Szombat előfizetés 2017

Két nép – egy történelem?

Írta: Seleanu Magdaléna - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Moian Szadek, a Palesztin Hatóság területén működő Műemléki Fel­ügyelőség igazgatója a Betlehem mel­letti Beit Jalában tartott konferencia alatt egyre kényelmetlenebbül érezte magát, miközben Ronny Reich, egy iz­raeli régész beszámolt a jeruzsálemi óvárosban és annak szomszédságában feltárt ókori mikvékről, és zsidó rituális fürdőkről. A kétnapos konferencia egyi­ke volt azon ritka alkalmaknak, amikor a két világ képviselői találkoztak. Az iz­raeli és palesztin régészek közötti vi­szony sohasem volt felhőtlen: kollégái többségéhez hasonlóan Szadek alap­vetően elutasítja az az ókorképet, amit az izraeli történetírás felvázolt, és külö­nösen azt az elképzelést, hogy a régé­szeti leletek alapján a zsidók igényt tá­maszthatnának a Szentföldre.

Szadek és Reich régi ismerősök. 1986-ban Reich, aki most a Templom­hegyi ásatásokat irányítja, sokat segí­tett Szadeknek, amikor a berlini Freies Universitäthez a gázai archeológiáról ír­ta doktori disszertációját.

Előadásában Reich azt állította, hogy a Második Szentély korára keltezhető mintegy tucatnyi mikve cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy abban az időben zsidók lakták a Szentföldet. A méretre szinte azonos fürdők megfelel­nek a Misna „Mikváot” traktátusában le­írt követelményeknek, és egyúttal azok­nak a mikvéknek is, melyeket napjaink vallásos zsidósága használ. Reich sze­rint ez perdöntő bizonyíték arra, hogy az ókori és a mai zsidóság ugyanannak a „népnek” a része.

Szadek azonban úgy véli, hogy ezek a „mikvék” csupán egyszerű fürdőhá­zak és semmiféle zsidó vonatkozásuk nincs. Egy másik régész, Adel Yahya szerint a szentföldi palesztin jelenlét bő egy évezreddel megelőzi a zsidók le­telepedését. Szerinte a mai palesztinok nem az elmúlt évszázadok során az Arab-félszigetről bevándorolt népesség leszármazottai, hanem a kánaáni part­vidéken az i. e. XII. században megtele­pedett filiszteusok ivadékai. Sőt, tette hozzá Yahya, még az is elképzelhető, hogy a palesztinok azoknak a kánaániaknak a leszármazottai, akik a Biblia ta­núsága szerint már a zsidó törzsek megérkezése előtt is e földön éltek.

A palesztinok egy évtizede álltak elő ezzel az elmélettel. Mivel semmi kéz­zelfogható bizonyíték nincs rá, az ókori Kelettel foglalkozó régészek többsége elveti. Még a jeruzsálemi Püspöki Bib­liai Intézetben dolgozó amerikai ré­gész, Sandra Scham – aki külön tanul­mányban elemezte, hogy az izraeliek miképpen használták fel a régészeti ku­tatásokat a palesztinai-arab kultúra je­lentőségének kicsinyítésére – is eluta­sítja ezt az elméletet, mondván, hogy nem több „afféle népi folklórnál és dé­libábos elképzelésnél”.

Yahya előadása után heves vita bon­takozott ki a részt vevő Biblia-kutatók, régészek, tanárok és újságírók között, néhány zsidó résztvevő nemes egysze­rűséggel abszurdnak nevezte Yahya ál­lításait, míg mások, köztük Reich is, megdöbbentek azon, hogy állításaik megcáfolására egyetlen tudományos érvet sem tudtak felhozni.

Ez az egy éve megtartott konferencia élesen rávilágított az izraeli és a palesz­tin régészet között tátongó szakadékra. Ez aligha meglepő, hiszen nagy a tét: két nép igénye ugyanarra az országra. A vita túlnőtt az akadémiai berkeken és beszivárgott a napi politikába, sőt még a diplomáciába is. A világszerte ismert palesztin író, Edward Said évek óta hangoztatja, hogy a bibliai kort kutató régészek összeszövetkeztek a cionisták­kal, és egyszerűen kiiktatják a paleszti­nokat a Közel-Kelet történelméből.

A palesztinok szerint a „bibliai régé­szet” egészében hamis és félremagya­rázott következtetéseken alapul. Kapó­ra jött néhány izraeli és más – poszt­cionista „újtörténész”-ekhez hasonló el­nevezéssel illethető – „újrégész” által megfogalmazott és sokat vitatott elmé­let, miszerint szkepticizmussal kell ke­zelni sok kulcsfontosságú ószövetségi vezető és uralkodó létét, köztük Dávid és Salamon királyokét is. Ők azok, akik először kérdőjelezték meg a bibliai tör­ténetek alátámasztására felhozott régé­szeti bizonyítékokat.

