Szombat előfizetés 2017

JOSEPH MALOVANY NEW YORK VILÁGJÁRÓ KÁNTORA

Írta: Babits Antal - Rovat: Archívum, Zene

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az izraeli születésű Joseph Malovany korábban a Tel-Aviv-i Bilu zsinagógában és az izraeli hadseregnél, majd Johannesburgban, valamint a londoni zsinagógában működött kántorként. Legmagasabb zenei végzettségét a Tel-Aviv-i Zeneakadémián, valamint az angol Royal Academy és a Trinity College zenei tagozatán szerezte.

Művészetét sokfelé ismerik már a világon, hiszen énekelt a brooklyni zsinagógában, a detroiti imaházban, a kaliforniai zsidó központban csakúgy, mint egy manhattani felhőkarcoló 56. emeletén, egy sátoros ünnep alkalmával, vagy Jeruzsálemben, a zsinagógák világkongresszusán.

Vendégszerepeit többek között Romániában és Lengyelországban. Koncerteket adott nemzetközi hírű hangverseny-pódiumokon, így például az amszterdami operaházban, vagy a New York-i Lincoln Elisabeth Hall-ban is.

Különleges hangját 1989-ben a Tavaszi Fesztivál keretében, a Dohány utcai zsinagógában a hazai közönség is megcsodálhatta. Akkori hallgatósága jórészt az épületet rendszeresen látogatókból, és a fesztiválturistákból állt – akiket felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg.

Vendégszereplésének szerves folytatásaként értékelhetjük, hogy a Hungaroton hanglemezkiadó jóvoltából hanglemez és CD-lemez jelent meg e nem mindennapi művészkántorral.

A lemezen szereplő tíz énekszám többsége bibliai, vagy liturgikus szöveg megzenésítése. Egy alkalommal jiddis dal is hallható.

Joseph Malovany különlegesen szép csengésű, tiszta intonációval rendelkező tenorján elsősorban a zsidó liturgia alapvető forrásanyaga, a zsoltárköltészet szólal meg.

Előadásában mindenekelőtt neológ és askenáz vonások érvényesülnek. A megszólaltatott melódiák a XIX. századi vallási reformmozgalmak idején keletkeztek, amelyek koruk különféle zenei stílusából merítettek, mint például az olasz, és bizonyos szempontból az orosz operából, vagy a bécsi klasszikusoktól éppúgy, mint adott esetben akár a szórakoztató tánczenéből.

Ezt a heterogén zenei matériát azonban Malovany a kántorhagyomány segítségével és saját művészi teremtőképességével az ősi panaszok kifejezésévé lényegíti át. Átlelkesített, magas hőfokú előadását mindvégig a klasszikus képzettséget bizonyító, tiszta intonáció és a csodálatos, hajlékony díszítés jellemzi. Virtuozitását különösen az AL TIRO („Nem kell félned”) imarészletben és a RACHEL MEAKO AL BANEHO („Ráhel siratja fiait”) című szentírási szakasz éneklésekor csillantja meg.

Hiányérzetet egyedül előadásmódjának ismétlődése okoz, hiszen szinte kivétel nélkül az egyes darabok interpretálása felfelé ívelő építkezésen alapul. Az egyes melódiák csúcspontját rendszeresen hangjának legmagasabb regiszterében fejezi be.

Megítélésem szerint a zsidóság e rendkívüli képességekei megáldott kántorának érdemes lenne olykor-olykor ősi tradicionális dallamokat, kíséret nélkül is megszólaltatni. Ezáltal változatosabbá tehetné repertoárját, valamint jobban kibontakoztathatná kiváló adottságait.

Az itthoni hanglemezkiadást figyelembe véve örömmel üdvözölhetjük, hogy e speciális témájú kiadvány rövid ismertetővel, három nyelvű szövegkönyv kíséretében jelent meg.

Néhány észrevételt mindenképpen fontosnak tartok ezzel kapcsolatban megtenni:

-Számomra érthetetlen, hogy miért alkalmazták a szerkesztők a protestáns keresztény bibliai névátírást, többször is, az egyes számok címeinél, pl. Jeremiás és Ézsaiás. Ebben az esetben autentikusabb lett volna a Jirmeja, illetve a Jesája megnevezés, de legalább zárójelben fel kellett volna tüntetni az izraelita magyar írásmódot.

-Úgyszintén indokolatlan, hogy a zsoltárfordításokat a régies, sokszor a szöveghűség tekintetében is kifogásolható, Szenci Molnár Albert „Psalterium Ungaricum”-jából kölcsönözték akkor, amikor például az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1907-ben kiadott szentírásfordítása az előbb említett kifogások ellenkezőjére ad szép példát.

-Végezetül még egy apróság az ismertetőből: „A lemezen szereplő énekszámok héber eredetijét magánhangzójelek feltüntetésével közöljük.” Sajnálatos tévedés, mert egyetlen esetben sincsenek e jelek kinyomtatva. Ugyanekkor a Barátom, Mojsele című jiddis dal szövege nem került közlésre jiddisül – ezáltal tipográfiailag is foghíjas az egyébként szépen szerkesztett melléklet. Kárpótol azonban ezen apróságért Jólesz László irodalmi igényességgel készített magyar fordítása.

A fent említett észrevételekkel együtt is jelentős, nemzetközileg is mérhető hanglemezzel gazdagodtunk.

Babits Antal

Címkék:1991-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Mocháry Kondor Judit kiállítása a Chagall Galériában

Jeles izraeli festőművésznő mutatkozott be a Chagall Galériában. Mocháry Kondor Judit képei egy távoli misztikus világba kalauzolnak. A zsidó diaszpóra...

Scheiber Hugó kiállítása

Aki a nyáron ellátogatott a Műgyűjtők Galériájába, elgondolkodhatott művek és művészek sorsán. Az egykor nyomorgó „éhenkórász" Scheiber Hugó képeit ma...

Close