Szombat előfizetés 2017

Kelet-európai körkép

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A zsidóság és a kelet-németországi fordulat

A kelet-berlini diktatórikus rezsim megdőltével fölemelhette a fejét az NDK igen csekély lélekszámú zsidósága is. Képviselői két egymást követő nyilatkozatban foglaltak állást egyrészt a német történelmi tudat és az Iz­raelhez, illetve a cionizmushoz való viszony problémáiról, másrészt a né­met újraegyesítésről. Az új helyzet egyikha nem is lényegimomen­tuma, hogy Gregor Gysi, a Német Szocialista Egységpárt új főtitkára zsidó származású.

Az NDK-beli zsidó hitközségek szövetségének nyilatkozata, mely a drezdai Sächsische Zeitungban jelent meg, mindenekelőtt leszögezi: a ná­cizmust és az antiszemitizmust mindkét német állam megörökölte, ám az ország sok állampolgárának igen hiányosak az ismeretei és gyön­gén működik a lelkiismerete, ami az ezekkel összefüggő kérdéseket illeti.

A nyilatkozat sürgeti a történe­lem-tankönyvek átírását. Az illeté­keseknek szólniuk kell az NDK történelmének bizonyos mozzanatairól is így az ötvenes évek elején történ­tekről, amikor a „világraszóló cio­nista összeesküvés” meséjével igye­kezték lejáratni a nyugati emigrá­cióból hazatérteket.

Gondoskodni kell a kelet-németországi zsidó élet megmaradt em­lékhelyeinek és monumentumainak megőrzéséről és ismertetéséről. A nyilvánosság elve, a glasznoszty megköveteli, hogy a társadalom gondjait ne kezeljék többé államtit­kokként. Ide tartozik az is, hogy az antiszemita uszítók ügyeit ne baga­tellizálják el, mint eddig.

Az NDK-beli zsidó hitközségek tagjait elementáris érdekek kapcsol­ják Izrael Állam sorsához – hangoztatja továbbá a nyilatkozat. A zsidó állam joga a létezésre nem vonható kétségbe.

A nyilatkozat befejezésül követeli, hogy az NDK kormánya állítsa hely­re a diplomáciai kapcsolatokat Iz­raellel, és tegye normálissá a két or­szág viszonyát. Mint ismeretes, azóta a diplomáciai kapcsolatok létre is jöttek.

Az ún. német kérdésről, a német egység helyreállításának lehetőségé­ről hat neves zsidó személyiség alá­írásával jelent meg az NDK-beli zsidó hitközségek szövetségének egy másik nyilatkozata. Ez először is rá­mutat, hogy a „német kérdés” és vele Németország nemzeti és állami egységének a kérdése ma, a háború utáni rend végével ugyanolyan nyi­tott, mint magának Európa jövőjé­nek a problémája. Ez után különös figyelmet érdemlő mondát követke­zik: „Minthogy Németország államkénti megosztottsága a győztes ha­talmak és azon népek érdekeit tük­rözi, amelyeket a Német Birodalom elnyomott, üldözött és részben kiirtott, a németek nem dönthetnek szabadon a jövőjükről.” A státus quo csak békeszerződés keretében változtatható meg, egy ilyen rende­zésben pedig elsőrendűen fontos a zsidó nép közreműködése, tekintet­tel az európai zsidóságon elkövetett tömeggyilkosságra.

(Itt jegyezzük meg, hogy Samir izraeli miniszterelnök élesen eluta­sította a német egység visszaállítá­sának gondolatát, mondván, hogy az egységes Németország újra merény­letet követhet el a zsidóság ellen. A németek ilyen sommás elítélése so­kakban visszatetszést keltett Izrael­ben is.)

A kelet-németországi zsidóság képviselői nyilatkozatukban szüksé­gesnek mondják egy új, összeurópai biztonsági rendszer létrehozását; a német nép majd csak ennek kereté­ben határozhatja meg szabadon a maga nemzeti és állami létformáját.

