Szombat előfizetés 2017

„Ha nyolcvanezer zsidó mindegyike csak száz-száz forintot fizet…”

Írta: g.j.-sz.t.g. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Interjú Korn Józseffel, a Budapesti Zsidó Hitközség új elnökével

Választás után

Három – korábban esélyesnek mondott – buda­pesti hitközségi elnökjelölt. Az egyikből elnök lett, és interjút adott, a másik nem tartotta idősze­rűnek nyilatkozni, a harmadik írásban válaszolt, s nem kíván a jövőben részt venni a hitközségi életben.

EGY POSZTJÁRA FRISSEN megválasztott közéleti embert, akit kevesen ismernek, elsősorban két do­logról kérdeznek: múltjáról, személyiségének hitelé­ről, valamint jövőjéről, politikai céljairól.

A 48 éves ügy véd a Dohány utcai körzet jelöltjeként jutott be a képviselő-testületbe, mely 1995. április 6-án a BZSH elnökévé választotta.

– Ön a közgyűlésen elhangzott programbeszédében négy fonto­sabb célt említett. Vegyük először a kapcsolatok javítását a többi zsidó szervezettel. Szükségesnek tart-e Ön valamiféle csúcsszervet vagy koordinációs szervezetet, amelyben minden zsidó szervezet részt vesz?

  • Nem szükségesnek, hanem lehetségesnek tartom. Az együttes munka csak kölcsönös kompromisszumok árán va­lósítható meg. Az viszont nyilvánvaló, hogy a különböző zsidó szervezetek csak súlyuknak megfelelő arányban vehet­nek részt ebben a szervezetben. A „hogyan”-ra nincsen kon­cepcióm, itt a vezérelv csak annyi, hogy kölcsönös enged­ményeket kell tenni és az egymás érdekköreiben felmerülő dolgokat elfogadni. Sürgősnek pedig csak azt látom, hogy legalább beszélő viszonyba kerüljünk egymással. Ne fordul­jon elő, hogy három zsidó szervezet is egy időben tart ugyan­olyan rendezvényt, majd kölcsönösen egymásra mutogatnak.
  • Amikor nagy súlyú zsidó szervezetekpéldául a Zsidó Világ- kongresszusképviselői tárgyaltak Magyarországon, akkor a hitközség volt a partnerükvagy legalábbis a hitközség rugalmasságán múlott, hogy bevonták-e az alternatív zsidó szerve­zeteket.
  • Én ezt másképp látom. A példánál maradva a Zsidó Világkongresszus képviselői nem akartak tárgyalni a MAZSIKE-vel. Miért tárgyalnánk velük? – mondták. Hiszen a MAZSIKE öt évvel ezelőtt még nem is nyilvánította magát zsidó szervezetnek. Vagy például Keller László, a ZSVK kelet-európai vezetője, aki ortodox vallásos ember, nem kí­vánt számára nem megfelelő szervezettel tárgyalni. Egyéb­ként úgy tudom, a MAZSIKE elnöke viszonylag rendszere­sen részt vett a tárgyalásokon, a Cionista Szövetség elnöke pedig részt vesz az elöljáróság munkájában.

Mert hitközségi képviselőként annak megválasztott tagja. De más szervezetekpéldául a MAZSIKE, a B’nai B’rithvezetőinél ez a megoldás már nem jöhet szóba.

