Szombat előfizetés 2017

Jiddis varázs – Avrom Szuckever költeményeiből

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Jiddis varázs

Avrom Szuckever költeményeiből

Avrom Szuckever, a varázslatos jiddis költő 2003-ban töltötte be kilencvenedik életévét,

biz hundert un tsvantsig. A Soa-élmény nem tántorította vissza művészeti tevékenységétől, ellenkezőleg, a 20. szá­zad második felében írta meg a jiddis irodalom legcsodá­latosabb költeményeit. A hatvanas évek óta számos verse és rövid prózai írása jelent meg világszerte folyóiratokban, antológiákban, külön kötetekben, több mint tíz nyelven. Műveinek lelkes fogadtatása sajátságos alkotásának univer­zális jellegéről tanúskodik.*

Avrom Szuckever a litvániai Szmorgon kisvárosban szü­letett, és természetesen jiddis volt az anyanyelve. De kora gyerekkorát a szibériai tájak között töltötte, aztán Vilnóban lengyel nyelvű gimnáziumba járt, és a helyi egyetem böl­csészkarán volt hallgató. A világirodalom klasszikus és modern értékeit és formáit szívta be, a lengyel, orosz és francia költészet csodálója volt, még mielőtt megismerke­dett volna a jiddis irodalom hagyományaival és a korabeli jiddis költészettel. Mégis az anyanyelvén kezdett el írni, mert a harmincas évek vilnói fiataljai már nem tartották a jiddist visszamaradt stetlnyelvnek; itt jiddisül tevékenyked­tek modern iskolák, ifjúsági mozgalmak, politikai pártok, irodalmi körök, a Jiddis Tudományos Intézet (YIVO). Szá­mos fiatal író az európai esztétika legkülönb, legrafináltabb eszközeihez folyamodott jiddis nyelvű alkotásokban.

Szuckever első verseskötete (Lider) Varsóban jelent meg 1937-ben, a második (Valdiks) Vilnóban, 1940-ben. Miután a németek megszálltak Vilnót, 1941 szeptemberében a költő családjával együtt a gettóba került. Szellemi ellenállásként iro­dalmi munkásságát tovább folytatta: rendületlenül hitt külde­tésében, a költészet megváltó erejében. Amikor 1943 szeptem­berében a gettót likvidálták, Szuckever százhúsz bajtársával együtt egy partizánbrigádhoz csatlakozott a közeli erdőben. Onnan 1944 márciusában egy külön repülőgép Moszkvába vitte, ahol a zsidó lakosság szörnyű sorsáról szóló beszámolói nagy hatást keltettek. 1946 februárjában a Szovjetunió küldöt­teként a nürnbergi perben tanúskodott. Rövid ideig Párizsban tartózkodott, s végül, 1947-ben, Tel-Avivban telepedett le.

A háború utáni korszakban Szuckever költészete új té­mákkal és formákkal bővül és gazdagodik. Nyelvi virtuozi­tása a hosszú, poémaszerű és a rövid költemények minden szintjén megnyilvánul; a szuggesztív képek, hasonlatok, metaforák, reflexiók, rafinált ritmusok az író lelkivilágának és gondolatmenetének minden árnyalatát tükrözik. Költői tevékenysége mellett Szuckever a Goldene keyt (Arany­lánc) című negyedéves folyóiratot szerkesztette 1949-től 1995-ig. A folyóiratban az Izraelben és a világ más tájain élő jiddis írók legértékesebb alkotásai jelentek meg: regé­nyek, elbeszélések, versek, memoárok, esszék, fordítások a héber és a világirodalomból. Szuckever új írásai a Goldene keyt lapjain jutottak el először olvasóihoz, később számos kisebb és nagyobb kötetben jelentek meg.

* Magyarul eddig csak Szuckever két rövid elbeszélése jelent meg, lásd Múlt és Jövő, 1991/1.

KIVÉGZÉS

 

Ásom a gödröt, ahogy kell, ahogy megparancsolták.

S közben szemem földben kutat vigasz után.

 

Ásom és vágom a földet, s íme, egy kis gilisztát látok meg ott

Mint vergődik szegény, s a szívem felsajog.

 

Ásóm belevág, s csodák csodája:

Kettő és három lesz belőle, úgy szétvágva.

Egy újabb vágás, s a három már négy,

Hát ilyen sok életet teremtek én?

 

A hit feléled bennem újra, lelkem felderül

S érzem, hogy karom új erővel lendül:

A giliszta nem adja meg a sorsnak magát,

Nála kevesebb lennél-e, mond meg hát?