Nagyon érdekes a dokumentum befejező része, mely szerint az euró­pai békefolyamat az NDK egész la­kosságának döntési szabadságától függ. Ezt azonban kétségessé teszi az, hogy munkaképes (lakosai töme­gesen hagyják el, és ezzel az állam életképességét ássák alá. A nyilat­kozat ezért felszólítja a nyugatné­met kormányzatot, hogy a német békeszerződés megkötéséig függessze fel az NSZK alkotmányának azt a 116. cikkelyét, amely csak egysé­ges német állampolgárságot ismer el. Ezen az alapon részesülnek ugyanis a nyugatnémetekkel azonos jogokban az oda emigráló keletné­metek, minek folytán állandó a csá­bítás az elvándorlásra.

Heinz Galiński, a (nyugat)németországi zsidók Központi Tanácsának elnöke szintén megszólalt az NDK-beli változások nyomán előállt új helyzetben. Intette a kelet-németor­szági zsidókat a könnyelmű elhatá­rozástól, hogy idős fejjel áttelepül­jenek. Az egykori üldözöttek az NDK-ban járadékot kapnak, az NSZK-ban viszont – legalábbis eleinte – semmijük sem lenne. Ab­ban kell bízni – folytatta Galiński –, hogy keleten is sikerül demok­ráciát és emberi körülményeket te­remteni.

Galiński (különben nem fukarko­dott az NDK bírálatával. Emlékez­tette a keletnémet kormányzatot, hogy az egész Németországot terheli a hitleri múlt, és rámutatott, hogy az NDK eddig minden ezzel kapcso­latos kötelezettség alól kivonta ma­gát, miközben úgy tett, mintha az Elbától keletre sem nácizmus, sem antiszemitizmus nem lett volna.

Ide kívánkozik egy hír épp a ke­let-német hatóságok jelentése nyo­mán: 1989-ben az NDK-ban előfordult neonáci incidensek száma há­romszor akkora volt, mint az előző évben. 1988-ban 44 esetben indult eljárás állítólagos neonácik ellen, ezzel szemben tavaly november kö­zepéig már 144 esetet regisztrálták. Számos zsidó temetőt meggyaláztak az újfasiszták.

Gregor Gysi, a keletnémet állampárt új főtitkára, aki Európa gazda­sági és politikai egyensúlyának meg­őrzése érdekében ellenzi az egységes Németország feltámasztását, a The New York Timesnek adott nyilatko­zatában nem tagadta meg zsidó szár­mazását. „Zsidónak nem nevezhetem magam – mondotta –, habár apám és anyám részben zsidó származású. Nem szeretném ugyanis a nürnbergi törvényeket követni… A zsidó kö­zösség iránti érdeklődésem alapja őseim története, én azonban nem vagyok hívő, nem gyakorlom a val­lást, és a hitközségnek sem vagyok tagja, habár mindig támogattam.”

Szokatlan szavak ezek egy kelet­-európai kommunista vezetőtől. Gre­gor Gysi annak a ma 77 éves Klaus Gyisnek a fia, aki egy időben az NDK művelődésügyi minisztere volt, korábban pedig a francia ellenállás­ban harcolt.

ggy­

*

„…Az államhatalom bábjai voltak…”

Beszélgetés a csehszlovákiai zsidó hitközségek új elnökével

DERSIE DERGALSKIT, a cseh­szlovákiai hitközségek közösségének elnökét 1985-ben a prágai kormány menesztette. A forradalmi átalaku­lások során most ismét őt választot­ták meg a hitközségek elnökének. A Szabad Berlin nevű nyugat-berlini rádió Salom című műsorában a múlt év december 8-án Jens-Peter Paul beszélgetett vele. Az elhang­zottakat a Berliner Allgemeine Jüdische Wochenzeitung nyomán is­mertetjük.

A zsidó közösség döntési jogkörét évtizedeken át ugyanolyan kímélet­lenül korlátozták – mondotta Dergalski –, mint más társadalmi cso­portokét. Minden egyes vallási vagy kulturális rendezvényt külön kellett engedélyeztetni. Engedélyt kellett kérni ahhoz is, hogy valakit a hit­községben funkcióba állítsanak.