  • A B’nai B’rith tagsága információim szerint húsz fő alatt van, míg a hitközség adófizetőinek száma húszezer fölötti.
  • A hitközség szóvivője a Szombat márciusi számában 1200 budapesti adófizetőről beszélt, míg országosan körül­belül ötezer és néhány száz főről, tekintve, hogy vidéken nagyobb a szervezettség.
  • Én nem szeretem ezt a számháborút, ami arról folyik, hogy hányán vannak a pesti zsidók vagy hányán a magyar- országiak. Azt tudom, hogy a Dohány utcai körzetben hat- százon felül van az adófizetők száma. Az 1200-as szám tehát nem lehet helytálló, mivel a Dohány utcai körzet az egyik legkisebb.
  • Ez esetben miként delegálhatja ez a körzet – a Hegedűs Gyula utcai körzet melletta legtöbb képviselőttíz főt – a képviselőtestületbe?
  • Gondolom a hagyományoknál fogva. A Dohány utcai templom mindig központi szerepet játszott a budapesti zsi­dóság életében, a negyvennyolcas időktől egészen nap­jainkig. És ma itt már három körzet is működik, ami indo­kolttá teheti ezt a képviselői létszámot.
  • Ön a közgyűlésen beszélt arról is, hogy milyen fontos a fiatalság bevonása a közösség munkájába. A közgyűlésen viszont túlnyomó többségben vannak az idősek, a fiatalabb képviselő-tes­tületi tagok közül pedig az elmúlt két évben hárman is visszaléptek, mertúgy látsziknem találták a helyüket ebben a közegben.
  • Ebben mind a két fél hibás lehet. Túlzott vágyak egyik vagy akár mind a két oldalról.
  • Ön arról is beszélt, hogy a hívek vállaljanak nagyobb részi a hitközség fenntartásában. Ezt milyen konkrét eszközökkel kívánja megvalósítani? A templomkörzetek nem önállóak, az ott keletkező jövedelmek túlnyomó része a közös kasszába folyik be. Ezen kí­vánna változtatni?
  • A BZSH költségvetésében a hívektől befolyó pénz nem éri el az öt százalékot. Ezzel a körzetek nem mennének sokra, mivel a költségeik jóval nagyobbak, mint a bevételeik. Én ezt tartom nagyon fontosnak, hogy azok, akik bármilyen módon részesei a zsidó életnek, akárcsak úgy, hogy a gyerekük zsidó iskolába jár, értsék meg, hogy a külföldi támogatások ro­hamosan csökkennek. Meg kell teremteni azt az alapot, amelyre akár cégek, akár egyes emberek jótékonyan ada­kozhatnak – az adókedvezményeket is figyelembe véve. Én nem hiszem, hogy ha bármelyikünkhöz odamegy egy sze­gény ember, ne segítenénk neki. Ha nyolcvanezer pesti zsidó mindegyike csak száz forintot ad, az az egyes embernek nem nagy áldozat, összességében mégis komoly segítség.

– Az említett nyolcvanezer többsége távol áll minden zsidó szervezettől Megvan arra a technika, hogy eljussanak hoz­zájuk is?

  • Elképzelhető, hogy megvan, csak össze kell szedni. Ez már csak szervezés kérdése. Nem rövid munka, de elérhető. Persze abban az esetben, ha különböző zsidó szervezetek hajlandók segíteni. Nem hiszem, hogy ne tudnánk előre lépni, hiszen nyilván Ön is szólna zsidó barátainak, ha egy rá­szorulónak segítségre volna szüksége. És ha valakiről nem tudjuk, hogy zsidó, a szomszédja majd elmondja. Egy zsidó szervezet tud erőszakos lenni. Legyen ebben is az.
  • Szó esett már arról, hogy a körzetek nem autonómok és anyagi előnyök miatt nem is akarnak azok lenni. Pedig a hit­községi demokrácia egyik eszköze lehetne annak, hogy az ettől távol álló zsidókat bevonja a zsidó közéletbe.
  • A demokrácia azt jelenti, hogy ha akarok valamit, akkor megtehetem, ha nem akarom, akkor nem teszem meg. Mi nem kényszeríthetünk senkit. A vallási törvényeinket az tartja be, aki óhajtja. A körzeteknek is joguk van arra, hogy ne akarjanak autonómok lenni.
  • Mi a teendő a hanyatló vallási élettel, amit a rabbik széttárt kézzel szemlélnek?
  • Nem hiszem, hogy a mai 40-50 éves korosztályt egy­könnyen be tudjuk csábítani a templomokba minden péntek estére. De a gyerekeken keresztül talán megnyerhetjük a szülőket. Ma ilyen fordított világban élünk. A fiatalok gyak­ran minden szervezeti kerettől távol élnek társasági életet. Ha helyet biztosítunk nekik és nem szólunk rájuk azért, mert ilyen vagy olyan zenét akarnak hallgatni, akkor előbb vagy utóbb oda fognak járni.
  • Hogyan látja a hitközségi demokráciát, az alapszabály ér­vényesülését?
  • Sokakkal ellentétben én nem látom a hitközség szer­vezetét antidemokratikusnak. Churchill beszélt arról, hogy minél magasabb szintű a demokrácia, annál közelebb áll az anarchiához. Ez a demokrácia dilemmája. Én alaptételnek tartom azt, hogy ha a többség dönt valamiről, akkor a ki­sebbségnek kutya kötelessége ezt elfogadni.
  • Mi a teendő azzal a két megválasztott budapesti elöljáróval, akik egyben hitközségi alkalmazottak s így az összeférhetetlen­ségről szóló paragrafus vonatkozik rájuk? Az alapszabály az összeférhetetlenség feloldására harmincnapos határidőt szab.
  • Én ezt a problémát nem veszem olyan véresen ko­molyan. Attól, hogy valaki alkalmazott, nem biztos, hogy olyan függőségben van, amitől az eszét is elveszti. Én az említett két személyt, Karádi Gábort és Lazarovits Ernőt nem tartom elvtelen embereknek.
  • Itt nem egyes személyek jelleméről van szó, lument arról, hogy munkaadójuk és hivatali főnökük fölött kéne ellenőrzést gyakorol­niuk. Ebből feszültségek adódhatnak.
  • Nem tudok róla, hogy Karádi Gábornak feszült viszonya lenne Zoltai Gusztávval. De ha az alapszabály ezen parag­rafusa túlhaladott, a közgyűlés majd egy előterjesztés nyo­mán dönt erről. Szerintem az alapszabálynak ezt a rendel­kezését akár hatályon kívül is lehet helyezni.
  • Már szó esett a körzeti autonómia hiányáról. Ebből adódik az is, hogy a rabbit sem a körzet választja, hanem a központ delegálja. így a körzet a rabbi hibáit sem kérheti számon, hiszen őt csak a központ válthatja le. így a rabbi inkább a központ elvárásainak igyekezhet megfelelni.

