Korántsem költői válaszok

Korántsem költői válaszok

Kedves barátaim!

Vártam egy kicsit, hogy a korántsem köl­tői kérdésekre költői válaszokat adjak, már amire tudok.

Azt kérdi g.j., miért voltak a MAZSIHISZ közgyűlésén sokkal többen, mint a BZSH hasonló rendezvényén, és miért voltak diszkusszívabbak. Egyszerű az ok. A MAZSIHISZ létszáma nagyobb. Minden vidéki hitközség legalább egy tagot (létszámtól függ) delegál, és tagjai a budapesti templo­mok küldöttei is, vagyis a küldöttek száma majdnem kétszer nagyobb. Mivel ritka az ilyen rendezvény, mindenki az ország zsi­dósága elé akarja teregetni problémáját. Ledniczky szegedi elnök ugyan hol monda­ná el, hogy fájdalmasan hiányzik a rabbi, a felújításhoz a pénz, hogy nem kap kellő te­ret az a ragyogó munka, melyet megválasz­tása óta végez a hitközsége. Hogy tiszta le­gyen a kép: Budapesten egy hitközség van, vagyis a kilék problémája nem a MAZSIHISZ előtt csapódik le, házon belül rende­zik (vagy nem rendezik, ez igaz) a gondo­kat. A cionisták problémája ugyancsak or­szágos ügy, Engländer pedig azért ment el, hangosan becsukva maga mögött az ajtót, mert dühös volt (ez érthető, bár nem biz­tos, hogy jogos, az elutasítás után), akár­csak a téged oly válogatás nélküli (bár le­het, hogy válogatta, de speciális szempon­tok szerint) szavakkal kifelé tessékelő úr.

A kasrut ugyancsak országos probléma, nem kizárólag budapesti, jó helyen szólt Kővári úr. Mármost magamról, aki oly elis­merésre méltóan bátor voltam szegény Feldmájerrel szemben, míg ellenben oly kevéssé elismerésre méltóan meghunyász­kodó a BZSH (értsd, Korn) esetében.

A szegény Feldmájer nem hajtott végre egy közgyűlési határozatot, olyan helyzet­be hozta a közgyűlést, hogy semmiféle döntési alternatívája nem maradt. Ez a de­mokrácia súlyos sérelme, elfogadhatatlan, ezért javasoltam elmarasztalását. Aztán visszavontam a javaslatot, mert ugyana­zok, akik a megszegett határozatot meg­szavazták, most Feldmájer védelmére kel­tek, hogy ha megszegte, jól tette. Lehet, hogy nem csak az elnök, a küldöttek is lu­dasak a kialakult helyzetben. Korn József BZSH-elnök nem tett ilyent, ugyan miért tá­madtam volna?

A temetői számlákról volt szó a BZSH közgyűlésen. Ami azt illeti, a summázata ennek az ügynek az, hogy visszaélést bizo­nyítani nem lehet, akkor pedig vádolni sem lehet. Személyesen úgy gondolom, az elszámolásnak akkor gyakorolt módja elfo­gadhatatlan, de ismereteim szerint ez a gyakorlat két éve meg is szűnt. Tanulunk apránként mindannyian, bár lehet kifogá­solni felfogásunk lassúságát…

Ami a feladatok megosztását illeti, a MAZSIHISZ és a BZSH között, a vezérelv az, hogy az országos feladatok a MAZSIHISZ-nál, a budapestiek a BZSH-nál jelennek meg. Óvodába, általános és középiskolába inkább (bár nem kizárólag) Budapestről jár­nak, a Rabbiképzőbe az egész országból, akárcsak a kórházba. Minden felosztás vitatható, ez is, de bár ez lenne a legna­gyobb bajunk. Mint ahogy az is csak elhatá­rozás kérdése, a nem vallási zsidó szerve­zetek (szerepel a költségvetésben, nézzé­tek meg újra) pályázati pénzei hol szerepel­nek. Felesleges azt a benyomást kelteni, hogy ezzel a nem budapesti hitközségeket rövidítik meg. Igaz, vigaszt jelent, ha valós bajaink okául bűnbakot tudunk állítani, szegény vidékieket nem csak az ág, hanem a Zoltai is húzza… Egyébként ti magatok is írjátok, hogy a zsidóság 90 százaléka Buda­pesten él. Ez bizony rossz helyzet, de attól még tény. Jó lenne rajta változtatni, de nem úgy, hogy Budapesten legyünk keve­sebben, inkább vidéken többen.

Mint jó zsidótól, elvárható tőlem, hogy mindent meg tudjak magyarázni. Meg is tu­dok, de egyre nehezebben hiszik el ne­kem, hogy ti mindent jobbító szándékkal, nem a puszta botránykeltés céljából írtok és tesztek. Ha legutóbb jobban (és keve­sebb indulattal) figyeltek, bizony, másként szólna ez a cikk is. Ugye, nincs vita abban, hogy korántsem költői kérdéseitek zömére magatok is tudtátok a választ?

Nem várok, de el sem fogadnék tőletek megalkuvást, pláne hozsannát. Van itt iga­zi gond elég, még több is annál. Van mit számon kérni a vezetőktől, a küldöttektől, meg valamennyi pesti és vidéki zsidótól. Koncepciózus jövőképet, nyíltságot, de­mokráciát, felelősségérzetet. Tegyétek ezt, hogy jobb legyen. Hogy maradjunk, amik voltunk eddig is, szövetségesek.

Pollák Jenő