Szombat előfizetés 2017

Itt az üzlet, hol az üzlet?

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Gasztro, Gazdaság, Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Kerekasztal-beszélgetés a kóser élelmiszer gyártásról és kereskedelemről

Miután a magyarországi kóser ellátás nem mondható hiánytalannak, a Szombat szerkesztősége úgy látta, itt az ideje a siránkozás helyett valamiféle megoldást találni. Tudtuk, hogy sokan sokfélével próbálkoztak ez ügyben már előttünk is, viszonylag kevés sikerrel. Csodákra tehát nem számítottunk, de reméltük, hogy ötletünk, ha másra nem, de legalábbis továbbgondolkodásra készteti majd az érintetteket. Egy augusztus végi estén tehát kerekasztal köré ültettünk néhány hitközségi tisztségviselőt, gazdasági és banki szakembert, illetve vállalkozót, utóbbiakat úgy is, mint a Szombat előző számában meghirdetett Vállalkozói Klub reménybeli résztvevőit. A beszélgetést Székely Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese vezette.

Kenyér, sajt, nass

Bevezetésképp HERCZOG LÁSZLÓ, az Ortodox Hitközség főtitkára ismertette a kasrut pillanatnyi helyzetét. Mint elmondotta, ma Magyarországon a kóser háztartást szigorúan betartó vagy egyáltalán a kóser kosztra igényt nem tartó rétegen kívül él egy réteg elsősorban a középkorúak -, amely odahaza ugyan kóser háztartást vezet, de ha elmegy hazulról, már korántsem igényes. Felmerül persze a kérdés, vajon egy vallásos zsidó ember talál-e házon kívül megfelelő mennyiségű és minőségű étkezési lehetőséget. A Főtitkár úr szerint igen, Budapesten elfogadható az ellátás, minden kóser háztartás vezetéséhez szükséges alapvető árucikk kapható. Összehasonlításul az osztrák fővárost említi, véleménye szerint e szempontból Bécs alig jobban ellátott a budapesti piacnál. Hiányosságok persze akadnak, ám ezen a helyzeten jelenlegi személyi és anyagi körülmények között egyelőre nem lehet változtatni. Az oly gyakran emlegetett nyugati segélyekről, anyagi támogatásokról: még más egyébre sem nagyon kapnak, nemhogy a kóser élelmiszerek dotálására. Mindazonáltal minden élelmiszert biztosítani tudnak, ami egy kóser háztartás számára feltétlenül szükséges. Csupán egyes különlegességek hiányoznak. A húsellátás marhából, baromfiból megoldottnak tűnik. A vágást egy ausztriai sakter végzi a két hitközség részére, míg a vidéket a 85 éves Weisz bácsi látja el. Létezik kóser tej, a hét meghatározott napjain a Kazinczy utcában árusítják, a kora reggeli órákban. Hozzá kell tenni, hogy manapság más igen sok vallásos ember fogyaszthatónak tartja a boltokban árusított tejet is, hiszen a gépi fejéssel kiküszöbölhetők már azok az akadályok, amelyek miatt régebben a kóser tej árusítására szükség volt.

Sajtra mindenesetre igen nagy szükség lenne. Ehhez szintetikus oltóanyagot, a hitközség szakemberei szerint egy holland enzimet kell felhasználni. A különféle tejtermékek gyártása pedig azért nehézkes, illetve megoldatlan, mert ezekből igényelt mennyiség még egy kisüzem kapacitását sem képes lekötni. Megoldást hozna ezeknek a termékeknek exportja, mert a nagyobb igényre már akadna gyártó. Ugyancsak ritkán lehet megfelelő befőttekhez, dzsemekhez, savanyúságokhoz és gyümölcslevekhez jutni. A magyar ipar által előállított árucikkek közül a Nagykőrösi Konzervgyár termékei az elfogadhatók. A szabályok itt is szigorúak, a gépsorok kaserolásakor csak olyan vizet és gőzt lehet felhasználni, amely nem haladt át állati termékeket feldolgozó egységeken. Nagy a kereslet a nassokra, ropit, perecet, kekszféléket viszonylag egyszerű technológiával elő lehetne állítani. Az ehhez szükséges kóser margarin a hitközségek rendelkezésére áll, bár ez csak sütésre alkalmas. Igény lenne még a légitársaságok részéről az elérhető áron előállított, csomagolt készételekre, ezt eddig a Junior szállította.

