Szombat előfizetés 2017

Jehuda AMiháj: A zsidók (vers) –

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Jehuda Ámiháj

A zsidók

A zsidók kirakati fotók

úgy együtt apró és mélák, élő és halott

legény és arája, bár-micvó bóher és csecsemők.

Újrahívott sárguló képek másai.

néha jönnek betörik az üveget

és a képek ott égnek mind. Aztán újra és újra,

képre kép, új nagyítás és látni már,

mint szenvednek, vigadnak megint.

Rembrandt török fezben

tompán fénylő aranyat magukra aggató alakokat festett.

Fenn a levegőben lebegnek Chagall képein a zsidók

én apámnak s anyámnak látom őket.

A zsidók csoportja védett erdő,

fái kuszán, szorosan egybenőnek, még a halottak

sem tudnak ledőlni. Az élőkön lógnak,

nekik támaszkodnak,

ki tehetne különbséget köztük. Csak a tűz égeti

el gyorsabban a halottakat.

És mi van Istennel? Isten nem múlik el,

mint egy valaha előttük elhaladt gyönyörű nő illata

arcát nem látták

de fűszerszaga megmaradt, mint a tömjén, a tömjén Teremtője.

A zsidó ember ünnepi Szukkotra emlékszik nagyapja

házában.

És a sátor helyette idézi fel

a sivatagi vándorlást az meg

az ifjúi ártatlanságot a szövetség kőtábláit

az aranyborjú aranyát és az éhséget meg a szomjúságot

s azok meg Egyiptomra emlékeznek.

És mi van Istennel? Az Édenből és a

Szentélyből kiűző válóper záradéka szerint

Isten csak egyszer látja évente Fiait,

Jóm Kippur napján.

A zsidó nem történelmi nép

nem is régészeti leletekből feltárt törzsek

hanem földtani képződmény izzó törésekkel

omlásokkal földrétegekkel és tűzhányókkal.

Történetét más rovású mérőpálca léptéke méri.

A zsidókat szenvedés morzsolta fájdalom csiszolta,

mint a tengerparti lapos kavicsokat.

így a zsidók csak halálukban mások

mint a sima kövek különböznek a többitől:

ha erős kéz hajította,

kettőt hármat is ugranak a víz színén

mielőtt alámerülnének.

Nemrég egy szép nőre leltem,

nagyapja volt ki körülmetélt

sokkal előbb, hogy a lány megszületett.

nem ismersz s nem ismerlek, mondtam,

de mi vagyunk a zsidó nép,

én a metélt, halott nagyapád s te az aranyhajú

szép unoka: mi vagyunk a zsidó nép.

És mi van Istennel? Énekeltük valaha

Nincs olyan, mint Istenünk”, most meg azt hogy

nincs istenünk”

de még énekelünk, még mindig énekelünk.

Ács Gábor fordítása

A költő Egykor az ököl is szétterpesztett ujjak, nyitott tenyér volt című kötetéből

Címkék:1998-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A nagy vízválasztón innen és túl

A nagy vízválasztón innen és túl Amikor a világ minden tájáról érkező zsidó írók össze­gyűltek az öböl városában, San Francisco-ban,...

Aforizmák a zsidók tartósságáról II. rész

Konrád György Aforizmák a zsidók tartósságáról II. rész Minden népnek bonyolult és sokatmondó viszonya van az államában élő zsidókkal, né­melyiké különösen...

Close