Vilno gettó, 1942. május

SEHIJANII – HOGY EZT MEGÉRTÜK

Ha nem lettem volna veled együtt,

Ha nem itt lélegeztem volna be a fájdalmat s az örömöt,

Ha evvel a földdel nem égtem volna együtt

A vulkanikus szülés-szenvedésben,

Ha most, a borzasztó feláldozás után.

Nem születtem volna együtt evvel a földdel,

Amelynek minden egyes kavicsa nagyapám –

Akkor kenyér nem laktathatott volna jól,

Szomjamat nem olthatta volna víz,

Ameddig gójjá válva nem hunytam volna el

S csak vágyakozásom jutott volna idáig el…

Tel-Aviv, 1947

*

Mialatt egy pohár bor mellett egy kollégával beszélgetsz,

És egy fájó fogad jobban izgat, mint mondjuk

a naplemente,

Ugyanabban a percben, s lehet csak egy

pillanattöredékben,

Rád kukkant a halál, mint órából a kakukkmadár.

 

Mialatt élvezettel követsz egy lehulló csillagot,

Egy emberke leugrik a hídról a Szajna gyomrába.

Mialatt egy isteni tragédiát csodálsz a szférákban,

Nem veszed észre, hogy egy hiéna leselkedik májadra.

 

Mialatt megjátszod a kiválasztottat: én, a teremtés

színe-java,

Egy kígyó nyelvel-felesel: páratlan vagy te ember,

mert kétlábú vagy.

Mialatt gyerekeid nevetnek, te kínodban kacagsz fel,

S míg égig dicsérnek, kihűlt és forró hamuval borítod be

fejed.

 

Mialatt a hét szótagon még meg sem száradt a tinta,

Szivárványod csöppjei már felszívódtak

Amikor elillan boldogságod szerencséddel,

Nyomában ott leselkedik a Gólem s fejénél a fejsze.

1981

*

Az enyém az a levágott kéz, amelyet évekkel ezelőtt

Egy kertben találtam a paradicsomok között.

Minthogy férfikéz volt, s gazdája nem volt,

Az enyém lett. Harmadik kéz. Nélküle semmit sem írok.

 

Néhány kíváncsi olvasóm előtt elismerem:

Nem én vagyok az, aki oly varázslatosan szól

És titkokat súg a papír fülébe nem az én emlékeimből:

Hanem az a harmadik kezem, amelyet ott leltem

a paradicsomok között.

 

Írása olvasásához nem elég jiddisül tudni,

Nyelvét magam is tanulom. Egyesegyedül bukdácsolok

Éjtájban, köves, tövises szűk ösvényein

S virradatkor megpillantom ragyogását a paradicsomok között.

 

Enyém a harmadik kéz, amely lehet, hogy éppen egy

fiatal nőt

Simogatott, amikor a gazdáját szétkaszabolták.

És én megtaláltam, amikor a férfi elvesztette

A paradicsomok között, ezerkilencszáznegyvenegy

szeptemberében.

1981

*

Egy madár Sztrádivárin játszott az alkonyatban,

Kíváncsian kérdeztem magamtól: kinek?

Egy madár nem játszik oktalan egy Sztrádivárin,

Biztos rejtőzik egy fül valahol, biztosan van kinek.

 

Gyűszűnyi – és nézd e csodát: hozzáfog

Játszani egy Sztrádivárin. Hogyan? Kinek?

Ha csak be nem ugrasz egy tűzhányó gyomrába

És ott kérdezed meg a röhögő Asmodájt: Hát kinek?

 

Kinek játszott a madár a Sztrádivárin,

Irgalmas Semmi, mondd meg kinek?

Egy madár nem játszik oktalan utolsó reptéig,

Ezért egy nevet követelek vagy neveket.

 

És amikor megkérdeztem a madarat a Sztrádivárival,

Kegyelemért könyörgött: jaj, ne szégyeníts meg.

Hamuvá és porrá válik a Sztrádivárim

Ha valaha is megtudom, hogy kinek.

1983

Címkék:2004-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A nindzsa bosszúja – Elia Suleiman: Deus ex machina

A nindzsa bosszúja Elia Suleiman: Deus ex machina A „Palesztin Filmnapok” - melyet a Magyar-pa­lesztin Baráti Társaság szervezett - különlegesen...

Purim

Purim Purimkor a rejtett csodát ünnepeljük. Perzsiában történik mindez. Eszter, az árva zsidó lány bátorságával és Mordecháj nagybácsikájával megmentik a...

Close