Szombat előfizetés 2017

Hitközségi küldöttgyűlések

Írta: (g.j.) - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Kinek a feladata a kultúra?

Mintegy 70 ember, köztük 57 képviselőtestületi tag volt jelen március 31-én a Budapesti Zsidó Hitközség zárszám­adó (1991) és költségvetési (1992) küldöttgyűlésén.

Hiába a rendszerváltás, a magyarországi zsidó fiatalság a vallásellenes nyomás megszűnése után sem tódul a hit zászlai alá: a képviselőtestület korösszetételén látszik, hogy a hitéletet nem rázkódtatta meg a forradalmi vihar. Kéri La­jos, a BZSH elnöke (egyben talán korelnöke is) csupán né­hány mondatot szentelt a rosszhírű előző vezetésnek. „Két­ségtelen – mondta -, hogy súlyos nyomás nehezedett rájuk. Hogy ők megpróbáltak-e ennek ellenállni, avagy behódol­tak, azt nem akarom firtatni. Zsidó testvéreink ítélete ve­gyes, soké negatív” szögezte le, ám beszédét optimista fel­hanggal zárta.

Ezután Zoltai Gusztáv, a Hitközség ügyvezető igazgatója számolt be az elmúlt év eredményeiről. Ennek fontosabb té­telei:

  • befejeződött a Hősök templomának teljes rekonstruk­ciója;

  • hozzáfogtak a Dohány utcai nagytemplom felújításá­hoz is, amelyet az állam is támogat, tavaly 60, idén 70 millió forinttal;

  • az Anna Frank Gimnáziumba a következő tanévre het­venen jelentkeztek, ezért szükség van még két teremre;

  • folynak a tárgyalások az ELTE Radnóti Miklós Gya­korló Gimnáziumának átadásáról, amelynek épületében a hitközség általános iskolát kíván indítani. Az épület nagy­szabású felújításának finanszírozására a Joint folytat az USA-ban tárgyalásokat.

Az ügyvezető igazgató összefoglalta a hitközség politi­kai stratégiáját. A zsidóság ma már nemcsak a vallásos zsi­dókat jelenti – mondta -, zsidó az, aki annak tartja magát. Az antiszemitizmus elleni fellépésben minden zsidó szerve­ződésre szükség van. Végezetül visszautasította a vezetést ért véleménye szerint „kellő felkészültség nélküli” bírá­latokat.

Ezután került napirendre a közgyűlés legfontosabb témá­ja: a BZSH tulajdonában lévő berlini lakóház eladásához szükséges képviselőtestületi jóváhagyás. Az eladásból be­folyt kb. 150 millió forintot a Kerepesi úti temető rendbehoza­talára és a Síp utcai központ korszerűsítésére lehetne fordíta­ni érvelt Zoltai Gusztáv. A kész tények elé állított közgyű­lés valódi alternatíva híján inkább arról vitázott, hogy az el­adásból befolyt pénzt még mire lehetne felhasználni. Schwei­tzer József professzor, az Országos Rabbiképző Intézet fő­igazgatója javasolta, hogy a felújítások után megmaradt pénzt fordítsák a zsidó jövőt jelentő oktatás fejlesztésére.

Az 1992. évi költségvetéssel kapcsolatban elhangzott az a kifogás, hogy annak írott anyagát a képviselők csak köz­vetlenül az ülés előtt kapták kézhez. Többen hiányolták belőle a kultúra támogatását. Mire gondolnak? – kérdezte Landeszman György főrabbi -, hiszen van könyvtárunk, múze­umunk, vannak kulturális rendezvényeink. Sommás érvelését: A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület feladata a zsidó kul­túra gyarapítása, tévesen /?/ túlzó információval, „ők ezért kapják a magas állami támogatást” egészítette ki.

Több segítség kellene a Rabbiképző Intézet Könyvtárá­nak, évkönyvének, és a könyvkiadásnak általában szólalt fel Schweitzer Gábor. Szántó T. Gábor reklamálta, hogy hét hónappal ezelőtt másodmagával benyújtott kulturális mun­katervére még mindig nem kapott választ. Zoltai Gusztáv elnézést kért, amiért a vezetőség nemleges válaszát elfelej­tette közölni, majd rámutatott, hogy a Hitközség minden kulturális kezdeményezés iránt nyitott. Végül az 1992. évi költségvetést a képviselőtestület egy tartózkodás mellett el­fogadta.

