Szombat előfizetés 2017

Izrael elfelejtett gyermekei –  Egy Addisz Abeba-i lágerben etióp zsidók ezrei évek óta várnak alijára

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egy addisz-abeba-i lágerben

ETIÓP ZSIDÓK EZREI ÉVEK ÓTA VÁRNAK ALIJÁRA

Izrael elfelejtett gyermekei

Az eukaliptuszfáktól árnyékolt zsidó te­metőben a 30 éves Tsehanes Tamrat 8 éves lánya, Alem Beiri sírjánál áll. négy hónappal korábban temettette el középfültőmirigy-gyulladásban elhunyt gyermekét. – Nem volt pénzünk gyógy­szerre – mondja a 43 éves apa, Elems, aki, ha van munkája, követ cipel, napi 150 forintnak megfelelő pénzt keres.

Az európai vonású, ám fekete bőrű fálásák (ami amhara nyelven idegent, földnélkülit jelent) a félfeudális Etiópiá­ban – ahol a lakosság nagyobb része még mindig pásztor – a társadalom al­ján élnek. Az izraeli rabbinátus évtize­deken át tartó habozás után elfogadta őket zsidóként, de mire a határozat megszületett, Etiópiában a Szovjetunió által támogatott, a szélsőséges arab rezsimekkel szoros kapcsolatot tartó ha­talom jött létre, amely megtiltotta az alijázást. A menekülők 1984 novembe­rétől több mint egy éven át kilométerek százait gyalogolva, illegálisan jutottak Szudánba, onnan nemzetközi zsidó szervezetek által „mekkai zarándokútra” bérelt repülőgépekkel Izraelbe. Az úgynevezett „Mózes akció” keretében 8000 embernek sikerült ekképp meg­menekülnie, míg fel nem fedezték az il­legális kivándorlást. „Szövetségesei” ekkor a határ szigorúbb őrzésére kény­szerítették a diktátort, Mengisztu tábornokot, s az épp akkor úton levők ezrei az éhségtől, a katonák brutalitásától el­pusztultak.

Az 1980-as évek második fele az eti­óp zsidóság tragikus korszaka, jelentős hányaduk koncentrációs táborban síny­lődött és pusztult, míg el nem jött 1991. május 25., a „Salamon akció” napja. A Szovjetunió felbomlásával megingott, majd megdőlt a „népi hata­lom”, de akkor még elég erős volt ah­hoz, hogy csak 35 millió dollárért nyis­sa meg Addisz-Abeba repülőterét 36 órára a különféle felségjeleket viselő, de nem izraeli gépek előtt. Ekkor a repülők az Izrael Házához (vagy ahogy magukat amhara nyelven nevezik: Beita Izraelhez) tartozó negyvenezer férfit, nőt, gyereket menekítettek Izraelbe.

Ott maradtak azonban a falasa mu­rák, az etióp hatóságok üldöztetésétől menekülni akaró kitérték, és a zsidó vallásukat nem gyakorló értelmiségiek. A Szochnut kimenekülést irányító em­berei ugyan azzal nyugtatták őket, hogy másnap ismét jönnek a gépek, Jeruzsá­lemben viszont az a hivatalos nyilatko­zat hangzott el, hogy „a Salamon akció sikeresen véget ért!”. Amikor pedig is­mét elfoglalta helyét az etióp főváros­ban az izraeli külképviselet, Chaim Divon követ kijelentette, hogy Etiópia fel­ségterületén nem élnek zsidók…

A Tamrat család három évvel ezelőtt érkezett az ország közepe tájáról a fő­városba, abban a reményben, hogy rö­videsen Izraelbe utazhatnak, ahol az apa, Berihun fivére és nővére él. Az az­óta eltelt időben Berihun velük jött szü­lei és két testvére éhen halt…

1998 egyik szombatja. Az addisz-abebai tábor főterén ezren gyűltek össze a szombat köszöntésére. Egy ár­bocon izraeli zászlót lobogtat a szél. A nyitott tóraszekrény előtt imasálban fia­tal férfi hajlongva mondja: „Baruch Ata Adonaj Elohenu…”

A tábort egy amerikai segélyszerve­zet, a North American Conference on Ethiopian Jewry (NACE) működteti, ők tartják fenn az iskolát, ahová 1180 gye­rek jár. A felnőttképzés keretében kü­lönféle műhelyekben folyik az oktatás, asszonyokat tanítanak meg szőnyegszövésre, ágyneművarrásra, amiből már itt is jövedelemhez jutnak, de hí­mezik az ünnepi asztalok díszes teríté­keit, amelyekre csak Izraelben lesz szükség.

Négyszázhúsz család lakik a tábor viskóiban, köztük a 76 éves Takede Alemayehu és 44 éves felesége, vala­mint hét gyermekük – egy kétszer há­romméteres agyagkunyhóban. Megélhetésük fő forrása legidősebb fiuk nap­számosként megkeresett, magyar pénz­re átszámított 100 (!) forintja. Az anya is ennyit keres szövésből, de egy hét alatt. A Jointtól rendszeresen egy-egy zsák kölest kapnak. Négy éve élnek ilyen körülmények között, és várják ka­tona fiukhoz a beutazást Izraelbe.

Azoknak a táborlakóknak, akik fel­hagynak alijázási tervükkel, a NACE elő­segíti az egzisztencia megteremtését helyben, de ezt alig fogadják el, bár ha­vonta közülük csak százan jutnak az ígé­ret földjére. Azért lassult le a bevándor­lás, mert az izraeli hatóságok megszigorították a falasa murák alijázását, Izrael­be érve ugyanis nagy számban vallották magukat kopt vallásúnak, etiópnak.

Az iskolában a reggeli imát mondják a gyerekek, majd felhangzik a Hatikva. Ashalev Feanta tanár panaszkodik: „Oroszországi zsidók minden gond nél­kül vándorolnak be Izraelbe. Velünk mi a baj? Talán a bőrünk színe?… Amikor a Szentély megsemmisült az Örökké­való szétszórta népét, de megígérte, hogy egyszer ismét összegyűjti őket. Ha ehhez a gazdag országok zsidósága nem segíti a harmadik világból érkező­ket, akkor Isten tervei ellen tesznek!”

A bonni Allgemeine című lap helyszíni riportjának felhasználásával készítette Várai Emil

Címkék:1998-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ortodox többség

Manchester Ortodox többség Anglia 300 000 zsidójából 35 000 a Bu­dapestnél nagyobb Manchesterben él, s amíg az ország más részében...

13,5 millió zsidó a Földön

13,5 millió zsidó a Földön A Zsidó Világkongresszus évente megjelenő Jewish Communities of the World (Zsidó közösségek a világban) című...

Close