Vannak-e olyan laboratóriumok, és olyan szakemberek, amelyek illetve akik az újonnan forgalomba hozott élelmiszereket analizálják?

HERCZOG LÁSZLÓ: Az Ortodox Hitközség egy izraeli élelmiszervegyészeti laborral áll összeköttetésben. A kétséges termékeket kiküldik és megvizsgáltatják, s annak függvényében döntenek fogyaszthatóságáról. Az Ortodox Hitközséget gyakran megkeresik olyan termelők, akiknek termékei nem tartalmaznak tiltott komponenseket, s azt felajánlják kóser termékekként exportra. De, sajnos, ezek a próbálkozások mindeddig eredményt nem hoztak. Hasonlóképpen sikertelenek maradtak a kereskedelmi, és export próbálkozások is. A Made in Tel Aviv üzletet túl drágának vélik, a Rekord Áruházzal és kisebb export-import cégekkel pedig megszakadtak a tárgyalások.

Siralmas üzletek, vidéki hiány

BIHARI LÁSZLÓ, a Magyar-Izraeli Gazdasági Kamara elnöke, és a most bankká alakuló Híd Rt. vezérigazgatója mint előre bocsátotta, pénzkereskedőként, azaz bankárként szól hozzá a vitához. Elmondása szerint a jelenlegi helyzet valóban siralmas, a meglévő két étterem nem nyerheti el az igényesebb közönség tetszését. Kérdés, hogy amennyiben újabb, jobb létesítmények születnének, lenne-e nagyobb kereslet irántuk.

SZÉKELY GÁBOR szerint figyelemreméltó piacokat jelenthetnek az arab államok, hiszen az élelmiszerek iránt támasztott igényeknek a kóser termékek náluk is megfelelnek. Ezt erősítette meg HERCZOG LÁSZLÓ is, elmondása szerint a korábbi években a húsüzletek forgalmán fel lehetett ismerni az arabok jelenlétét. A helyzet azóta annyiban változott, hogy ők időközben már megoldották az étkezésüket, saját üzletek, éttermek formájában.

FELDMÁJER SÁNDOR a nagykőrösi hitközség elnöke szintén úgy vélekedett, hogy a probléma égető, hiszen manapság a kóser terméket vásárló, néha leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközik. Amióta pár évvel ezelőtt

A Shalom étterem cégtáblája

Szegeden meghalt a sakter, a vidék húsellátása katasztrofálissá vált. Aki a szállítás napján, reggel fél nyolckor nincs a hentesnél, annak nyolckor már csak a maradék jut. Az ilyen fennakadásoktól bizony jó lenne megkímélni mindazokat, akik vállalják még a kóser háztartással járó pluszfeladatokat.

Ugyancsak a fogyasztók véleményét tükrözte dr. Olti Ferencnek, az Inter-európa Bank ügyvezető igazgatójának hozzászólása, aki szerint a kérdést többféleképpen lehet megközelíteni. Mondhatjuk, hogy azért nem lehet jó üzleteket életre hívni, mert kicsi az igény, ugyanakkor elmondható ennek a fordítottja is. Sok zsidó család dönt hosszabb-rövidebb gondolkodás után úgy, hogy nem vállalja, nem tartja be a szokásokat. Nagy vonalakban ragaszkodnak még egyik-másik előíráshoz, disznóhúst mondjuk nem visznek haza, de a közértben kapható konyhakész csirkét már igen. Minderre egy megoldás képzelhető el. Amerikában a szupermarketek húspolcain ott látható az előrecsomagolt kóser termékek legszélesebb választéka, sőt a fogyasztók még a hekhserek között is válogathatnak. A magyarországi zsidó közösségi élet szempontjából is az lenne a legelőnyösebb, ha minél több kóser háztartás működne. Legnagyobb gondnak a kóser konyhakész baromfiellátás megoldatlansága tűnik. Ezek ellátását vállalkozóknak, de legalább egy üzletnek kellene megoldania, egyrészt izraeli importtal, másrészt olyan konstrukciókkal, ahol a vele járó többletköltségeket a MAZSIHISZ állná, de csak olyan mértékben, hogy a kóser áru valamelyest még mindig drágább legyen a nem kósernál.

