Hirschberg Gábor emlékére

Írta: J. Yaron - Rovat: Archívum

A budapesti születésű Hirschberg Gá­bor a „bét-hamidras”-ból – a tanházból – fegyvertelenül ment az Ateret Kohanim ne­vű jesiva tanulóinak lakása felé, 1997. no­vember 20-án éjfélkor, amikor arab tám­adók gépfegyvertüze véget vetett életének a jeruzsálemi óváros egyik sikátorában.

Hogyan került ide a Hisunak becézett, 26 éves, életkedvvel teli fiatalember ezen az éjszakán?

Alig 17 éves korában indult útnak, ha­tározott lépéssel, amikor az újjá­szervezett cionista ifjúsági mozgalomhoz csatlakozottA hazulról hozott zsidó önér­zet itt zsidó öntudattá értett benne. Ami­kor a nála két évvel fiatalabb testvéré­vel, Élivel egy hónapra Izraelbe látogatott, egy szervezett csoport keretében, magá­ba szívta az ország levegőjét és teljesen otthon érezte magát benne. Akkor hatá­rozta el, hogy egy évvel később, az érett­ségi után, Izraelben fog tanulni. Ezt meg­valósította, és a szó szoros értelmében a héber nyelv tanulásának szentelte magát, „amikor otthon volt, és amikor az úton járt”, előre elkészített jegyzetekből szün­telenül csak tanult. Hihetetlenül rövid idő múlva teljesen természetesen és gazdag szókinccsel beszélt héberül, kifogástala­nul írt, a jellegzetes magyar kiejtést is le­győzte. Ekkor már elszakíthatatlan szálak kötötték Izraelhez, még az öbölháború heteiben, amikor külföldi tanulótársai szétszéledtek az egész világban és vissza­tértek a szülői otthonokba, Gabi nem hagyta el Jeruzsálemet. Az egyetemi elő­készítő év sikeres elvégzése után, a had­seregbe való bevonulásáig, új tanulmá­nyokba kezdett. Ezekben a hónapokban a Har Ecion jesivában megnyitotta maga előtt a zsidó kultúra kimeríthetetlen kincstárához vezető utat és a rengeteg új tudás hatása alatt kialakított magában egy globális zsidó tudatot: a cionista felfo­gás és a vallásos életforma egybeolvasz­tásával. Amikor a hadseregbe bevonult, hazájához ragaszkodó és a vallási törvé­nyeket szigorúan betartó, kiforrott egyéni­ség volt. Hároméves katonai szolgálatát a „goláni” gyalogsági ezredben teljesítette, és kivette részét az ezzel járó veszélyek­kel teli libanoni szolgálatból és a Gázai-sávban a terrortámadások kivédéséből. A katonai szolgálat alatt egyéniségének és világnézetének minden összetevője megerősödött. A szolgálat leteltével úgy határozott, hogy nem az egyetem termé­szettudományi karán fog tanulni – bár vizsgaeredményei alapján megtehette volna -, hanem „egész szívével, egész lelkével és minden tehetségével” a hagyo­mányos zsidó tanulmányokba, a Talmud-tanulás tengerébe vetette magát. A jeru­zsálemi Mahon Meirben szilárd alapokat szerzett magasabb fokú jesiva-tanulmányokhoz. Egy évvel ezelőtt Élivel – akihez a testvéri kapcsolaton túl különleges, bensőséges barátság fűzte – Budapestre utaztak, hogy a zsidóság iránt érdeklődő fiatalokat tanítsák, hogy közelebb hozzák őket a zsidó nép egybegyűjtése és hité­hez való megtérése ideáljához. Ebből a küldetésből tanítómesterének írt levelé­ben többek között ezt írta: „Szinte ellen­állhatatlan vonzalmat érzek az iránt, hogy egy jesivába zárkózva tanulhassak.”

Hazatérte és egy hónapos katonai tarta­lékos szolgálata után ez a vágya megvaló­sult, és az Ateret Kohanim jesivába ke­rült, a jeruzsálemi óvárosba, ahol a Tóra­tanulás és a Szentföld benépesítésének parancsait egyaránt, a legnagyobb oda­adással teljesítette, élete utolsó percéig.

Kegyetlenül elvágott rövid életében kü­lönleges teljesség van. Amióta zsidó ön­tudatra ébredt, semmi sem térítette el a legkisebb mértékben sem attól, amit iga­zán szeretett és fontosnak látott.

Jeruzsálem

Címkék:1998-01

[popup][/popup]