Hírek

Hírek

RABBI IMÁJA A PORNÓ ELLEN

Egy izraeli rabbi imát írt, amely a zsidó­kat segítené abban, hogy felülkerekedje­nek az internetes pornográfia miatt ér­zett bűntudaton. A Jediot Ahronot sze­rint a cfati főrabbi, Slomo Elijahu imája így hangzik: „Kérlek, Örökkévaló, se­gíts nekem abban, hogy megtisztítsam a számítógépet a vírusoktól és az ördögi felvételektől, melyek romba döntik és tönkreteszik a munkámat, s hogy ennek segítségével magamat is megtisztíthas­sam.” Elijahu szerint ő csak azon orto­dox zsidók kérésére reagált, akik amiatt aggódtak, hogy az interneten terjedő pornográfia veszélyezteti a családi vi­szonyaikat. A rabbi azt javasolja, hogy a zsidók minden internethasználatnál mondják el az imát, arra az esetre, ha vé­letlenül pornográf képek jelennének meg a képernyőn.

HOLOKAUSZTMÚZEUM ÉPÜL UKRAJNÁBAN Ukrajnai zsidó ve­zetők tervének részeként egy nagy holokausztmúzeum és oktatási központ épül az ukrajnai Dnyepropetrovszkban. A múzeumot az American Jewish Joint Distribution Committee, a Claims Conference és a város zsidó hitközsége támogatja anyagilag, s körülbelül három­millió dollárba kerül majd.

Az építési munkálatok 2003. október 29-én kezdődtek. Az ukrán kormány is bekapcsolódik a munkálatokba, noha nem tisztázott, hogy mekkora összeggel. A többemeletes és multifunkcionális komplexum – amelynek része a helyreál­lított zsinagóga, valamint a konferenciaközpont – emlékezőhely, közösségi köz­pont lesz, ahol előadásokat és szemináriumokat tartanak majd.

Mark Shlyak, a helyi Tekuma szerve­zet képviselője leszögezte, hogy „nincs olyan ukrajnai múzeum, amely az ukraj­nai zsidó élet és a holokauszt történetét elmesélné”.

Ukrajnában egymillió zsidót öltek meg a nácik a második világháború alatt, s a kiállítás a sztálini idők „hangu­latát”, sőt az 1991-ig terjedő szovjet korszak történetét is be akarja mutatni. A Tekuma illetékesei elmondták, hogy másfél év múlva szeretnék megnyitni a múzeum kapuit.

MEL GIBSON JÉZUS-FILMJE ÉS A ZSIDÓK Jézus a ke­resztény hamvazószerdán jelenik meg – Mel Gibsonnak köszön­hetően. A hollywoodi sztár rendezte és finanszírozta a 25 millió dol­láros költségvetésű Krisztus passiója (The Passion of the Christ) cí­mű filmet, amelyen már majd egy éve vitatkoznak – főleg az Egye­sült Államokban. Február 25-én kétezer amerikai mozivásznon jele­nik meg, s Magyarországon is tervezik a bemutatását.

A Jézus utolsó tizen­két óráját feldolgozó film már eddig is óriási vihart kavart. Sok zsidó vezető szerint a film, amely a zsidókat teszi felelőssé a keresztre fe­szítésért, zsidógyűlölő mozinézők légióit fogja kitermelni, és az elkö­vetkező években meg­mérgezi a keresztény­-zsidó kapcsolatokat. Abraham Foxman, a Rágal­mazásellenes Liga or­szágos vezetője szerint a filmben „a rómaiakat galambként ábrázolják, akiket arra kényszeríte­nek”, hogy megbüntes­sék Jézust. „A zsidók pedig vérszomjasak, bosszúállók, és vég nélkül követelik a keresztre feszítést.” A zsidó (és a békepárti keresztény) vezetők azért aggódnak, hogy hová fejlődnek majd a vallások közti kapcsolatok a II. János Pál pápa utáni korszakban.

Januárban New Yorkban rendeztek 12 kardinális és 6 főrabbi részvételével – a Zsidó Világkongresszus szervezésében – kétnapos összejövetelt. A gyűlés azért is egyedülálló volt, mert több ortodox zsidó vezető is részt vett rajta. A gyűlés tovább javította azokat a kapcsolatokat, melyek a II. vatikáni zsinat után kezdtek javulni: a Nostra Aetate enciklika elvetette azt a régi egyházi tanítást, amely kollektív bűnnel vádolta a zsidókat Jézus haláláért.

Az ügyet bonyolítja, hogy a pápa – aki állítólag látta a filmet – kijelentette, hogy „a film az eseményeknek megfelelően dolgozza fel a történetet”. Ugyanakkor egy idősebb vatikáni diplomata sze­rint a „pápa nem adott értékelést a műről”. A rendező, Mel Gibson egy katolikus fundamentalista csoport tagja, elutasítja a Vatikán primátusát és vallási reformjait, bár úgy fogalmazott, hogy nem an­tiszemita.

