Izraeli választások a Hamasz árnyékában

2007. június 5. Miközben a pártok az utolsó erőfeszítéseket tették a közvélemény megnyerésére, egy nappal az izraeli választások előtt hivatalba lépett a Hamasz-kormány, amely szintén élénk figyelemmel kísérte a fejleményeket.

A választások előtt felmerült egyik leglényegesebb kérdés Izrael határvéglegesítésének terve, amelyben Ehud Olmert megbízott kormányfő a stabilizáció lehetőségét látja, ugyanakkor a Hamasz szerint ez a terv azt bizonyítja, hogy az izraeliek nem akarnak békét és leszögezte, ha Olmert hozzálát terve végrehajtásához, folytatni fogják az ellenállást, “akár fegyveresen is”.

A mai izraeli választások nagy jelentőséggel bírnak – ahogy az mindig is lenni szokott e feszültséggel terhes régióban – de a hétfőn hivatalba lépett Hamasz-kormány miatti fenyegetettséget tekintve mindenképpen. A jelenleg kialakult szövevényes politikai helyzet nem egyszerű feladatot állít a leendő izraeli kormányfő elé. Az egyik leglényegesebb kérdés Izrael határvéglegesítésének terve. Izrael végleges határairól az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösséggel folytatott tárgyalásokat ígért Ehud Olmert ideiglenes kormányfő – a parlamenti választások győzelemre esélyes pártja, a Kadima vezetője -, míg fő versenytársa Benjamin Netanjahu a Likud vezetője azon a véleményen van, hogy ez az elképzelés közelebb hozná Izraelhez a terrorizmust. Netanjahu bírálta Olmert tervét, amely szerinte még több feszültséget szítana és Izrael központi részei, mint például Tel-Aviv körzete éppen olyan palesztin rakétatámadások célpontja lesz, mint amilyenné Szderót és Askelon dél-izraeli települések váltak. A két pártvezető az izraeli közszolgálati rádiónak vasárnap tett nyilatkozatában ismertette álláspontját. Olmert úgy látja, a határok létrehozására nagy szükség van annak érdekében, hogy “elkülönítsék magukat a palesztinoktól” és stabilizálják országukban az izraeli etnikai többséget. Terve megerősítené, hogy Izrael “semmilyen ponton nem hajlandó a palesztin akarat foglyává válni” – fogalmazott. Olmert elképzelése értelmében a felállítandó kormány, mielőtt végrehajtaná a ciszjordániai kivonulást és végleges határainak rögzítését, várakozási idővel kezdi, hogy megtudja, a palesztin oldalon most kormányra került radikális Hamász hajlandó-e mérsékelni Izrael-ellenes magatartását, ez esetben ugyanis a későbbiekben részt vehetne abban a nemzetközi párbeszédben, amely során megvitatnák Izrael határvéglegesítési terveit. Az izraeli miniszterelnöknek meggyőződése, hogy határrendezési elképzeléseit nemcsak Washington, de más országok is határozottan támogatják.

Egy biztos, Ariel Sharon nem könnyű politikai örökséget hagyott hátra. Sharon politikai pályafutásának egy korábbi szakaszában – a cionizmus híveként – a letelepedés egyik fő zászlóvivője volt. Sharon élete legnagyobb részében abban hitt, hogy az elfoglalt területeken folytatni kell a letelepedést, hogy Izrael ezáltal minél erősebb és nagyobb állammá váljon. Az izraeli polgárok nagytöbbsége hitt abban, hogy a letelepedés erősítené Izrael védelmét és biztosítaná a határaik kiterjesztését. Azonban hamar rá kellett ébredniük arra, hogy az álmuk (elfoglalni örökségüket a Jordán folyó és a Földközi-tenger között) megvalósítása útjában egyre több akadály emelkedik. Az elmúlt néhány évben Sharon fokozatosan változtatta meg álláspontját, a miniszterelnöki székbe ülve más állásfoglalásra helyezkedett a kérdésben, mondhatni engedékenyebb hangnemre váltott. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a palesztin fegyveres szervezetek felől érkező növekvő fenyegetettség és az intifáda elindítása. Egy új logika bukkant fel – elveszíteni a kieső periférikus területeket – és meghúzni mögöttük egy biztos határt, ami mögé Izrael elzárkózhat. Tavaly augusztusban ez meg is kezdődött a Gázai övezetből való kivonulással.

Azonban úgy tűnik sem a kivonulás, sem a határrendezési tervek nem fogják betölteni a hozzájuk fűzött reményeket. Olmert terve minden valószínűség szerint nem fog véget vetni a konfliktusnak. Sőt, a fő ok, amiért a radikális Hamaszra szavazott a palesztin nép a januári választásokon, éppen az, hogy a határvéglegesítési tervekben azt látják, Izrael kapitulálásra akarja késztetni a palesztinokat, inkább minthogy sem kompromisszumokat kötne – írja a BBC. És ha a palesztinok úgy hiszik, hogy Izrael be akarja biztosítani saját jövőjét az ő kárukra, el akarja venni a lehetőséget egy életképes palesztin független állam megalapításától, akkor az feltartóztathatatlanul még több erőszakot fog szülni.

A Népszabdságnak arra a kérdésére, hogy milyen körülmények között tudnák elfogadni a nemzetközi közösség által támasztott feltételeket, Mahmud Ramahi, az új törvényhozás hamaszos főtitkára azt válaszolta, hogy semmilyen körülmények között. “Például azt kérik tőlünk, hogy fogadjuk el Izraelt, egy olyan államot, amelynek, egyedül a világon, nincsenek állandó, meghatározott határai. Legyenek határaik, és akkor eldöntjük.” – fejtette ki véleményét. Azután egy későbbi mondatában azt is nyilvánvalóvá tette, ha Ehud Olmertnek sikerül is 2010-re meghúznia Izrael határait, akkor sem fogadhatják el a zsidó államot,sem az általa kijelölt határokat: “A határt jelentő zöld vonal 300 kilométer, de a “fal” 540 kilométer, ami azt jelenti, hogy palesztin földet bekebelezték. Ez a terv azt bizonyítja, hogy az izraeliek nem akarnak békét.” Ennek okán leszögezte, hogy a Hamasz sosem adta fel a fegyveres ellenállást és Ha Olmert elkezdi végrehajtani tervét, folytatni fogják az ellenállást, “akár fegyveresen is, a megszállók ellen”.

(Forrás: Hetek)