„ISRAEL ON LINE”

A múlt és a jelen karikaturistái

Az Izraeli Karikaturisták Szö­vetsége és az izraeli külügy­minisztérium támogatásával megjelentetett kiadvány ta­nulságos olvasmány is a rajzok keltette vizuális élmény mellett. Elfogódottság­gal írom le: a harmincegyből öten Bu­dapesten születtek, Fery Rosenfeld 1912-ben, Kariel Gardosh 1921-ben, Ya’acov (Jenő) Farkas 1923-ban, Yosef Stern 1924-ben és a legfiatalabb: Gavries (Gábor) Ratz 1949-ben. Shemuel Katz 1926-ban Bécsben szüle­tett, az Anschluss elől családjával Ma­gyarországra menekült, Jugoszláviában volt koncentrációs táborban. Kariel Gardosh (Izraelben „Dosh” néven nép­szerű) ugyancsak Jugoszláviában és Magyarországon volt munkaszolgálatos­ként különböző táborokban. Olaszországból, illetve a Szovjetunió­ból ment Izraelbe Arie Navon (sz. 1909) és Boris Erenburg (sz. 1955) családja, Lengyelországból Yeshohua Adari, Yoseph M. Boss, Cyla Menusy (sz. 1930), Peretz Weinreich (sz. 1928), Romániából Adar Darian és Eduard Mattes (sz. 1956), Németországból Shlomo Sawady (sz. 1917) és Fiedel Stern. Meir Ronnen (sz. 1926) Ausztráliából telepedett át Izraelbe 1949-ben, Avi Katz az Egyesült Álla­mokból 1970-ben.

Mindezek az adatok fontosak, sokat- mondóak a kultúratörténésznek, a szo­ciológusnak, az Izrael kultúrája iránt ér­deklődőknek. A rajzokból ugyanezek a különbségek nem olvashatók ki. A kö­zölt karikatúrák jellegzetesen izraeliek. Többségükben Izrael Állam politikai problémáival foglalkoznak: az arab-iz­raeli feszültségekkel (Arafat „népszerű” személyiség a kötetben az egyik leg­jobb, legszellemesebb rajz Moshik Li­né: Mágikus érintés, 1993 címmel Mi­chelangelo közismert teremtésfreskójá­nak parafrázisa, itt Arafat az az Ádám, akibe életet lehelnek), a béke és a há­ború lehetőségeivel, a fenyegetettség­gel, a készenléti állapottal. A rajzokon Arafat mellett nem véletlenül vannak jelen Szaddám Húszéin, Khomeini, Asszad. Közérzetjelző rajz Eduard Mattesé (A béke kutatása, 1993): át­hatolhatatlan fal övezte labirintus a békegalamb teste. Cyla és Didi Menusy elszálló békegalambja lenyoma­tának kontúrját éles kések veszik kö­rül. Az aktuális politikai helyzet meg­jelenítése a domináns, a politikusok a főszereplők, kevesebb hely jut a köz­napi életnek.

A kibucok életével mindössze két rajz foglalkozik, ezek viszont kiemelke­dően igényesek. Michel Kichka (1954-ben Belgiumban született) mindazt be­mutatja zsúfolt, mozgalmas, szellemes munkáján, amit mesélni szoktak a ki- bucot csodálok s tőle idegenkedők, hí­vők és ellenzők. Gyerekek a közös óvo­dában, lányok munkában, születésnapi ünnep stb. A hétköznapi élet s a kato­naiét humoros sorozata Yosef Sterné: a főtiszt állandó tisztelgésre kényszerül a különböző katonai alakulatok előtt, karját fejéhez lendítve lép be meghök­kent családja körébe, s a tizedik kis raj­zon étkezni látjuk otthonában, tisztelgő karja pedig a fogason lóg tiszti sapkája és köpenye mellett. A modern művészét is megkapja a magáét, Fery Rosenfeld egyik rajzán a néző kézen áll a nagy mű előtt, a másikon a balra és jobbra mutató nyílnak megfelelően az egyik néző balra, a másik jobbra fut.

Meglepően kevés a fasizmust témául választó rajz (Arie Navon, 1963). Az antiszemitizmus is igen kevés rajzon je­lenítődik meg (például Yehoshua Adari 1937-es rajzán). Adolf Eichmann portréja szellemes, tulajdonképp arc nélküli, érzékszerveit egy akasztófa helyettesíti (Shlomo Sawady, 1961: Adolf Eichmann vége).

Néhol a képregények szelleme kísért, néhol túlságosan is naturalisztikus a megfogalmazásmód. Többségükben azonban a karikatúrák hasonlóak a nagy európai napilapok karikatúráihoz szemléletükben, stílusjegyeikben, szel­lemiségükben.

Az a jellegzetes zsidó humor, zsidó vicc, amit mi itt, Budapesten annyira szeretünk, nemigen található a kiad­ványban, nem jellemzője ennek a kö­tetnek.