Szombat előfizetés 2017

Hol az antifasizmus mostanában?

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

2007. október / Gadó János

A gárdaavatóval majdnem egyidejűleg rendezett antifasiszta ellentüntetésen mintegy ezer ember vett részt. A csekély szám az egyik baj – a másik az, hogy túlnyomórészt ugyanazon kedves barátaimmal és ismerőseimmel találkoztam ott, akikkel még 1989 (rendszerváltás), illetve 1993 (Demokratikus Charta) táján tüntetgettem együtt.

  Antifasiszta_tuntetes  
  Tamás Gáspár Miklós beszéde az antifasiszta tüntetésen  

Az erősen negyven feletti résztvevők ugyan becsülettel skandálták, hogy „Soha többé fasizmust!”, de hiányzott a régi tűz és átütő erő, és valahogy nem voltak helyükön a képek az auschwitzi rámpán álló gyerekekről. Kár a XX. század legnagyobb tragédiáját politikai aprópénzre váltani.

Daróczi Ágnes, roma polgárjogi aktivista olyan szenvedélyes beszédet mondott a cigányság (és más kisebbségek) kirekesztése ellen, hogy egy huszonévesekből álló hallgatóság feltétlenül forrpontra hevül tőle, de az idősödő antifasiszták – noha tőlük telhetően élénken helyeseltek – visszafogottak maradtak, s a szónok szenvedélye nem kavarta fel őket. (Igaz, a szélsőjobbos blogger, Tomcat egyszemélyes performanszát – fekete egyenruhában és bakancsban demonstratíven átvonult a tüntetésen – meglehetős agresszióval fogadták, lökdösték és szidalmazták.)

Az antifasiszta tüntetések elmaradhatatlan szónoka, TGM, aki közvetlenségével és iróniájával a legalkalmasabb a közönség megszólítására, a megalakuló gárdát a magyar SS-nek nevezte, ami szónokhoz illő fordulat, de nem biztos, hogy találó megállapítás. Megjegyzése kapitalizmus és fasizmus elválaszthatatlanságáról (amit a ballib értelmiség más helyeken kinevetne vagy kifütyülne) egyenesen a harmincas évek dogmatikus hangvételét idézte.

Mindennek tetejébe a tüntetés végeztével a harcos antifasiszták egy része felsétált a várba, hogy – békés érdeklődőként – megtekintse az ellenség, a Magyar Gárda parádéját. Mint holmi ünnepi műsort. Tesznek ilyet elszánt antifasiszták?

A tüntetők egy szinte teljesen elvont fasizmuskép ellen tiltakoztak, s ez nem telitalálat. A Magyar Gárda ugyanis jól megtanulta a demokratikus nyelvet: alapítói törvényességről legalább annyit beszélnek, mint nemzetvédelemről. Nem zsidóznak, nem cigányoznak, nem buziznak nyíltan (arra ott vannak az anonim internetes fórumok) – a régifajta antifasizmus nehezen talál fogást rajtuk.

Hol vannak a fiatalok? Hol vannak a szélsőjobbot elutasító tíz- és százezrek?

A rendszerváltó nemzedék 1990-ben, miután a Csurka-féle ébresztőmagyarság szónoklat nyomán rádöbbent, hogy az antiszemitizmus nem pusztult ki mindörökre, szent hittel csatlakozott a Demokratikus Charta antifasizmusához, s belevésődött a reflex: ha valahol, akár egyetlen ember is kart lendít, fel kell sorakozni a fasizmus ellen. Ezt a magatartást megtanulta a média is, és rohan, ha egyetlen pojáca színre lép. Ez történt most is: a színre lépő egyetlen internetes náci azonnal ellopta a show-t. Szegény Daróczi Ágnes hiába szónokolt tiszta szívből és teli tüdőből, az összes fotós és kameraman Tomcat után rohant. (Hasonlóképpen nem tett jót az antifasizmus komolyságának tavaly a Bácsfi Diána műnyilas bohóckodása körül rendezett óriási hűhó. Nem dráma volt az, hanem kutyakomédia.) Roppant fárasztó minden egyenruhába öltözött pojáca láttán általános antifasiszta mozgósítást indítani.

S úgy látszik, a fiatalabb nemzedékre ez már nem hat. Ők már belenőttek a szélsőjobb folyamatos hőzöngésébe, és immunissá váltak. Kinevetik a szüleiket. A régi, teátrális antifasiszta nyelv nem hat rájuk. Valószínűleg érzik, hogy az internetes fasizmus ellen nem érdemes az utcán tüntetni.

Pedig az ellenforradalmi ifjúsági napok színjátéka folyamatosan zajlik. A (szélső)jobboldal lenyúlta a forradalmi retorikát. Ez vonzza a fiatalokat, akik a magyar történelemkönyvekből azt tanulták, hogy a lázadás, az ellenállás a nemzeti dicsőség tetőpontja. (Lásd 1848 és 1956.) A (szélső)jobb állandó offenzívában van: elsősorban a valós és virtuális köztereken (az utcán és a mindenki számára hozzáférhető internetes felületeken). Az igazán lázadó fiatal ma a demokratikus establishment ellen lázad: az EU, a NATO, Amerika, valamint az ő lakájukként szidalmazott ballib kormány ellen. Az ellenállás, a forradalom, a szónoklat a nép nevében, a tüntetés a hatalom ellen – ma mindez az ellenzék hitbizománya. Tüntetni a kormány mellett (még ha baloldali is) – ez nem vonzza a fiatalokat. A régi chartás tüntetéseken vonuló tömegek  még a Kádár-kori nyugalmukat vágyták vissza, s ezért tüntettek a szélsőjobb, s a velük összefonódó jobboldali kormány ellen. De ez a nosztalgia már a múlté. A kormányellenes tüntetők ma a jobboldalon állnak. Maradt az antifasiszta kemény mag.

A jobboldali programot végrehajtó baloldali kormánynak nincs ideológiája, csak pragmatikus szempontjai. Így a nyilvánosság terein hazafias és szociális demagógiával lerohanta őt az ellenzék. Válaszul a kormány sűrűn hozza szóba jobboldal és szélsőjobb összefonódását, s használ antifasiszta retorikát. A Fidesz viszont az antifasizmust, az antiszemitizmus elleni fellépést a Gyurcsány kormány álságos taktikájának állítja be. Ezzel gyakorlatilag delegitimálja az antifasizmust, s a szélsőjobb előtt egyengeti az utat.

A klasszikus antifasizmusnak így rosszul áll a szénája. A szélsőjobb megújul, folyamatosan alkalmazkodik és modernizálódik. Kihasználja a demokrácia és a civil társadalom sokszínűsége által kínált előnyöket. Most az antifasizmuson a sor, hogy felzárkózzon és hangot találjon: a demokrácia ezer lehetősége neki is rendelkezésére áll.

Gadó János

Címkék:2007-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Tajvani zsidók – Létszám: 50-150 között

2007. október 1. A hivatalosan Kínai Köztársaság nevet viselő szigetország zsidó közössége erősen fogyatkozik. Egy átlagos sabatkor már csak nyolc...

Vihart kavart színdarab: Az utolsó zsidó Európában

2007. október 1. / Gerlóczy Ferenc Jozef, a fiatal főkönyvelő és Maria, a táncosnő szeretik egymást, össze szeretnének házasodni. Mivel...

Close