Szombat előfizetés 2017

Magánzsoltárok

Írta: Halász Tamás - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Halász Tamás

MAGÁNZSOLTÁROK

 

Magánzsoltár I.

I. emlékének

 

Elválni a Földtől, a földtől messze el.

Rettegve lebegni fenn, a magasban,

karunk tartva szét. Félni csak.

A szemet tágan. Áldást osztó,

üvegpaszta nagy szemet.

Riadva nézni, kőszobor.

Orgazmuskor dadogva pergetni

félelmes, régi zsoltáréneket.

Hem tudni, hogyan nézni;

nézve rengetni és reszkettetni

mézpergetett csontokat.

Mem nevezni nem csak

meg nem nevezhetetlent,

de szó nélkül szavakba fúlni meg.

Szem száraz szálfákra szegez

szem szikár szélben szárad,

lomhán vonuló felhők alatt

olajban úszik a szembogár.

Tekintetet csak tisztának adni,

vagy ősmocskossá válni,

mert azt nem szabad.

 

Magánzsoltár VI.

 

Mintha a legjobban nekem menne sorom

azon a koradélutánon a hídon, buszon

úgy volt, mint külföldön, nagyvárosban

két múzeum között, mikor időmmel

nem törődve, hátsó ülésen kényeskedem

a fedélzet levegőjében távoli asszonyillat

az ablak mögött éles minden és izgalmasan

idegen, mintha nekem lenne látni város

számomra folyni keresztezendő folyó.

Az ajtó mellett idős férfi, állva utazik.

Cipője, kabátja, nadrágja hófehér, arcát

nézem, kívánom magaménak, ha majd

Halász úr hetven éves. Száll fel itt-ott

a nép. Délcegül fehérük slank emberem.

A domb lábánál a jelzőhöz lép, jelez.

Oldalt lép, karja kifordul, inge csúszik el.

Alkarján valami törtkék maszat. Szólni

kéne, finoman megkocogtatni a vállát,

ekszkjúzmíszőr: bostoni, londoni lehet.

A foltot nézem, lopva fókuszálok oda.

Egyszerre betűt látni, sorban számokat.

Elől nagy, nyomtatott A, aztán számjegyek,

öt, vagy hat darab, mívesen, mint a

tintaceruzával írt házszám régi képeslapon

Két megálló, míg a tantusz leesik,

csupasz térdemen addigra lila folt,

otthon alvadt vért mosok ki körmöm

alól. Este a kocsmában rövid hallgatás,

mint mikor fontos születésnapot

az ember elfelejt és rászólnak finoman.

 

Magánzsoltár XII.

Nagyanyám emlékének

 

Mindig egy lutri, hogyan

érek haza és mi fogad,

hogy hülyét vagy bölcset

csinál belőlem a szesz.

Átrobogok-e a szobán

vagy bambán ott ragadok,

nagyi a tegnapban tekereg,

vagy már holnapra dühödik.

Ha odavan, mesél, vetkőzés

közben, kezemben fogkefével

ajtajában ragadok, hallgatni

tíz kiragadott percet, mielőtt

keresztrejtvénybe zuhan.

Van Farkas Elza padszomszéd

a detektív lánya, meg ezer-

kilencszázhuszonöt, vagy

visszább Zita, Károly és Ottó

és Ungerleider Mór, elaggott

moziiparos. Titkos Ilona

aktrisz és a bankos Krausz

Simon. A csillagos ház és

Liebermann Béla kendős,

dédapa órái és az oroszok.

Műsoros est az Almássy téren,

hol Karinthy Frigyes konferál,

a színpad mögött izzadtan

törli magát. A Landler Gabi

siksze felesége, meg a

lakástolvaj, a sarki csapos.

A függöny néha hajnalban

zárul, nehéz redői lebomolnak

és a fáradtabb minden

alkalommal én vagyok.

Címkék:2000-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Kardos G. György emlékezete

Szerkesztőségünk az alábbi írással emlékezik Kardos G. György íróra, egykori szerkesztőbizottsági tagunkra, barátunkra, aki idén májusban lenne 75 éves. Spiró...

Könyvespolc: Vissza Borowskihoz

Vissza Borowskihoz (Tadeusz Borowski: Kővilág. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1999. 415 lap, 1800 Ft) Vannak könyvek, amelyek véletlenül kerülnek...

Close