Szombat előfizetés 2017

Isten zárójelben — A rekonstrukcionizmus

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Magyarországon is jól ismert ortodox és konzervatív (magyar szóhasználatban: neológ), valamint a nemrég megjelent reformzsidóság mellett egy negyedik ága is létezik a judaizmusnak – noha kizárólag Amerikában.

Az alig ötven évre vissza­tekintő rekonstrukcionizmus az amerikai zsidóságnak mindössze egy százalékát mozgósítja, de radikalizmusa miatt szellemi befolyása ennél nagyobb.

Az irányzat atyamestere, Mordechai Kaplan Litvániában született, hétéves korában vándorolt ki Amerikába csa­ládjával, amely gondos ortodox neve­lésben részesítette. A konzervatív Jewish Theological Seminary elvégzése után Kaplan Európában ortodox rabbi­oklevelet is kapott. Visszatérve az Egye­sült Államokba, annak rendje és módja szerint megkezdte munkáját egy orto­dox közösségben. A kor eszméitől erő­sen áthatva azonban kételkedni kez­dett a természetfeletti istenség létében, ami ortodox rabbiként egyre elviselhe­tetlenebb feszültségeket okozott szá­mára. Bénítónak találta az ortodox kö­zösség szigorúan leosztott szerepeit is. Ez szükségszerűen vezetett oda, hogy Kaplan egy idő múlva otthagyta közös­ségét, saját gyülekezetét alapított, ahol hívei számára igyekezett csatornát nyit­ni mindazon emóciók kiélésének, tö­rekvések megvalósításának, amelyek az általa bénítónak talált ortodox közeg­ben elfojtva maradtak. 1918-ban alapí­totta a New York Jewish Center nevű zsinagógát, ahol az imádság mellett ta­nulás, testedzés, dráma, tánc és kosár­labda gyakorlására is volt lehetőség – megteremtve ezáltal a néhány évtized­del később felvirágzó zsidó közösségi ház modelljét. Formálisan ekkor még az ortodoxia kebelében működött, de az itt mutatkozó ellenállás miatt hama­rosan „átigazolt” a konzervatív irányzat­hoz, amelynek legjelesebb tanintézeté­ben, a Jewish Theological Seminaryban haláláig tanított. Kaplan – nem egyedüliként a történelemben – akara­ta ellenére lett vallásalapító. Szándéka szerint ugyanis nem elkülönült irányza­tot akart létrehozni, hanem azt szerette volna, ha eszméi áthatják az egész zsi­dó közösséget.

Kaplannak 1920 után zsinagógájában módja nyílt megvalósítani mindazon újí­tásokat, amelyeket szükségesnek tartott ahhoz, hogy a zsidóság beilleszkedjék az amerikai társadalomba. Egyebek közt itt tartották az emancipáció jegyében az első bat micva szertartást, a fiúk nagyko­rúságát jelző bar micva női megfelelő­jét. Az első lány, aki a Tórából olvasott, maga Kaplan lánya volt. Itt adta ki Kaplan azt a radikálisan átfogalmazott ima­könyvet, amelyből törölt minden utalást a természetfölötti istenség létére. (Erre válaszul Amerika és Kanada Ortodox Rabbijainak Uniója kimondta rá a bére­met, a kiközösítés hagyományos zsidó átkát, és imakönyvét ünnepélyesen el­égették.) Legfontosabb művében, az 1934-ben megjelent Judaism as a Civilization című könyvben fejtette ki alapté­telét, amely szerint a zsidóság vallási alapú civilizáció, és e civilizáció a mo­dern korszakban immár a személyes is­tenségbe vetett hit nélkül is megáll.

Kaplan radikális felfogása a zsidó nép kiválasztottságának eszméjét sem tűrte, elitista, rasszista felfogásnak bélyegez­vén azt, amely akadályozza a zsidók be­illeszkedését a modem, demokratikus, racionális elveket valló társadalomba. (Követői később a kiválasztottságot a küldetés szóval helyettesítették, tudato­san merítve a X1X-XX. század asszimi­lált zsidóságának történelméből, amely alaposan kivette részét a Tikkun Olam, a világ – hitük szerinti – megjavításának munkájából.)