Az izraeli „új régészet” legismertebb képviselője, a tel-avivi egyetemen taní­tó Israel Finkelstein szerint „köztu­dott”, hogy semmiféle régészeti bizo­nyíték nem támasztja alá a Biblia legis­mertebb elbeszéléseit, a pusztai ván­dorlást vagy a Józsué-féle honfoglalást. Szerinte az „ókori izraeliták a helyi bronzkori kánaáni kultúrából nőttek ki, és nem bizonyítható semmiféle katonai invázió”. Finkelstein szerint semmi sem támasztja alá Dávid létét, dacára annak, hogy – a hagyomány szerint – ő az az uralkodó, aki Jeruzsálemet az or­szág fővárosává tette, és akinek leszár­mazottai közül támad majd a Messiás, aki felépíti a Harmadik Szentélyt. Ugyanígy mindenféle alapot nélkülöz­nek a Salamonra vonatkozó ószövetsé­gi beszámolók, melyek szerint ő emel­te az Első Szentélyt és hatalmas, Egyip­tomtól az Eufrátesz partjáig elterülő bi­rodalom felett uralkodott. Finkelstein szerint szinte semmiféle régészeti bizo­nyíték nincs arra, hogy a Dávid-, illetve Salamon-féle királyság valaha is létezett, és semmiféle régészeti bizonyíték nincs a Salamon által emelt Szentélyre. „Az én elméleteimnek semmi köze a politikához vagy a palesztinokhoz, sok­kal inkább vonatkoznak az izraeli társa­dalomra. A lényeg az, hogy a bibliai szöveg és a régészeti leletek nem fedik egymást, nem én vagyok az első, aki erre rámutat.”

Normális körülmények között ez a vita aligha került volna ki az akadémiai berkekből, ám a Jeruzsálem sorsa kö­rül zajló politikai tárgyalásokon az iz­raeli politikusok minduntalan bibliai idézetekkel támasztották alá a városra bejelentett igényüket. A zsidóságnak Jeruzsálemhez, különösen a Templom­hegyhez fűződő különleges kapcsolata a legfőbb érv. Az izraeli közvéleményt aggasztja, hogy Finkelstein állításai esetleg meggyengítik az izraeli tárgyaló fél helyzetét.

A Palesztin Hatóság honlapján Jeru­zsálemnek csak a moszlim és keresz­tény vallásban betöltött szerepéről esik szó, zsidókra, a zsidó vallásra még csak utalás sincs. A turizmusért felelős izraeli minisztérium honlapján viszont mindhárom vallás szerepel, sőt külön kiemeli, hogy a jeruzsálemi Al-Aksza-mecset az iszlám harmadik legszen­tebb helye.

Finkelstein tagadja ugyan, hogy kuta­tási eredményei gyengítenék Izrael tárgyalási pozícióját, de az izraeli politi­kusok és történészek, régészek túlnyo­mó többsége attól tart, hogy mindez lo­vat ad a palesztinok alá. Azt még elhi­szik, hogy Finkelsteint nem politikai megfontolások vezetik, de – szerintük – nézeteit felhasználhatják Izrael ellen.

A knesszetben ülő egyik jobboldali képviselő, Benny Elon rabbi szerint a palesztinok azért vonakodnak elismer­ni, hogy a korai zsidó történelem is eh­hez a térséghez kötődik, mert az iszlám térhódítása csak az i. sz. VII. században kezdődött. A knesszet baloldali képvi­selői nem látják ennyire katasztrofális­nak a helyzetet, habár ők sincsenek el­ragadtatva attól, hogy a palesztinok azt állítják: Salamon temploma sohasem létezett, illetve hogy a Szentföldnek nincs zsidó történelme. „Valljuk be: an­nak, hogy mi történt itt 2500 éve, sem­mi köze sincs a jelenlegi politikai hely­zethez. A Siratófal nem azért fontos, mert a Szentély közelében állt, hanem azért, mert szimbólummá vált” – ma­gyarázza Mossi Raz, a Merec Párt kép­viselője.

Szadek, aki jelenleg mintegy ötvenöt gázai régészeti lelőhelyen folyó munká­latot irányít, saját állítása szerint nem fogja elkövetni azt a hibát, amit izraeli kollégái, nevezetesen, hogy kutatási eredményeit nacionalista célok szolgá­latába állítsa. Ennek némileg ellent­mond az, ahogy Szadek lekicsinyli a ko­rai mikvéket és a zsidóság egyik legfon­tosabb jelképét, a Szentélyben álló hét­ágú gyertyatartót, a menórát, melynek ábrázolása ismert más korabeli lelőhe­lyekről és feltűnik Titusz diadalívén is. „Nem állítom, hogy ezen a földön nem található meg a zsidók kulturális hagya­téka. Megtalálható, ugyanúgy, mint a többi arab országban. Én csak azt mon­dom, hogy ennek a térségnek a lakói ’palesztinaiak’ voltak: zsidók, kereszté­nyek, moszlimok és pogányok. Sok az átfedés, hiszen a moszlimok is tisztelik Ábrahámot, Mária pedig zsidó asszony volt. A gond ott van, hogy a Bibliát még az elmúlt száz évben is politikai célok­ra használták fel.”

Joshua Schwartznak, a Bar-Ilan Egyetemen tanító ókortörténésznek semmi kifogása Finkelstein kutatásai ellen. „A Biblia izgalmas könyv, de tud­ni kell, hogy a benne leírt történelem inkább a pár száz évvel később élt írno­kok Dávid királyságáról szóló felfogását tükrözi. Dávid és Salamon egy kis törzsi állam vezetői voltak. Ebben semmi ra­dikálisan új nincs. Engem sokkal job­ban zavar az, hogy a palesztinok egész egyszerűen nem hajlandók elismerni, hogy a zsidók nagyon régóta élnek ezen a földön.

A The Jerusalem Report alapján Seleanu Magdaléna

Címkék:2001-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A nyugati kultúrából nem lehet kioperálni a zsidógyűlöletet

„A nyugati kultúrából nem lehet kioperálni a zsidógyűlöletet”Beszélgetés Tatár Györggyel Tatár György filozófus „Izrael - tájkép csata közben” című könyvének...

Prés alatt – “Izrael mellett több és bátor kiállást akarunk”

Prés alatt „Izrael mellett több és bátor kiállást akarunk” Az itt közölt jelentések ugyanabból a „Jubilálók” fedőnevű, négy dossziét tartalmazó...

Close