Hirschberg Gábor emlékére
A budapesti születésű Hirschberg Gábor a „bét-hamidras”-ból – a tanházból – fegyvertelenül ment az Ateret Kohanim nevű jesiva tanulóinak lakása felé, 1997. november 20-án éjfélkor, amikor arab támadók gépfegyvertüze véget vetett életének a jeruzsálemi óváros egyik sikátorában.
Hogyan került ide a Hisunak becézett, 26 éves, életkedvvel teli fiatalember ezen az éjszakán?
Alig 17 éves korában indult útnak, határozott lépéssel, amikor az újjászervezett cionista ifjúsági mozgalomhoz csatlakozottA hazulról hozott zsidó önérzet itt zsidó öntudattá értett benne. Amikor a nála két évvel fiatalabb testvérével, Élivel egy hónapra Izraelbe látogatott, egy szervezett csoport keretében, magába szívta az ország levegőjét és teljesen otthon érezte magát benne. Akkor határozta el, hogy egy évvel később, az érettségi után, Izraelben fog tanulni. Ezt megvalósította, és a szó szoros értelmében a héber nyelv tanulásának szentelte magát, „amikor otthon volt, és amikor az úton járt”, előre elkészített jegyzetekből szüntelenül csak tanult. Hihetetlenül rövid idő múlva teljesen természetesen és gazdag szókinccsel beszélt héberül, kifogástalanul írt, a jellegzetes magyar kiejtést is legyőzte. Ekkor már elszakíthatatlan szálak kötötték Izraelhez, még az öbölháború heteiben, amikor külföldi tanulótársai szétszéledtek az egész világban és visszatértek a szülői otthonokba, Gabi nem hagyta el Jeruzsálemet. Az egyetemi előkészítő év sikeres elvégzése után, a hadseregbe való bevonulásáig, új tanulmányokba kezdett. Ezekben a hónapokban a Har Ecion jesivában megnyitotta maga előtt a zsidó kultúra kimeríthetetlen kincstárához vezető utat és a rengeteg új tudás hatása alatt kialakított magában egy globális zsidó tudatot: a cionista felfogás és a vallásos életforma egybeolvasztásával. Amikor a hadseregbe bevonult, hazájához ragaszkodó és a vallási törvényeket szigorúan betartó, kiforrott egyéniség volt. Hároméves katonai szolgálatát a „goláni” gyalogsági ezredben teljesítette, és kivette részét az ezzel járó veszélyekkel teli libanoni szolgálatból és a Gázai-sávban a terrortámadások kivédéséből. A katonai szolgálat alatt egyéniségének és világnézetének minden összetevője megerősödött. A szolgálat leteltével úgy határozott, hogy nem az egyetem természettudományi karán fog tanulni – bár vizsgaeredményei alapján megtehette volna -, hanem „egész szívével, egész lelkével és minden tehetségével” a hagyományos zsidó tanulmányokba, a Talmud-tanulás tengerébe vetette magát. A jeruzsálemi Mahon Meirben szilárd alapokat szerzett magasabb fokú jesiva-tanulmányokhoz. Egy évvel ezelőtt Élivel – akihez a testvéri kapcsolaton túl különleges, bensőséges barátság fűzte – Budapestre utaztak, hogy a zsidóság iránt érdeklődő fiatalokat tanítsák, hogy közelebb hozzák őket a zsidó nép egybegyűjtése és hitéhez való megtérése ideáljához. Ebből a küldetésből tanítómesterének írt levelében többek között ezt írta: „Szinte ellenállhatatlan vonzalmat érzek az iránt, hogy egy jesivába zárkózva tanulhassak.”
Hazatérte és egy hónapos katonai tartalékos szolgálata után ez a vágya megvalósult, és az Ateret Kohanim jesivába került, a jeruzsálemi óvárosba, ahol a Tóratanulás és a Szentföld benépesítésének parancsait egyaránt, a legnagyobb odaadással teljesítette, élete utolsó percéig.
Kegyetlenül elvágott rövid életében különleges teljesség van. Amióta zsidó öntudatra ébredt, semmi sem térítette el a legkisebb mértékben sem attól, amit igazán szeretett és fontosnak látott.
Jeruzsálem
Címkék:1998-01