Szombat előfizetés 2017

Ki vagyok én?

Írta: Miklós Gábor - Rovat: Archívum, Irodalom

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Minek nevezze magát egy majdnem tizenhárom éves zsidó félárva 1955 Magyarországán. A fülszöveg szerint erről – az identitás zavarairól – szól Dalos György kisregénye, a Körülmetélés. Meglehet. Valószínűleg nem csak az egyedi azonosság-válságon gondolkodott a szerző, aki darabonként közreadott önéletrajzi ciklusában most gyermekkorának ehhez a szakaszához érkezett. A körülmények egyedivé teszik ugyan a történetet: félárvaság, soha nem ismert apa, sokféle valós és vélt betegséggel megvert anya, s a nagyanya erős személyisége, s mindehhez a zsidó árvaház közege az 50-es évek Magyarországán.

A szerző korosztályába tartozó olvasó mégis azt érzi: hasonló körülményeket, válságokat, kérdéseket élt meg, amikor hasonló korúként erre a kérdésre kellett válaszolnia: kicsoda is ő?

Singer Robit arra tanítja nagyanyja, hogy mondja azt, „magyar zsidó kommunista vagyok”. Klein elvtárs, a párttitkár erre „A “zsidó” szóra kicsit fintorgott és atyaian kioktatta, hogy zsidónak lenni ma már nem muszáj, elég, ha az ember kommunista, az, hogy magyar az meg természetes”. Nem jön be ez az önmeghatározás iskolai félbarátjánál, a „rossz fiúk” közé tartozó Oczélnál sem, aki szerint „egyáltalán nem olyan természetes, hogy magyar vagy. Szerinte, pontosabban az anyja szerint ugyanis a kommunisták zsidók, a magyarok pedig keresztények. Zsidók viszont már csak azért sem lehetnek keresztények, mert ők ölték meg Jézus Krisztust”.

Az identitás keresése további zavarokat okoz. Hiszen Balla úr, az árvaházi nevelő tudatos és harcos, öntudatos zsidót akar nevelni Robiból, aki a Bar Kochba nevet választja ily módon magának, átélve a zsidóság hőstörténeteit. Balla úr mesél neki Erecről, ahol „végleg elmosódnak az enyém és tiéd határai, közös az öröm és közös a bánat, mindenkire egyformán süt a gyümölcsérlelő örök napsugár, s abban a közösségben a legmíszebb zsidó is megnemesedik, ha akar”. Robi eközben mélységesen, olykor a reszkető áhítatig magyarnak érezte magát. Miközben Balla a zsidó történelem tragikus mozzanatait ecsetelte, szüntelenül e meggyötört kis nemzet sorsára kellett gondolnia. Az amalekitákról, a médekről és a rómaiakról neki mindig a mongolok, a törökök és az osztrákok jutottak az eszébe. A végső kérdés: „Nem lehetne valahogy összehozni a zsidókat és a magyarokat? Elvégre ugyanazon a nyelven beszélnek és a sorsuk is hasonló.”

A kisregényben Robi nem kap választ kérdéseire. Végül is, amikor elhangzik a döntő kérdés, hogy aláveti-e magát a körülmetélésnek, „nemmel” válaszol. Elhagyja a zsidó árvaházat, hazamegy nagyszerű nagyanyjához, félve-viszolygott anyjához, a terézvárosi mikrovilágba, ahol zsidóság, kereszténység, magyarság, kommunistaság oly furcsán keveredik.

Azt hiszem, a mai negyvenesek – magyar zsidók, zsidó magyarok, avagy bármely önmeghatározásúak – sokan saját dilemmáikat élik majd újra Dalos könyvecskéjével. Kik vagyunk, hová tartozunk? Lehet-e összehozni zsidóságot és magyarságot, amikor ezt, úgy tűnik, oly sokan nem akarják. Lehet-e felajánlani a „reszkető áhítatú” nemzetszeretetet, amikor erre elutasítás a válasz, vagy legalábbis visszafogott, furcsálkodó a fogadtatás.

Ebben az országban az utóbbi 160 évben a befogadás és az elutasítás hullámhegyei, völgyei követték egymást. A történelem úgy hozta, hogy a kérdésre: kik is vagyunk?, a mai napig keressük a választ. Nem asszimiláció, beolvadás a kérdés, hiszen a magyar zsidóságnak már csak morzsányi nem-magyar kultúrája van, magyarul gondolkodik, ír és eszik. (A harcos elkülönülök is!) A felszabadító felelet hiányzik. Dalos Singer Robija dönt, amikor elutasítja a briszt, az Izraelbe utazás esélyét. De hogyan döntene ma?

A hetvenes években elkezdődött a zsidó magyar sors tisztázása az irodalomban. Ember Mária Hajtűkanyara volt a könyv, ami a „zsidó sors – magyar történelem” kettősséget felvetette, kiszabadította az elfojtott emlékeket zsidókban és nem zsidókban. Vajon Száraz György ma hogyan folytatná az előítélet-kutatást?

Mostanság a sajtóban furcsa viták zajlanak a zsidókérdésről. Sokan fércelnek össze elméleteket pletykákból, örökölt kudarcokból és babonákból. Ezeknek az elméletszerzőknek konok magabiztosságukban valószínűleg fogalmuk sincs arról, mit jelent, ha egy tizenéves gyerek azt kérdezi: ki is vagyok én?

(Dalos György: Körülmetélés. Magvető, 1990.)

Miklós Gábor

 

Címkék:1991-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A fiú az apáról

Édesapám, dr. Kulcsár István 1942-43-ban, két munkaszolgálata között írta a Zsidó gyónást, azzal, hogy a háború után megjelenteti. A kézirat...

Zsidó gyónás

Megjegyzések „Körmendi Balázs” könyvéhez „A forradalom rohanó ár volt, amivel vitettem magamat. Hiába értékeltem át azóta értékeimet, ha őszinte vagyok,...

Close