Hová vezetett a kiűzöttek útja?

1492 szörnyű nyarán spanyol zsidók százezrei kényszerültek szü­lőföldjük elhagyására. Nagy részük számára a szomszédos Portugá­lia volt az első állomás, ott súlyos összegek fejében 8 havi ideiglenes menedéket nyertek. Utána irgalmatlanul kiűzték őket, majd követték testvéreiket a régóta Portugáliában élők is. Spanyolországi sorstársa­ikkal együtt szóródtak szét a Földközi tenger mellékén. Jutottak sze­fárd menekültek Amerikába és a világ más részeibe is. Zömük virág­zó településeket hozott létre a török uralom alatt álló Balkánon és Észak-Afrikában. Mivel zárt közösségekben érkeztek, nemcsak a spa­nyol nyelvet, de az életformát is sikerült megtartaniuk.

Nagy számuk a szultán birodalmában a VII. század derekán egymilliónál többen éltek kényszerűvé tette, hogy olyan foglalkozá­si ágakat is űzzenek, amelyeket zsidók máshol nem nagyon favorizál­tak. Szalonikiben például a kikötőmunkások évszázadokig csak zsi­dók voltak, hasonlóan a város valamennyi mosónője és cselédlánya. A Balkán-háborúk után nemzetközi tényezők komolyan fontolgatták, hogy szabad kikötővé tegyék, „zsidó köztársaságként” nemzetközi vé­delem alatt. Végül, a város mégis Görögországé maradt, amikor a fa­siszták megszállták, 45.000 zsidóját hurcolták a haláltáborokba, új Je­ruzsálem elpusztult így nevezték a rabbik a várost.

Súlyosan érintette a holocaust a jugoszláviai szefárdokat is. Pe­dig Szarajevóban működik még a nagy szefárd zsinagóga, de a je­lenlegi polgárháború a néhányezer megmaradtat is kivándorlásra ösztönzi.

Bulgáriában nem hurcolták el a zsidó lakosságot, s a 45.000 fős, többnyire szefárd közösség többsége az államalapítás után Izraelbe távozott.

Az észak-afrikai spanyol zsidók helyzete másképp alakult. Nem értek el olyan vagyoni és hivatali megbecsülést, mint a török csá­szárság más tartományaiban. Zsarolták őket, gettószerű „mellah” volt a lakóhelyük. Megalázó szabályok vonatkoztak rájuk, nem volt szabad lóra ülniük, védekezni, ha egy arab megtámadja őket, nem ihattak a közös kútból. Takarítani kellett az arab utcákat szomba­ton is. Javaikat, asszonyaikat az arab tisztviselők rendelkezésére kellett bocsátaniuk. Nem voltak viszont pogromok. 1864-ben Moses Montefiore a nagy angol zsidó pénzember szabadságlevelet szerzett a marokkóiaknak. Ezután a féltékeny és felbőszült lakosság gyakran rendezett véres üldözéseket. Helyzetük tovább romlott Izrael mega­lakulása után. Minden egyes arab vereség után a csőcselék a zsidó negyedben vett “elégtételt”.

Napjainkra az észak-afrikai szefárd zsidóság megelégelte az év­százados elnyomást, és mára kiürültek a “mellahok”. Fele-fele arányban mentek Izraelbe és Franciaországba. Mivel a holocaust ke­vésbé érintette őket, ma a szefárdok nagyobb arányszámát teszik a világ zsidóságának, mint a középkor óta bármikor.

Magyarországon a török uralom alatt léteztek jelentős szefárd hitközségek, például Budán. A visszafoglalás során elpusztultak. Egyedül Temesvár régi zsidó temetőjének sírkövei tanúskodnak szefárd hitközségről.

(róbert)