A cseh zsidók nagyon megörültek az állam és a társadalom életében most történt átfogó változásoknak. „Hisszük – hangoztatta az elnök, aki képzettségét tekintve különben történész –, hogy demokrácia és szabadság nélkül nem lehet nagy dolgokat megvalósítani.”

Első elnöki megbízatása idején Dergalski a nehéz körülmények el­lenére kezdeményezte Franz Kafka születése századik évfordulójának a megünneplését. A zsidó hitközség volt az egyetlen intézmény Cseh­szlovákiában, mely emlékestet ren­dezett az író tiszteletére. Ez nem volt csekélység akkoriban. „Nagyon büszke voltam, hogy ezt megtettük” – emlékezett most vissza Dergalsiki.

Ma az a feladat, hogy éljenek a kibővült lehetőségekkel, és meggyor­sítsák a demokrácia kibontakozását. A zsidó közösség máris megtette a magáét azzal, hogy lemondásra szó­lította fel a korábbi elnököt, akit az állam helyezett oda, és Dargailskit választotta meg helyébe. „Nem kér­deztünk meg senkit. Nem telefonál­gattunk a minisztériumba, hogy en­gedélyt kapjunk a választáshoz.”

A korábbi vezetőség menesztése sürgős volt, mert az államhatalom eszközének bizonyult minden lénye­ges kérdésben. Ezek a vezetők „Iz­rael ellen beszéltek. Azt állították, hogy Oroszországban a zsidók teljes szabadságot élveznek, ami nem volt igaz.”

Dergalskit megkérdezték, mit tart a két német állam egyesítésére irá­nyuló tendenciáról. Az elnök azt vá­laszolta, hogy ez egy elkerülhetetlen fejlődést fejez ki. „Nem tudom, mi­kor fog bekövetkezni (a német újra­egyesítés), de egyszer be fog, hiszen ez logikus.” E tendenciával szemben inkább olyan országok fejtenek ki ellenállást, mint Francia- és Olasz­ország. Európa azonban alapvetően megváltozott már – fejtegette Dergaliski, és kifejezte azt a reményét, hogy Európa az egész világ számára modell lehet. „Akikor majd nem ját­szik szerepet, egy Németország léte­zik-e, vagy kettő.”

*

Önfinanszírozó zsidó egyesület Litvániában

A teljes függetlenségéért küzdő Litvániában a zsidóság is erőteljes megújulási mozgalmat hozott létre. Két éve működik egy zsidó egyesü­let, amelynek kissé körülményesen hangzó neve a cionizmus nemrégen még veszedelmes vádjának elhárítá­sát szolgálta. A „Zsidó Egylet az Esztétikai és Testkultúráért” azon­ban szoros kapcsolatokra törekszik Izraellel. A sportélet, amit Arkagyij Reitblatt szervez, csak egyik terüle­te az egyesület tevékenységének. Zsidó múzeumot és könyvtárat akar­nak létesíteni, zsidó lapokat kíván­nak kiadni.

Honnan szerzik mindehhez a pénzt? Amikor Mihail Rozitszan 1987-ben elhatározta az egyesület létrehozását, társával, Sulim Zelikoviccsal szövetkezetként alapította meg. A ma már ezernél több ember­rel dolgozó vállalkozás díszműáruk gyártásával és kereskedelmével fog­lalkozik. Az ezernek körülbelül egyharmada zsidó, ezek és néhány nem-­zsidó dolgozó szövetkezeti tagok, a többiek másféle jogviszonyban áll­nak a szövetkezettel.

Az egyesület működését a szövet­kezet nyereségéből pénzelik. Két év alatt a Makkabi Sportklubra 45 ezer rubelt, zsidó könyvtár létesítésére 50 ezret költöttek. 7500 rubellel támo­gatták egy húsz főnyi tanulócsoport látogatását egy izraeli kibucban.

A litvániai zsidók nagy gondja, hogy az évtizedekig tartó elnyomás következtében nincsenek könyvek, folyóiratok, filmek, nincs zsidó isko­la és persze tankönyvek sincsenek.

Az egyesület szeretné helyreállí­tani és gondozni az elhanyagolt zsi­dó temetőket és a zsinagógákat, felkutatni az elrejtett vagy elkallódott Tóra-tekercseket.