Fenti észrevétellel a hitközségek jelenlévő képviselői is egyetértettek. Ugyanakkor nyilvánvalóvá tették, hogy sakterek és felügyelők igen kevesen állnak rendelkezésre, és ez a helyzet az utóbbi időben csak romlik. Logikusnak tűnt tehát Korányi László vállalkozó, a Budapesti B’nai B’rith páholy elnökének kérdése, vajon a magyarországi zsidóság miért nem él a Joint ajánlatával, miszerint Amerikában kiképeznének saktereket, akik visszatérve részt vállalnának a termelésben, illetve ellátásban. A válasz meglepő volt: nincs ma Magyarországon, aki alkalmas lenne arra, hogy sakterrá vagy felügyelővé képezzék. Ez nem egyszerűen szakmai mondta DEUTSCH RÓBERT főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója a neológ hitközség képviseletében -, sokkal inkább vallási kérdés. Olyan emberre lenne szükség, aki minden tekintetben megfelel az elvárásoknak, sőt még a családja is kifogástalan. Sajnos, nincs ma olyan fiatal, akit ki lehetne küldeni taníttatni. Az a vállalkozó azonban, aki elviselné, hogy üzlete egy-két évig nem hozna nyereséget, aki magára vállalná, hogy egy-két masgiach-hal a háta mögött az egész országban terítené mondjuk három hetenként a konyhakész termékeket, szinte teljesen megoldhatná a problémát.

Az import sem megoldás

A főrabbi értékelte az importot:

Az iskolába kitűnő izraeli élelmiszeripari termékek kerültek be, jóízű, igényes csomagolású perecek, sütemények, csokoládék. Az iskolák azonnal „ráharaptak” ezekre, sikerük azonban a háziasszonyok körében is figyelemre méltó. Az igény ugyanis, ha lassan is, de növekszik. Ilyen, fentebb körülírt kezdeményezésnek mondható például a Klauzál téri Made in Tel Aviv-üzlet, amely elsősorban az izraeli Osem élelmiszergyártó vállalat termékeit importálja. Tevékenységüket a Budapesti Rabbiság örömmel üdvözölte, ám úgy vélték, nem elég rugalmasak a vásárlói igények iránt. Több ízben felkeresték már őket azzal, hogy egyes cikkekből többet, többfélét importáljon. Pészahi élelmiszerek behozatalára már előző év végén javaslatot tettek, ám az ilyen talán több utánjárást igénylő rendeléseket már nem tudják megoldani.

Felmerült persze a kérdés, ha akadna is olyan vállalkozó, aki ráállna erre a területre, vajon hogyan tudná betartani a bonyolult előírásokat, kapna-e segítséget a Hitközségtől, illetve ha még hibát találnának a vallási szempontból laikus üzletemberek tevékenységében, nem válnának-e jószándékuk ellenére támadások célpontjává. Hiszen nem kell a példáért messzire menni, ott a Shalom étterem esete, amelynek tevékenységét éppen DEUTSCH RÓBERT főrabbi ellenőrzi, az ortodoxia mégis plakátokon határolta el magát, illetve intette követőit az étterem elkerülésére.

A főrabbi úr szerint azonban a hasonló esetek elkerülhetők s a termelésre, termeltetésre jó példák is akadnak (lásd a Junior Vállalatot). A járható út azonban leginkább mégis a késztermékek behozatala. Számos termék akad például olaj, só, cukor, csemege uborka -, amely hechser (felügyeletet jelző jóváhagyó pecsét) nélkül, a helyi üzletekben nyugodtan megvásárolható.

Ami a támadásokat illeti, szerinte ezektől már nemigen kell tartani. Mint elmondta, nem tekintette sem hitelrontásnak, sem egyéb kellemetlenkedésnek az esetet. A történtek után felkereste ugyan az ortodoxia vezetőségét, hogy magyarázatot kérjen. A viszonyukon azonban ez nem rontott, sőt, egyedüli megoldásnak ma is azt látja, ha az ortodoxiával közösen, közös utat keresve próbálnak előbbre lépni.

Ismét HERCZOG LÁSZLÓT kérdeztük:

Ha valaki, akár a termelésben, akár a kereskedelemben vagy szolgáltatásban egy új kóser létesítmény működtetésével próbálkozna, vajon milyen segítségre számíthatna az ortodoxia részéről?

Anyagira, sajnos, semmilyenre! Ám erkölcsi támogatásra, például a jelenlegi lehetőségekhez képest vallásfelügyeletre igen! A külföldieket helyismeretünkkel segítenénk vállalkozásuk beindításához…

Arra a kérdésünkre pedig, hogy a vallásfelügyelet mibe kerülne egy vállalkozónak azt a feleletet kaptuk, hogy annak többféle összetevője lehet, függ a tevékenység jellegétől, fajtájától.

