Szombat előfizetés 2017

Israel Zangwill

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egy századfordulói angol író működésének néhány mai tanulsága

A Benedek Marcell által szerkesz­tett, 1927-ben megjelent Világirodal­mi lexikonban ez olvasható Israel Zangwill angol íróról: 1864-ben szü­letett, 1926-ban halt meg. A londoni gettó megható alakjainak életét raj­zolja realisztikusan, éles megfigyelő tehetséggel. A szegény zsidók életét tapasztalatból ismeri, mert ő is kö­zöttük nőtt fel. Szatírája nem kímé­li a visszásságokat, melyek felmerülnek a zsidóknak a nyugati kul­túrába való beolvadásánál, de me­leg szív, víg kedély rokonszenvvé enyhíti a sötét képeket, melyeket legjobb elbeszélő művei mutatnak.

Angol nyelvű munkáinak felsoro­lása után az olvasó megtudja a le­xikonból, hogy Zangwill „a cionis­ta mozgalomnak is vezérharcosa volt” és hogy több műve, így A mat­róz úr, az Akiket fölvet a pénz, a Gettho és a Mary Ann magyarul is megjelent.

Azt, hogy munkái magyarul mi­kor láttak napvilágot, nem sikerült megállapítanom, de érdekes véletlen folytán ráakadtam egy évszázad előtti, Külföld című, Budapesten, az Athenaeum Rt.-nél megjelent szépirodalmi és kritikai hetilapra, amely II. évfolyamának 5. számában az el­ső és második oldalt szentelte a fia­tal Zangwill munkálkodása ismerte­tésének.

Az angol irodalomnak tartatott fönn az a dicsőség, hogy a tizenki­lencedik század vége felé egy oly lánglelkű íróval ajándékozza meg az irodalmat, ki – ritka költői tehetség­gel, nagy bölcseleti tudással, mély phszychologiával és a ghettó népe iránti meleg szeretettel mélyedjen el a zsidó népélet néha sajátságos, de mindig fennkölt hitvilágába és felszínre hozza a benne rejlő gyön­gyöket. Meteorként feltűnve, egymás után megjelenő műveivel ma Rudy­ard Kipling mellett mint Anglia legelső novellistáinak egyike szere­pel …”

Az ismertető Heinéhez hasonlítja Zangwill szikrázó szellemességét, szól A ghettó gyermekei című mű­véről, majd a pajzán, csapongó jó­kedv kacagtató termékeként említi a Schnorrerok királya című kötetét.

Megtudtam a Külföld jóvoltából, hogy Zangwill újságíró-publicista­ként is jeles, megbecsült személyisége volt kora angol társadalmának. Mint a Jewish Standard kiadójának és a Jewish Quarterly folyóirat szerkesztőjének írásaival nemcsak az angol zsidóság, hanem Anglia egész társadalma számára volt mon­danivalója. „Tanulmányai – írta a budapesti hetilap – a bölcsészet, a komoly gondolkodás, nagy tudás és mesteri nyelvezet remekei.” Zangwill szerkesztője volt Anglia egyik legelőkelőbb előlapjának, az Arielnek is. Az agglegények klubja és A vén kisasszonyok klubja című humoros művei – a magyar hetilap szerint – „huszonnégy óra alatt or­szágos hírre emelték szerzőjüket, úgy, hogy a megjelenés napján nemcsak teljesen elfogyott könyvé­nek első kiadása, de előfizetés útján a második kiadás is teljesen elkelt”. A lap még hozzáfűzi, hogy az an­gol-zsidó szerző a Pall Mall Gazette hasábjain folyamatosan közreadja „szellemességének kiapadhatatlan kincseit, élczeinek sziporkáit”.

Az Ariel és a Pall Mall Gazette munkatársa újságíróként, íróként egyformán jogot formált rá, hogy a századforduló angol társadalmának visszásságait, ellentmondásait, elő­ítéleteit is felfedje, szatíráival és más publicisztikai műveivel lelep­lezze azokat. Ezt a jogát hazájában senki nem vonta kétségbe, merész­sége és hangjának élessége csak nö­velte népszerűségét. Kortársa volt az angol irodalom olyan óriásainak, mint G. B. Shaw, H. G. Wells, J. Galsworthy vagy G. K. Chesterton.

Aligha jutott eszébe bárkinek is származása miatt azzal vádolni őt, hogy a demokráciával szemben „obstrukciós módszert alkalmaz”, hogy valamiféle „judeokráciát” akar vezető szerepre juttatni. Ilyesmi bi­zonyára nem fordult meg az európai gondolkodású tudós Benedek Mar­cell fejében sem, amikor a róla szó­ló sorokat elhelyezte a lexikonban.

A Zangwill munkálkodását ismer­tető magyar szerző egy évszázaddal ezelőtt így fejezte be írását: „I. Zangwill előtt hosszú élet, fényes pálya áll még, és – mint ő maga mondja – sokat akar még elmon­dani a világnak. Csak rajta. Sic itur ad astra.”

A Külföld című hetilap szerkesztői:

Cserhalmi H. Irén (Bp., 1871-1908. Bp.) Jókai- és Mikszáth-műveket fordított né­met nyelvre, Zola-, Daudet-, R. Voss-regényeket magyarra. Magyar költők an­tológiája (Ungarischer Dichterwald) cí­mű művét 1897-ben adták ki Stuttgart­ban.

Gerő Attila (Nagyvárad, 1870-1916 Bp.) író, költő, műfordító. Verskötetei: Pál­mák (1892), Mámor (1896), Szerelmes zsoltárok (1906).

Az „obstrukciós módszerre” és a „judeokrácia” veszélyére való hivatkozás:

Benedek István: Nemzetiség és kisebb­ség. Hitel, 1990/19. szám, 34. old.

Címkék:1990-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Este a rabbinál

Tizenöten üljük körül az asztalt. Mindenki előtt a Berésith, Mózes első könyve héberül és gyönyörű magyar fordításban: „Kezdetben teremtette Isten...

Az izraeli ünnepek kettős jellege

Majdnem minden ünnep végén az izraeli rádió körülbelül így kez­di esti híreit: „Az ünnep napján a zsinagógák az egész országban...

Close