(A bécsi Die Gemeinde nyomán)

*

Glemp bíborost meghívták Izraelbe

A keresztény–zsidó együttműkö­dés izraeli tanácsa meghívta Józef Glemp bíborost, a lengyel katolikus egyház fejét, vegyen részt egy szim­póziumon. A Mariv című izraeli lap értesülése szerint az egyházfő 1990 júliusára elvileg elfogadta a meghívást, rámutatott azonban arra, hogy a lengyel püspöki karban nem ő a keresztény–zsidó együttműkö­dés felelőse.

Az auschwitzi láger egykori terü­letének peremén álló karmelita ko­lostor körüli viszályra és a bíborosnak ezzel összefüggésben néhány hónapja elhangzott és kellemetlen feltűnést keltő kijelentéseire tekin­tettel az Izraelbe szóló meghívás kü­lönös figyelmet érdemel.

*

„Vérszag van a levegőben”

Walter Ruby a Jerusalem Postban moszkvai tudósítást közölt, mely szerint az ottani zsidóságon a reménytelenség, sőt pánik felé hajló hangulat lett úrrá. Az Arhipova ut­cán a nagy zsinagógából kiáradó emberek a Szimchat Tora ünnepén elmondták neki: megrázó hír szá­mukra, hogy az amerikai kormány erősen megszigorította a bevándor­lás feltételeit. Sokan, akik nem akartak Izraelbe menni, most elfo­gadják ezt a megoldást is.

Vlagyimir Lifsic, a szovjet Mak­kábi Egyesület elnöke: „A Pamjaty megerősödésével és az élelmiszerhiány miatt annyira megromlott a helyzet, hogy mindenki menni sze­retne, mindegy, akárhová. Rendben van, elmegyünk Jeruzsálembe és megtanuljuk azt a nyavalyás hébert – mondják az emberek, rezignáltan. Egyfajta hisztéria érezhető.”

Lifsic, aki korábban úgy tervezte, hogy még két évig Moszkvában ma­rad a zsidó mozgalom szervezése végett, ez év elején már Izraelbe kíván távozni.

A 30 éves Pavel Mogilevszkij, aki Amerikába szeretett volna kivándo­rolni, igazságtalannak tartja az ame­rikai döntést. „Itt ma vérszag van a levegőben, és Amerika épp akkor zárja be a kapukat, amikor a legna­gyobb a veszély.”

A 27 éves Alekszandr Kohennek nem zsidó a felesége, emiatt attól tart, hogy nem látnák szívesen Iz­raelben. „Pedig azt hiszem, gyorsan el kell határoznunk, megyünk-e vagy sem. Nem biztonságos itt. A gazdasági és a szociális helyzet egy­re romlik, és mindenki a zsidókat fogja hibáztatni.”

Sokan pogromtól félnek. Szinte senki sem hiszi, hogy a glasznoszty és a peresztrojka javítani fog a hely­zeten. De Izraelbe sem könnyű ki­jutni.

– Azok közé tartozom, akiket el­bocsátottak állásúkból, amikor ki­vándorló-útlevelet kértem – mond­ja Dávid, egy 27 éves programozó.

– A feleségemmel már megvolt a repülőjegyünk Bécsbe, de most nem utazhatunk, mert az új amerikai rendelkezések miatt nem kapunk ausztriai vízumot. És még ha Izrael­be akarnánk is menni, ez csaknem lehetetlen, mert rubelért nem ju­tunk repülőjegyekhez. Bukaresten át legkorábban augusztusra volna jegy, de addig lejár a kivándorló-útlevélben megszabott ki utazási határ­idő.

Mogilevszkij eddig nem akart Iz­raelbe kivándorolni, mert – mint mondta – nem kíván hadiállapot­hoz hasonló helyzetben élni. Most másképp beszél: Elhatároztam, hogy mindent megteszek, csakhogy kijut­hassak Izraelbe. Minden zsidó jól te­szi, ha elmegy ebből az országból, amíg tud.

Címkék:1990-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A Finta-per buktatói

Magyar-zsidó számvetés, 1989

III. rész

Close