Jiddis tévéműsor és héber iskola Moldáviában

A tévében „Zsidó utca” címmel heti félórás műsor látható, a rádióban héber nyelvtan- folyamot hallgathatnak az érdeklődők, a gyermekboltban izraeli áruk kaphatók, a zsidó újságok külön „kék­fehér” színű, jiddis felirattal ellátott kioszkban kaphatók. Az állam támogatja a zsidó óvodákat és iskolákat, az állami egyetemen héber és zsidó tanszékek működnek, az akadémián zsidó történelemmel és kul­túrával foglalkoznak. A zsidó könyvtár programot szervez a gyerekeknek. A vallásos zsidók külön negyedbe költöznek, ahol a főutca már a Chabad Lubavits nevet viseli. Mindez pedig nem Brooklynban történik, hanem Moldávia fővárosában, Kisinyovban.

Moldávia soknemzetiségű ország, ahol a lakosság 63 százalékát kitevő román népesség mellett számtalan más népcsoport él. A zsidók aránya 1 százalék körüli, becsült létszámuk 40-70 ezer. A kemény kéz politikájának sikertelensége után az állam igyekszik megtalálni a hangot a kisebbségi csoportokkal. A szovjet korszakból is­mert „kulturális autonómia” politikáját próbálják meg komolyan venni és – le­galábbis a zsidók esetében – úgy tűnik sikerrel. A volt Szovjetunió utódálla­mainak egyikében sem támogat a kor­mányzat ilyen sok és ilyen változatos zsidó programot.

Kiemelkedik az Icik Manger jiddis nyelvű költő nevét viselő zsidó könyv­tár, amely multifunkcionális helyisé­geivel, számtalan programjával való­ságos közösségi házként működik – működőképes modellt nyújtva ezzel más szovjet utódállamok zsidó kö­zösségeinek. A könyvtár épületét az ál­lam adta, az állam fizeti a tizennégy főfoglalkozású könyvtárost is. Az épület teljes felújítása, berendezése és a számtalan program elindítása pedig a JOINT támogatásával vált lehet­ségessé.

Nagy fellendülés elé néz a vallásos közösség is. Zalman Leib Abelsky, Kisinyov és Moldávia főrabbija, az állam által alapított vallásos iskola igazgatója (vannak persze világi zsidó iskolák is) azt tervezi, hogy a zsinagóga környékén zsidó negyedet hoz létre kóser étterem­mel, mikvével, leányiskolával, jesivával, könyvtárral idősek otthonával és bálteremmel. Akik kételkednének ab­ban, hogy eme erősen elvilágiasodott közegben megél-e ennyi vallásos in­tézmény, azok Abelsky rabbi egy korábbi akciójából menthetnek hitet: mikor az elmúlt évben zsidó szervezetek húszezerre becsülték az országban élő zsidók számát, a rabbi válaszul felhívást bocsájtott ki. Ebben közhírré tette, hogy ingyen vajat juttat mindenkinek, aki hivatalos papírokkal igazolja, hogy zsidó anyától származik. Három hónap alatt hetvenezer válasz érkezett (névvel, címmel, telefonszám­mal), cserébe háromszáz tonna vajat osztott ki a rabbi. Jutott a zsidókon kívül a moldáviai lakosságnak is, mire a kormány humanitárius segít­ségnyújtásáért valamint „a zsidó hagyomány és kultúra megújításáért” kitüntetésben részesítette.

E dicséretes megújulást kétkedve nézi viszont Moshe Brilon, a Jewish Agency képviselője, aki­nek feladata az alija előmozdítása. „A JOINT-nak persze segítenie kell, főként az időseket. De ha nagy könyv­tárat építenek és számos könyvtárost foglalkoztatnak, ezzel maradásra bíztatják az embereket. Brilon úr tevékenységének központjában az ifjúság áll, akiket csoportokba szervezve, nyári táborozásban részesítve az alija felé próbál noszogatni. Az új környezetben nincs könnyű dolga, mert a helyi zsidóság elvilágiasodott, asszimilálódott és ha zsidó életre, zsidó közösségre vágyik, azt már helyben is megkaphatja. Moldáviában nincs antiszemitizmus – mondja Brilon úr – a kormánynak szük­sége van a zsidókra és Izraelre, hogy rajtuk keresztül elérje Amerikát.

„Jó lenne, ha pogromot tudnék ger­jeszteni – folytatja – akkor biztos el­mennének. A lövöldözésre biztos elme­nekülnének, de manapság nem lövöldöznek és így, ami az aliját illeti, úgy érzem, mintha az utolsó egy-két cseppet próbálnám kifacsarni egy üres citrom héjából.”