Miközben a rekonstrukcionisták hang­súlyozzák, hogy irányzatuk növekszik a legdinamikusabban Amerikában, az ab­szolút számok szerények: az 5,8 millió­nyira becsült amerikai zsidóság alig egy százaléka, mintegy ötvenezer ember hí­ve a mozgalomnak, gyülekezeteik szá­ma országszerte kilencven, az 1968-ban alakult rekonstrukcionista rabbiképző­ben (RRC) pedig mostanáig 185-en kap­tak diplomát.

A mozgalom avantgárd szellemisége azonban, mindenekelőtt Kaplan szemé­lyének köszönhetően, nagyobb befo­lyással van az amerikai zsidóságra, mint amit az egyszázalékos arány jelez. A nők már említett teljes vallási emancipációja mellett innen származik a havura, az ön­tevékeny zsidó tanulócsoportok eszmé­je. A zsidó apától származó gyerek elis­merését a közösség tagjaként (ha zsidó szellemben nevelik) szintén itt vezették be először. „A halachának szavazata van, de vétójoga nincs” elv, amelynek értelmében minden közösség annyit tart a halachából, amennyit a maga számára meghatároz, szintén Kaplantól szárma­zik. „Az amerikai zsidók legalább har­minc százaléka valójában rekonstrukcionista” – állítják a mozgalom meré­szebb tagjai, értvén ezalatt azt, hogy leg­alább ennyien vannak, akik megszokás­ból konzervatív vagy ortodox zsinagógá­ba járnak, de valójában nem hívők, és személyes döntésük tárgyává teszik azt is, hogy a hagyományból mennyit tarta­nak meg. A rekonstrukcionisták ezt a szemérmes magatartást explicitté te­szik. Közösségeik között ezért van olyan, ahol a holdra mondanak áldást, másutt a síró gyermek ad erre alkalmat. Ismét mások a szabadban tartják isten­tiszteletüket, amelyet a környezetvéde­lemmel kötnek össze. Az egyén, illetve a közösség döntésétől függően utazhat­nak sabatkor, miközben megtartják a kasrut előírásait.

A kor progresszív eszméi erősen mun­kálnak a közösségben: nemrég a rekonstrukcionista rabbinövendékek listá­ba szedték a legsürgősebbnek vélt fel­adatokat: egy etikai kasrut megírása (a munkások kizsákmányolásával előállí­tott élelmiszer nem fogyasztható); külön munkacsoport felállítása a közösségen belül a politikai menekülteknek nyújtan­dó oltalom érdekében; egy feminista li­turgia összeállítása. A kor eszméi iránti fogékonyság magyarázza, hogy a New Age korszak sajátos ideái és rítusai is utat találtak a rekonstrukcionista közösségbe: az együttes eksztatikus éneklés, a kézrátételes gyógyítás olyan jelensé­gek, amelyeket a XX. század racionális eszméiben hívő Kaplan aligha üdvözölt volna – vélik sokan. Egyesek szerint a rekonstrukcionizmus már nem ismer kor­látokat, és közösségeikben a „minden mehet” elv érvényesül. Amikor azonban néhány évvel ezelőtt néhány fiatal rabbi­növendék a pogány istennők témaköré­ben kezdett búvárkodni, a közösségben akkora volt a felzúdulás, hogy a rekonst­rukcionista rabbik gyorsan döntést hoz­tak: az istennők kívül esnek a judaizmus szimbólumrendszerén.

Címkék:1999-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A dönmék és a nyilvánosság

A dönmék és a nyilvánosság   A „dönme” török szó, jelentése: áttért. A dönmék formálisan iszlám hitű, de titokban zsidó...

A szefárdok kárpótlása viharokat kavar

A szefárdok kárpótlása viharokat kavar Az izraeli kormány igénye az, hogy írják össze az arab országokból kivándorolt szefárdok vagyontárgyait, hogy...

Close