Kire voksol az amerikai zsidóság?

Írta: Sz.É. - Rovat: Archívum, Külpolitika

Bush, vagy Clinton?

Bush elnök szeptember 8-án a kongresszusnak küldött üzenetében kérte a 10 milliárd dolláros hitelgarancia megadását Izraelnek. Ezt az egyik legjelentősebb zsidó szervezet, a B’nai B’rith konvencióján jelentette be. Ezt megelőzően, augusztus 11-én eredményes megbeszéléseket folytatott az új izraeli miniszterelnökkel, Jichak Rabinnal.

Az előbbi szertartás négyévenként ismétlődik: a két elnökjelölt megjelenik a legfőbb zsidó szervezetek előtt. És négyévenként felvetődik a kérdés: mi a zsidó szavazat jelentősége az Egyesült Államokban?

A republikánus Bush elnök a demokratapárti elnökjelölt, Clinton előtt beszélt a B’nai B’rith konvencióján. De a találkozónak úgyszólván nem volt tétje. A zsidó szavazóréteg többsége hagyományosan a demokratákra szavaz, s az előzetes felmérések szerint 1992. november 3-án is ehhez a hagyományhoz tartja magát. A zsidó szavazók 70%-a szokott a demokrata jelöltekre voksolni. Az egyetlen kivétel, amikor a zsidó választók 40%-a Ronald Reaganre szavazott, mert őt tartotta Izrael egyik leghűségesebb barátjának. 1988-ban már visszatértek a hagyományokhoz: Busht a zsidó választók mindössze 27%-a támogatta.

A választásra jogosultak között a zsidók alig 3%-ot tesznek ki, jelentőségük ezért csak relatív. De mivel a választásokon való részvételi arányuk rendkívül magas, a zsidó szavazatok elérhetik az összes szavazatok 6%-át, s néhány államban, így New York-ban, New-Jersey-ben, Floridában és Kaliforniában eldönthetik a választás kimenetelét.

Bush elnök esetében nagyon sokat számít ez a néhány százalék, mivel az előrejelzések szerint várható szavazataránya messze elmarad az 1988-astól. Az amerikai zsidók szerint Bushnak nagyon sokat kellene tennie azért, hogy megbocsássanak neki. Igaz, hogy Samir akkori miniszterelnök nem volt hajlandó leállítani a telepítéseket, de az amerikai zsidók szerint a hitelgarancia visszatartása ezzel nem állt arányban. Mi több, ebben az ügyben Bush elnök bírálta azt a szerepet, amelyet – úgymond – az amerikai zsidó lobby játszik.

Bush elnök ezért hangoztatja mostanában oly sokat, hogy „szinte csodával felérő” változások következtek be a Közel-Keleten, hogy Izrael helyzete most biztonságosabb, hogy sikerült tabukat megtörni. Viszont a szakértők szerint a Szovjetunió szétesése után Izrael stratégiai jelentősége csökkent Washington szemében. Bush elnök ezért húzta most alá – a zsidó szervezetek képviselői előtt -, hogy fenn kell tartani Izrael „minőségi katonai fölényét” szomszédaival szemben.

Ezt a formulát viszont éppen akkor fogalmazta meg, amikor az amerikai kormány hozzájárult, hogy a McDonnell-Douglas cég hetvenkét F-15-ös vadászrepülőt adjon el Szaúd-Arábiának. Bush kijelentését ezért csak lagymatag taps honorálta. A B’nai B’rith közgyűlésén tartott közvélemény-kutatás szerint tizenöt megkérdezettből mindössze egy közölte, hogy Bushra adja szavazatát. A többiek Clintonra fognak voksolni, ő, aki sokak szerint a leginkább Izrael-párti politikus ma az Egyesült Államokban, az amerikai zsidóság abszolút többségének támogatását élvezi. Clinton ugyanis nyilvánosan bírálta a Bush kormányzatot, amiért a hitelgaranciákkal nyomást gyakorolt Izraelre. Clinton már korábban hangot adott annak a meggyőződésének, hogy nem pénzügyi zsarolások vezetnek az eredményes béketárgyalásokhoz.

Sz.É.

Címkék:1992-10

[popup][/popup]