Szombat előfizetés 2017

Hatalmas hangerő , visszafogott hangnem – beszámoló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület rendkívüli tisztújító közgyűléséről

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Hatalmas hangerő, visszafogott hangnemBeszámoló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szeptember 27-i rendkívüli tisztújító közgyűléséről

A közgyűlést az ez év májusában lezaj­lott, úgyszintén rendkívüli közgyűlés döntése alapján kellett összehívni. Ak­kor az addig hivatalban lévő elnökséget lemondásra kényszerítette az Egyesület tagjainak azon része, akik Simonyi Pé­ter korábbi ügyvezető elnök elmozdítá­sakor tiltakozásul távoztak, és e sérel­mükért kívántak elégtételt venni az el­mozdítást foganatosító elnökségen.

A két tábor között a tisztújítást meg­előző hetekben informális úton próbál­tak közvetíteni egy kompromisszumos javaslat érdekében. Eszerint a komoly tekintélynek örvendő Székely Gábor vállalta volna az elnökséget, ha módja van az elnökségben vele együtt dolgo­zókat megválasztani. Az ekképp felállí­tott listát aztán „csomagként” terjesztet­ték volna a közgyűlés elé. A tárgyalások nem vezettek eredményre, így a köz­gyűlésre a két tábor „teljes harci készültségben” érkezett. Mintegy száznyolcvan ember töltötte meg zsúfolásig az Egyesület ekkora tömeget rég nem látott Garay utcai helyiségét.

A 10 órára meghirdetett közgyűlés kevéssel 11 óra előtt kezdődött, mivel az Egyesület adminisztrációja ekkora tö­meg kezelésére nem volt fölkészülve, így a szavazók regisztrálása erősen el­húzódott. Ezen aktuson túljutván két le­vezető elnök lépett a pódiumra, formá­lisan is demonstrálva a jelenlévő két tá­bort. Egyikük, Székely Gábor, ismertet­te a napirendet, melyet a közgyűlés megszavazott. Ezután a jelölőbizottság vezetője kapott szót, aki elmondta, mennyire nehezítette munkájukat az érezhető megosztottság. Tizenkét nevet ismertetett a bizottság nevében, mind­egyikhez rövid méltatást fűzött, korrekt módon távolságot tartva mindenkitől. Itt vita következett: lehet-e további jelöl­teket fölvenni a listára? A közgyűlés többsége ezt megszavazta, így került a listára további három név.

Székely Gábor ekkor jelezte, hogy e válságos, megosztott helyzetben felkér­ték őt az elnöki tisztség betöltésére. El­mondotta a (fentebb ismertetett) listás szavazás előnyeit: így előzetesen ki le­het választani a megfelelő összetételű elnökséget, nem kényszerülnek össze egy testületbe egymást nem szenvedhe­tő emberek, lehetetlenné téve ezzel az érdemi munkát. Hámori István, az el­lentábor levezető elnöke e megoldás el­len szólt, mondván: a jelöltek listája már megvan, erre kell szavazni, új kü­lön lista készítése értelmetlen. A hozzá­szólók ezután egyre emelkedettebb hangulatban és egyre nagyobb hangerő­vel foglaltak állást a listaállítás mellett vagy ellen. Az ellentábor ezt elutasítot­ta, arra hivatkozva, hogy most nem el­nököt választanak, hanem vezetőséget és majd az választja meg a neki tetsző elnököt. A Székely Gábor pártján lévők támogatták a lista ötletét, amely garan­tálja a vezetőség működőképességét.

Az általános hangzavarban azt hallgat­ták meg, akik tovább bírta hangerővel az őt lehurrogni kívánók ellenében. (Hozzá kell tenni, hogy a – több ízben hangzavarba fulladó – viták hangneme korrekt volt, a személyeskedéstől min­denki tartózkodott, a roppant hangerő az esetek többségében tárgyilagos szóhasználattal párosult.) Székely Gábor az árral dacolva megpróbálta fölolvasni, kikkel dolgozna együtt szívesen, de a hangzavarban (Most nem elnököt, ha­nem elnökséget választunk!) kénytelen volt abbahagyni. Végül egy mérsékelt hangú (és ezért némi respektust kivívó) hozzászólás után némileg csillapult a zúgás, és Székely Gábor két percben el­mondhatta, hogy programjának veleje a százezres magyarországi zsidóság csen­des többségének megszólítása, amely eddig semmiféle zsidó organizáció nem tudott elérni. Végezetül mégis ismertet­hette, kikkel dolgozna szívesen együtt. Erre válaszul a másik oldal nevében Garai Péter olvasta fel a nagyszabású el­képzeléseket tartalmazó „Megújulás programját”. Programbeszédét ő is a tá­mogatók nevének ismertetésével zárta.