Kényes kérdések

A Szombat kérdése, vajon nem tekintenék-e a kóser piac jelenlegi, monopolhelyzetben lévő ellátói nem kívánatos versenytársaknak az esetleges új szereplőket, válasz nélkül maradt.

Mert hogy a kóser „üzletág” nemcsak áldozatokat, ráfizetést követel, arra jó példa, hányán állnak meg Székesfehérvár mellett egy bizonyos vendéglőnél, melynek homlokzatán hatalmas héber betűkkel áll a felirat: kóser étterem. A tulajdonos nemigen tudja, mi is az, hogy kóser. Étlapján a disznóhús mellett a bélszín tejszínes mártásban fényesen igazolja, a cégér csak reklámcélokat szolgál. A hitközségek pedig tiltakozhatnak, szaladhatnak önkormányzattól egyéb hatóságokig. Akad persze pozitív példa is: a Kazinczy utcai Carmel Étterem, amely nem állít magáról valótlant, kóser jellegű ételeket hirdet, elfogadja ezt mindkét hitközség, szeretik a vendégek is. Említhetnénk a Feldmájer Sándor által leírt pozsonyi Chez David elnevezésű első osztályú szállodát is, amely amerikai felügyelettel és egy amerikai rabbinátus hekhserjével működik. És bár egy szoba napi 77 USD-ba kerül, a portás elmondása szerint mégis nehéz ott helyet foglaltatni. E példák ékesen bizonyítják, hogy a kóser védjegy nem takarhat rossz üzletet, hiszen sokan vevők rá ma is, s talán egyre többen lesznek.

Vajda János élelmiszertechnológus, tartósítóipari mérnök, a BIOMED naturélelmiszer és gyógynövény betéti társaság cégvezetője konkrét üzleti ajánlattal érkezett. Mint elmondta, jelenleg épp olyan profilt keres, amellyel ha nem is azonnal nagyban, de az igényeknek megfelelő méretben el lehet indulni. Nincsen ugyanis kizárva, hogy aki az első idők nehézségeit átvészeli, az egy következő szinten akár már rentábilissá is válhat, sőt, rájöhet, nagy üzletbe fogott.

Borúlátóbb volt Palánkai Péter, a Junior Vendéglátó Vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese. Cégéről, amelyet már oly sokszor emlegettünk ebben az összeállításban, megtudhattuk, hogy éppen privatizálás alatt áll. Egyedülálló felszereléssel rendelkezik, olyan gépekkel és csomagolóanyagokkal, amelyekkel akár napi 400-600 adagot is el tudnának készíteni. Pillanatnyilag a Wesselényi utcai Mszoret Avot iskolát látják el, ahol az előírások és az elvárások talán a legkomolyabbnak mondhatók. Elmondása szerint szívesen beszállnának szakértelmükkel és felszereltségükkel még olyan akciókba is, amelyek az első időkben nem kifejezetten nyereségesek, mindössze szakmai segítségre lenne szükségük.

E hozzászólással kapcsolatosan felmerültek a kérdéskör talán legkényesebb pontjai. Az ortodox és neológ pecsétek presztízse, illetve ezek megszerezhetősége. A hitközségek vezetői szerint a hekhsergeld minden alkalommal egyedi elbírálás, és szabad alku tárgyát képezi. A jelenlévők szerint azonban például másik cikkünkben főszereplő cukrászda esetében a forgalom, más helyeken pedig a termelői árak 5-8 százalékát is elérheti a pecsét ára. Márpedig ha a vállalkozók egyéb nem vallási jellegű terheit is tekintjük, bizony ez nem kevés!

 

Címkék:1993-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A boltok termékei, árai

Kóser kolbászüzem VII. Kazinczy u. 41. Az árak lkg-ra Szalámi (liba) 800,-Ft vonatkoznak Szalámi (pulyka) 880,-Ft Párizsi (marha) 480,-Ft Rakott...

Kóser szolgáltatások

  Helye Jellege Felügvelete Tulajdonosa Telefon Nyitvatartás Megjegyzés VI. Eötvös u. 6. hússzék Budapesti Zsidó Hitközség Rabbiság Budapesti Zsidó Hitközség...

Close