Hogy érdemes-e?

 Válasz Gadó Györgynek

Ostoba kérdésekre nem lehet értelmes választ adni. Ostoba a kérdés, de nem is kérdés, hanem állítás. Su­gallat, szugeráció: „nem érdemes”.

Akit egyszer megharapott a kutya, az minden kutya csaholásra összerezzen. A normális ember egy darabig, bár azután mindig jobban oda fog figyelni a ku­tyák viselkedésére. Félni kell-e az összes kutyától, hi­szen ha egy kutya ma nem is harap, holnap megtehe­ti? Lehet-e élni olyan helyen, ahol kutyák is vannak?

A metaforát félretéve: az antiszemitizmust (vagy a rasszizmus más formáját), soha, sehol nem lehet töké­letesen megszüntetni, hiszen oka szociálpszichológiai eredetű, a közösségek identitáskeresésének zavarával kapcsolatos. A kérdés az, hogy mikor és minek hatásá­ra éri el azt a kritikus mértéket, amikor – mint folya­mat – pozitív visszacsatolással mindent elsodró őrü­letté dagad? Nehéz erre a kérdésre válaszolni, bár tör­ténelmi tapasztalatok vannak, és ezek minden ellenke­ző állítással ellentétben semmiféle analógiát nem mu­tatnak a 30-as évekkel, amikor is Európa domináns hatalma a fékevesztetten irracionális Németország volt. A másik kérdés, hogy el kell-e, el szabad-e szótla­nul viselni? Ez utóbbira nagyon is egyértelmű a vá­lasz: NEM!

Évek óta javasolom, hogy a magyar zsidóság szer­vezetei közösen hozzanak létre egy intézményt, amely­nek fő hivatása az antiszemitizmussal szembeni fellépés a jog, a törvények adta valamennyi lehetőség maximális ki­használása. Az egyes szervezetek egymást túllicitáló, összehangolatlan tiltakozásai időnként nevetségesek. Rá kellene ébrednünk, hogy a magyarországi zsidó szervezeteket nem az antiszemitizmussal szembeni harc legitimálja. Ezt a harcot egy erre specializált intéz­ményre kell bízni. Az intézmény munkatársai legyenek profi jogászok, újságírók és adatgyűjtő önkéntesek. Az intézmény használja fel a modern rögzítés-technika va­lamennyi vívmányát, hogy az állításokat bizonyíté­kokkal lehessen alátámasztani. A harcot bölcsen, na­gyon józanul, higgadtan, de szigorú következetesség­gel kell megvívni. A provokációknak a súlyát az adja, hogy ki mondja, s kik és hogyan reagálnak rá. A pri­mitív csahosokra oda kell figyelni, de ezeket a ténye­zőket pont a Gadó György-féle reagálások erősítik,te­szik ismertté. Rossz nyelvek szerint a Hunnia füzeteket a zsidók tartják el, mert azokat csak a zsidók veszik és olvassák, hogy szörnyülködhessenek. Az ilyen cikkek olvastán felmerül a gyanú, hogy a dologban lehet va­lami.

Visszatérve a cikk címére: nem tudom, hogy érde­mes-e. De vannak szférák, amelyekkel kapcsolatban az ember nem tesz fel ilyen kérdéseket. Ugyanis a sort lehet(ne) folytatni: hol érdemes, mit érdemes, meddig érdemes? A kérdések vonatkozhatnak tisztességre, életre, házasságra, üzletre, akármire.

Simon Iván