A filmet egyaránt kritizálta a történelmi Jézus életét kutató, zsidó és katolikus tudósokból álló csoport, „retrográdnak” nevezvén az alkotást. A vita elindult, a Katolikus Püspökök Egyesült Államok­beli Konferenciája egy Jézusról, passiójáról és ennek ábrázolásá­ról című egyházi iratgyűjteményt adott ki, amely azt a célt szolgál­ja, hogy „véget vessen a zsidók és a judaizmus elleni előítéletek­nek”. Zsidó oldalról is úgy fogalmazott valaki, hogy az együttműködéshez „megvannak a partnerek mindkét oldalon, akik folytatni akarják”.

VITÁKTÓL HANGOS A FRANCIA ZSIDÓ­SÁG Belső viták tépázzák Európa legnagyobb zsidó közösségét. Több hónapi politikai manőver, névtelen levelek áradata és személyes viták után a párizsi Consistoire két tagja jogi keresetet adott be, amelyben azt kérte, hogy a szervezetet helyezzék külső jogi irányítás alá. Moise Cohen, a Consistoire elnöke szerint ez a lépés „az elmúlt kétszáz évet figyelembe véve, másod­szor venné el a pénzügyi ellenőrzést és az önigazgatást a közösségtől”. „Hihetetlen, hogy két zsidó, a Consis­toire tagjai akarják lerombolni a közösséget – tette hozzá indignálódva. – Utoljára 1940-ben, a Soa idején fordult ez elő.” Maurice Ruben-Hayoun és Sammy Ghozlan, a Consistoire főtitkára, illetve egyik alelnöke azonban másként gondolja. Kétéves harc után jutottak el erre a radikális lépésre. Ghozlan szerint Cohen nem jól bánik a szervezet pénzével, ráadásul azt is kri­tizálták, hogy a Consistoire kocsit fizet Cohennak. Co­hen egyébként nem kap fizetést, annak ellenére, hogy az elnökség virtuálisan teljes munka, hiszen az elnök mintegy 100 zsinagógát és több mint ezer beosztottat igazgat.

A régóta folyó „háború” során, január végén Cohen arra kérte a végrehajtó bizottságot, mondjon le, hogy új testület alakulhasson. A manőverre azért lett volna szükség, hogy két kritikusától megszabaduljon, de ez nem sikerült. Lazare Caplan – az egyik vezető – szerint a belső vitákat nem szabad kivinni a nagyobb publikum elé, Ghozlan pedig azt mondja, hogy ez maradt az utol­só esélye.

A Napóleon által 1808-ban létrehozott Consistoire-nak monopóliuma van a francia zsidók életében. Ugyan­akkor a második világháború után a CRIF, a francia zsi­dóság szekuláris ernyőszervezete vette át a hatalmat. A Consistoire azonban továbbra is fontos maradt, s a többi nyugat-európai zsidó szervezethez hasonlóan pénzügyi problémákkal is szembe kell néznie.

Káplán viszont Ghozlant bírálja, hiszen az általa alapított szervezetet – Polgárőrség az Antiszemitizmus Ellen (Ghozlan korábban rendőrfőnök volt) – a CRIF és a Consistoire ellenében hozta létre, a Hitközségi Védel­mi Szolgálattal szemben. „Tönkre akarja tenni a közös­ség védelmi szervezetét” – mondta Kaplan. A konflik­tus másik forrása, hogy a párizsi külvárosokban Ghoz­lan autonóm zsidó közösségi tanácsokat akar létrehozni, s ez – Káplán szerint – a Consistoire szerepét kérdőjele­zi meg. Ghozlan egyébként a zsidó hitközségek saint- denis-i tanácsának elnöke.

Káplán elismerte, hogy a Consistoire „komoly pénz­ügyi nehézségekkel” néz szembe, hiszen a fertőző kerge­marhakór miatt a marhahús ára lement, és a más kóser élelmiszert forgalmazók komoly versenyt támasztanak. Káplán szerint Cohen támogatói felajánlották, hogy háromfős bizottságot hoznak létre, amelyben helyet kapna a korábbi francia főrabbi, Rene-Samuel Sirat, de a Hayoun-Ghozlan páros visszautasította az ötletet. Ghozlan szerint a bíróság közvetítőt fog kinevezni – természetesen egy zsidó bíró személyében -, s nem egy adminisztrátort. Az egyik idősebb hitközségi vezető szerint: „Ez borzalmas. Az ötlet, hogy valaki, aki eset­leg még csak nem is zsidó, megdöntheti a Consistoire-t, nagyon káros a közösségre nézve.”