Halász Tamás versei
Halász Tamás
Magánzsoltár IV.
Élet nem lehet elég ahhoz,
hogy minden kérdést feltegyünk.
Ha elégnek tűnt, az élet nem volt;
ha úgy hittük, feltettük mind; kérdezni
nem akartunk, vagy a negyedik
voltunk, aki még kérdezni se tud.
Élet nem lehet elég ahhoz,
hogy mindent szétválasszunk
rosszra és jóra, mert hasítani
akkor örökre magunkat muszáj.
Választani vakok kis győzedelme
csekéllyel beérve, kettős palástba
bugyolálva gyenge szívet.
Élet nem lehet elég ahhoz,
hogy elmondani megtanuljuk,
amit az elhangzottakhoz
hozzáfűzni akarunk, mert vannak
iskola és szavak. Homok és
kisvödör, meg kislapát.
Magánzsoltár V.
Rendben, játsszuk azt, hogy
testület vagyunk. Jó húsos,
masszív, csípőben kissé telt
testület. Vágjunk komoly pofát,
kapjunk fel konyhamérleget. Te,
te fogsz beszélni, én énekelek,
meg hadonászok kicsit kopott
fakalapáccsal, legyen egy nótafa,
meg kell egy bohóc, egy király,
esetleg egy isten, meg hozzája pap.
Pulpitust építünk, hogy pohosan
támaszkodni legyen mire, meg
csinálni kell egy olyan kicsi ketrecet,
hogy mögéálljon, aki jön, mielőtt
a bádogserpenyőre felkerül.
Kellenek a mázsálásra súlyok,
régiek, a talpukon kopott címerek.
Egy legfelsőbb lélek, ami nekünk
majd megbocsát, és lepkeháló, amivel
összefogjuk húsz, meg ötvendekáink
mert a megmérettetéshez majd
Címkék:2002-05