Szombat előfizetés 2017

Istennek, Jeruzsálembe

Írta: Jehuda Lahav - Rovat: Archívum, Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A római pápa találkozott a jeruzsálemi főrabbival és Istenről meg vallásról beszélgettek. „Én gyakran szoktam Istennel társalogni” – mondotta a pápa, mire a főrabbi: „Én is, de ez nekem kevesebb pénzembe kerül.” „Hát ez hogyan lehetséges?” – csodálkozik a pápa. „Egyszerű” – így a rabbi. „Én Jeruzsálemből Istennel egy helyi telefonhívás árán beszélhetek.”

Ez egy izraeli vicc. De van ennek egy komolyabb vetülete is. A világon sok ember küszködik gondokkal, bajokkal és ilyenkor Isten segítségében reménykednek. Ha nagy a gond, tollat ragadnak és írnak a Jóistennek. És nemdebár hová címeznék levelüket, ha nem Jeruzsálembe? A jeruzsálemi főposta épületében egy külön osztályon őrzik a kézbesíthetetlen leveleket, amelyeknek tekintélyes része Istennek van címezve. A postaügyi miniszter engedélyével a leveleket bizonyos idő elteltével kinyitják, hátha meg lehet állapítani a feladó címét és visszaküldeni a levelet, ha nem Isten, hanem a jeruzsálemi posta nevében.

A mennyországi címzettek közül első helyen Isten áll. Jézus a második, de sok levél érkezik Mária, a különböző szentek, főleg Mikulás, továbbá Mohammed címére is. Jeruzsálem nemhiába három vallás szent városa. Az egyik levelet például így címezték: „Isten, Siratófal, Jeruzsálem, Izrael”. A levél „A cím nem teljes” pecséttel került a kézbesíthetetlen küldemények osztályába. Egy másik levélíró alaposabban jelölte meg a címet: „A mennyek Urának, a hetedik mennyországba.” A biztonság kedvéért hét légipostacímet ragasztott a borítékra, nehogy a levél Isten ments, a hetedik mennyországban ragadjon. A feladó a borítékba két újévi üdvözlőlapot tett, az egyiket Istennek, a másikat a védőangyaloknak szánta.

Egy Honoluluból érkezett levél Jézusnak szólt, a feladó udvariasan érdeklődött Jézus hogyléte felől, majd meghívta, telepedjen le Hawaiiban, nagyon kellemes az éghajlat (a levél a legutóbbi hurrikán előtt íródott…), és hozza magával híveit, valamint Izrael népét is. „Meg ha mindenáron a kereszteden kívánsz maradni, akkor is, miért ne Hawaii egyik szigetén helyeznéd el?” – kérdezte a levélíró, és búcsúzóul jókívánságait fejezte ki Jézusnak és családjának.

Nagyon sok fiatal lány ír Istennek. Egy Beer-Seva-i lány tömören ennyit írt: „Édes Istenem, nagyon hálás leszek Neked, ha küldesz nekem egy barátot!” Egy másik, nyíltan szkeptikus alkatú, így kezdte: „Istenem, (ha valóban létezel, és válaszolni szoktál a levelekre”) de próba-szerencse alapon részletezte kérését:

Légy szíves, tedd meg, hogy M. szeressen, és hogy jobban szeressen, mint ahogyan korábban S.-t szerette. És drága Istenem, teljesítsd kérésemet gyorsan, még az idén nyáron, mert már nem bírok várni!”

Egy másik levél még összetettebb kérelmet tartalmaz: „Istennek a mennyekbe, Jeruzsálem Drága Isten, nagyon kérlek, hass oda, hogy Dafnát ezer betegség érje, és hogy megcsúnyuljon, és az én Jaronom visszatérjen hozzám.

Mellékelek tíz sekelt, bármely Neked tetsző célra.

Előre is köszönöm!”

Megint más:

Drága Isten, tedd meg, hogy a fenti szomszédnőm ne teregesse többé ki a nedves függönyeit az én kimosott fehérneműm fölé!”

Mose Ben-Meir, aki 12 éve dolgozik a jeruzsálemi főposta kézbesíthetetlen levelek osztályán, azt mondja, hogy a sok évi munka során sem tompult el annyira, hogy némely szomorú levelet ne szívszorongva olvasson el. Mint például ezt:

Izrael Istene, küldj pénzt, hogy kifizethessem a villanyszámla- mat. Hiszen látod, hogy beteg vagyok és gyenge, és valóban nincs pénzem a villanyszámla kifizetésére és csak a Te kegyelmedben bízhatom.”

Szívesen vállaltam volna Isten szerepét és a saját pénzem- bői küldtem volna neki – mondja Ben Meir -, ha megadta volna a címét. De ő abban bízott, hogy a mindenható Isten úgyis tudja, hova postázza az összeget.”

Egy nemrégen leszerelt katona megható levelében arra kérte Istent, mutassa meg neki, „melyik a helyes út”, hogy tudja, mit tegyen életében, hiszen „nem szeretnék csalódást okozni Neked, és családomnak”.

A levelek meg csak érkeznek Istenhez, Jézushoz, Máriához, Mohamedhez címezve – Mose Ben-Meir és sok-sok más ember sajnálatára azonban egyelőre csak a kézbesíthetetlen küldemények osztályán kötnek ki. Jehuda Lahav

Címkék:1992-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Dél-Afrika bizonytalan zsidósága

Kétkedés a politikai és gazdasági jövőben, a fehérek és feketék részéről egyaránt érkező sértő felhangok - ebben a légkörben él...

Milyenek a zsidók, németek?

A Spiegel közvéleménykutatása:  Több tulajdonságban hasonlítanak egymásra a németek és a zsidók - legalábbis ez olvasható ki annak a háromezer...

Close