó képet.

Egy Rabbinak, egy vezetőnek sokszor reménytelenül nehéz összeegyeztetni a Tóra szellemisége által diktált szempontokat a vallásos élethez is nélkülözhetetlen alapvető politikai ismeretekkel, diplomáciai rutinnal, megfelelő szakértői gárda nélkül. Holott ezek az ismeretek kötelezőek a mi világunkban is, azóta, mióta az ember elfelejtette a Tóra tanításának a lényegét, és szellemének szerencsétlen sziporkáival, jellemének szúrós töviseivel próbálja azt kiegészíteni, csak túléljük!

A Gemoró folytatja: azt mesélik, hogy az idős Hillél a szukoszi vízmerítés vidámságai közben így szólt, ha én itt vagyok, mindenki itt van, ha én nem vagyok itt, senki sincs itt. Sokakban felmerült a kérdés, vajon Hillél magát dicsérte volna szavaival? Az első Gemoró értelmezők véleménye kissé megoszlik. Talán nem is a maga nevében mondta az idős Hillél mester ezeket a szavakat, hanem éppen a Jóteremtő nevében fejezte ki magát, teljes tisztaságában és kendőzetlen elhivatottságában, mondván, ha én, a Teremtő itt vagyok, népem társaságában lehetek, ha nem lennék itt, népem hol lenne?

Mások az idős mester szavait úgy értik, hogy az népe nevében beszélt. Ha mi, a nép, a magunk rögös és sokszor igen-igen magunkra utaltságunkban mégis itt vagyunk, ezt tekintsd bizonyítéknak, hogy lehet itt lenni, érdemes, és másoknak is érdem lesz egyszer a jelenlét. Tarts velünk! Ha pedig mi nem lennénk olyan elszántak a folytatásra, ha mi csak úgy kiszállnánk, itt senki nem lenne.

A bölcs a legtartalomszegényebb szóba is belelátja az egész világot, tartalomteli tőszavakba meg annál inkább. Így nemzedék nemzedék után gazdagítja a tartalmat, szélesíti az értelmezést, konkretizálja és egyszerre absztrahálja a jelentést, szabadon száll a szellem, a titokig finomul a tanítás. Minden kor a maga problémakörével teszi ezt még gazdagabbá.

Egy már újkori bölcsünk szerint, neve, könyve címe után, Jiszmáh Jiszróél, az idős Hillél szavai így értelmezhetők. Salamon király példabeszédei között találjuk ezt a sort: Szívesen nézi a Jóteremtő az ember útjait, és ellenségei is csak őt teszik teljesebbé. Vagyis, ha olyan derék is az az ember, hogy szívesen nézi a Jóteremtő az ő útjait, ez akkor sem elég a teljességhez. Hanem, amikor a tradíciónak, az ésszerűségnek az ellenségei visszatérnek saját eredetükhöz és a tanításhoz, és ehhez őket hozzásegítettük, e segítségnyújtás teszi teljessé az embert. Ha én érted semmit nem tettem, magamért nem tudtam mindent megtenni. Ez az idős mester tanítása. Igaz, hogy én itt vagyok, vagyok, aki vagyok, talán még rendes ember is vagyok, de ez még nem elég. Mindent meg kell tenni, hogy mások is itt lehessenek. Ha igény van a segítésre, ha nem fordítanak hátat idegenül, segíteni kell! Ha pedig én fordítok másoknak hátat, és csak a sajátomat gyarapítóm, akkor mint a kámfor, úgy tűnik el az új nemzedék, és jönnek a nyugdíjas hívők után a fiatal laikusok, majd a körülmetéletlen vasárnapisták, akiknek a vasárnap a sabesz, szabadidő, szabadosság, sport és kikapcsolódás.

Ilyen értelemben volt itt két évig Singer Rabbi. Jól ismerte az idős Hillél tanítását, az újabbkori magyarázatokkal együtt. Ismerte és cselekedte. Elébe ment egy generációnak, fiatalokat vett maga köré és segítette őket. Tervei voltak holnapra is, jövőre is.

Elment egy ember, aki tett, még többet tett volna, ha segítik, és még sokkal többet is tett volna, ha nem akadályozzák.

*

Több telefonhívás érkezett az elmúlt időben ismerősöktől, akik üzleti ügyben gyakran fordulnak meg Magyarországon. Érdeklődnek, hogy kósersági szempontból étkezhetnek-e a Hanna étteremben most, hogy hallottak a pesti rabbi távozásáról? Megnyugtató válasz nincs erre a kérdésre, amíg nem lesz a konyha elismert rabbinikus felügyelet alatt. Ismerőseim megköszönik ezt a szinte közhelyértékű információt, melyre ők is gondoltak.

Az utolsó telefonhívás egy közeli baráttól érkezett. A közvetlen bevezető után megkérdezte, igaz-e, hogy a Singer Rabbi elment Budapestről? Lévén ő barát, kiöntöttem neki a szívemet és beszéltem a múltról, arról, hogy én mit szeretnék, arról, hogy mi lenne jó és fontos ennek a városnak, és talán a jövőről is.

Singer Rabbi nem ment el Budapestről, csak nincs Budapesten.

Lajtai Péter Benjámin

Címkék:1993-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Keren Kajemet Lejiszrael a Garay utcában

 November 7-én közgyűlést tartott a Keren Kajemet Lejiszrael Egyesület. Kádár Iván professzor visszavonulását tudomásul véve és eddigi munkáját megköszönve megválasztották...

Olvasóink írják

50 éve... Lehetséges, hogy a Soah (Holocaust) 50. évfordulójáról a 94-es parlamenti választások előtt, és meglehetősen nagyszabású, hivalkodó rendezvényekkel akarunk...

Close