Szolid vita, egyhangú szavazás

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének kül­döttgyűlésén az ország szinte minden hitközségéből 53 képviselőtestületi tag vett részt. Megjelent az eseményen a rabbikar több tagja, más zsidó szervezetek néhány vezetője, a központi apparátus munkatársai, érdeklődők. A képvise­lőtestület tagjai jórészt idős férfiak. A kisebb városokban, ahol alig pislákol a hitélet, nincs már ügybuzgó fiatal, csak ők, a vallásos szülői házakból kikerült utolsó igazak őrzik a lángot. Akad néhány alkotó ereje teljében levő középkorú képviselő, s találtunk a testületben két harminc éven alulit. Dr. Feldmájer Péter ügyvéd, a MÁZSIHISZ elnöke megnyitó­jában a Szövetség tevékenységében bekövetkezett kedvező változásokat elemezte. Mint mondotta, megszabadultak at­tól a tehertételtől, amit a régi vezetés okozott azzal, hogy a közvéleményben hitelét vesztette. Részletezte, hogy mit tet­tek a rituális feltételek fenntartására, a kántor-, a sahter-, s a rabbiutánpótlásra, a temetők állapotának további romlásá­nak és kifosztásának megakadályozására. Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató közölte, hogy a takarékosság érdekében intézkedéseket hoztak, majd a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokról a következőket hangoztatta: „nincs szükségünk megalázó könyöradományokra, egyenlő helyet kérünk a zsidóság nemzetközi közösségében…” Dr. Hajabács Júlia, a Hitközség gazdasági főtanácsadója részletes költségvetési elszámolást adott, és ismertette a 92-es költ­ségvetési előterjesztést, amit a BZSH üléséhez hasonlóan, csak a helyszínen kaptak kézhez a küldöttek.

Következtek a felszólalások. Lazarovits Ernő állásfogla­lást kért a zsidóság nemzetiségi definiálása kérdésében. Szántó T. Gábor javasolta, hogy dolgozzák fel a Hitközség elmúlt évtizedekben tevékenységét /a történészbizottság felállítását a Hitközség vezetői anyagi okokra hivatkozva elhárították/, és sürgette, hogy az aktuális ügyekben felme­rülő kérdések megvitatására hozzanak létre Zsidó Fórumot. Továbbá feltette a kérdést, hogy a Rádió és a Televízió zsi­dó vallási műsora miért az össz-zsidóság magazinjának hir­deti magát, ha a vallási életen kívül alig foglalkozik mással, s hogy a Hitközség nevelési bizottságában mely bár koor­dinálja csak a koncepció kidolgozását miért nem szakem­berek vesznek részt az elöljáróság tagjai helyett. A kisebb városok rasekoljai, így Reinhold Sándor Kiskunhalasról, Hátsek József Székesfehérvárról, Farkas Elemér Orosházáról, Kö­ves Artúr Szolnokról, a Gyöngyösről elszármazott Forrás Im­re és Diósi Lajos azokról az erőfeszítésekről szóltak, amit a heti kétszeri minján és a nagy ünnepek megtartása érdeké­ben tesznek. Beszámoltak a mártír emlékcsoportok ápolásá­ról, a temetők mentéséről, az önkormányzatokkal való együttműködésről, államosított épületeik visszaszerzésé­nek nehézségeiről, a jóvátétel akadozásáról.

A küldöttgyűlés három órás tárgyalás után, a megfo­gyatkozott létszám miatt határozatképtelenné vált.

(g.j.)

Címkék:1992-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Jelentés a Magyar Zsidó Levéltár rendezési munkálatairól

Napjainkban jelentősen megnövekedett az igény a magy­arországi zsidóság történetére vonatkozó, megmaradt iratok összegyűjtése és kutathatóvá tétele iránt. Ezért Landeszman György...

Helyettük élő

Diósi Ágnesnek Apu elveszett gyerekei: Éva és Józsika. Anyu elveszett gyerekei: Pista és Pali. Apué legendás szerelmi házasság volt. Anyu...

Close