A programokkal öt percben megis­merkedvén a tagok végre megkezdhet­ték a szavazást. Miután épp ezért és nem másért volt jelen a rég nem látott tömeg, a feszültség csúcspontjára há­gott, a szavazás hatalmas hangzavar közepette zajlott. A kicsiny teremben 180 embernek szavazócédulát kioszta­ni és voksolni embert próbáló feladat­nak bizonyult.

Miután szavazócéduláját mindenki az urnába dobta, a jelenlévők mintegy két­harmada azonnal eltávozott. A konszen­zusos alapon megválasztott szavazatszámlálók dolgukat végzendő a másik helyiségbe vonultak vissza, a redukált létszámú közgyűlés pedig a jóval szellő­sebbé vált teremben nekiláthatott az alapszabály megtárgyalásának. A terem­ben maradt mintegy harminc emberből tízen vettek részt aktívan ennek megtár­gyalásában. A légkör – az első felvonás­hoz képest – roppant kordiális és építő szellemű volt. A paragrafusok fölött ugyan többször folyt éles vita, ez azon­ban soha nem csapott át ellenséges hangnembe. A mindent eldöntő szava­zás eredményét eközben ismertették, amit a jelenlévők higgadtan vettek tudomásul. (A választási végeredményt lásd keretes anyagunkban.)

Az alapszabály vitája során egyebek közt megszűntették a tiszteletbeli el­nökség és a pártoló tag intézményét, mivel az elmúlt tíz esztendőben ilyen tisztséget senkinek sem adományoztak. Valaki javasolta, hogy írásban is rögzít­sék: az Egyesület tagja lehet mindenki, vallásától függetlenül. Korányi László ezt ellenezte: a zsidó közéletben már többször érte olyan vád az Egyesületet, hogy nem is zsidó szervezet. 4 ezer fo­rintról 1200-ra szállították le az éves tagdíjat. Egy hozzászóló mindenféle gazdasági kapcsolatot tiltani javasolt az Egyesület vezetősége és az Egyesület között. Tekintettel azonban az e kap­csolatokból származó adományokra, végül az a döntés született, hogy ilyen kapcsolat az elnökség és a számvizsgá­ló bizottság hozzájárulásával lehetsé­ges. Hosszas vita zajlott az elnökségbe való kooptálás lehetőségéről, mivel ez a gyakorlat volt az ellentábor egyik fő ki­fogása. Végül az a többségi döntés szü­letett, hogy a 10 fős elnökségnek keve­sebb, mint a fele kooptálható. Ha a lét­szám ez alá csökken, tisztújító közgyű­lést kell összehívni. A rendkívüli köz­gyűlés, a másik „forró pont” ügyében az alábbi megfogalmazás született: egy év­ben, egy témában csak egyszer hívható össze.

A Mazsike új elnöksége szavazat

Popper Péter pszichológus: 119

Olti Ferenc közgazdász: 113

Székely Gábor közgazdász: 97

Janklovics Tibor, ügyvéd: 93

Korányi László villamosmérnök: 79

Rajki András közgazdász: 77

Feldmájer Sándor tanácsadó: 77

Kertész Ákos író: 77

Bonta Miklós újságíró: 76

Deák Gábor tanár: 76

A közgyűlés során a tagság kilencfős el­nökséget szavazott meg, de az utolsó két helyen előállott holtverseny láttán, a szá­mot tízre módosította, azzal a megha­gyással, hogy szavazategyenlőség esetén a (megválasztandó) elnök szavazata dönt.

Címkék:1998-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Indul az adatfelvétel – Átfogó szociológiai kutatás a magyar zsidóságról

Indul az adatfelvételÁtfogó szociológiai kutatás a magyarországi zsidóságról Kovács András szociológus veze­tésével kezdi meg ez év végén az adatfelvételeket az...

Egyszeri segély és életjáradék – Svájci és német kárpótlási tárgyalások

Egyszeri segély és életjáradék Svájci, német kárpótlási tárgyalások Amióta 1995-ben a New-York-i republiká­nus szenátor, Alfonse D'Amato a holoca­ust-túlélő választópolgárai megkeresésére...

Close