Ez nem mond ellent annak, hogy ugyanakkor a körzet elvárásainak is megfeleljen. Szerintem egyébként a körzet­nek kéne a rabbit megválasztani, viszont akkor meg is kéne tudni fizetni. Én azt mondanám, hogy ne a körzet fizesse meg a rabbit, hanem a rabbi fizetésére a budapesti hitközség adjon egy bizonyos összeget. Ezután a körzet választhat. Persze a fizetés függene a körzet nagyságától.

  • És lát arra esélyt, hogy ez a következő négy évben meg­valósuljon?
  • Nem. A Rabbiképző Intézetnek ma nyolc hallgatója van. És hány betöltetlen rabbi állás van? Azt hiszem ezzel mindent elmondtunk.
  • Szó esett mára Helyreállítási alap kérdéséről…
  • Ebben nem tudok nyilatkozni. Még nem tanulmá­nyoztam át a kérdést annyira, hogy saját igényeimnek meg­felelően felkészültnek mondhassam magam és így nem szíve­sen szólok hozzá.
  • Ön a közgyűlésen bemutatkozó beszédében elmondta, hogy 1972-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert nem utalt ki lakást egy kolleganőjének, aki ahhoz nem tisztességes módon jutott volna hozzá.
  • Így van.
  • De nyilván nem a fentiekkel vádolták Önt.
  • Ellenem a vád hivatali hatalommal való visszaélés volt, ami a Magyar Népköztársaság „tisztelt” bíróságának indok­lása szerint abban merült ki, hogy – megpróbálom szó szerint idézni – „hivatali munkaideje alatt nem az ügyfelek ügyeit intézte, hanem saját lakásügyében járt el”.
  • Nem gondolja, hogy esetleg célszerű lenne közzétennie a bírói ítéletet, hogy mindenki láthassa: ez egy konstruált per dokumen­tuma?
  • Nem tartom célszerűnek, ezt én magánügyemnek tar­tom. Több mint húsz éve mentesültem a büntetett előélethez fűződő jogi hátrányok alól, még csak beszámolni sem vagyok köteles erről, sem a magyar törvények szerint, sem a hit­község alapszabálya szerint.
  • Ha ez valóban konstruált per volt. Önnek módjában állt volna rehabilitációjáért folyamodni 1989 után, mint oly sokaknak. Miért nem tette ezt?
  • Én nem kívánok ezzel foglalkozni. Nem nyalogatom a sebeimet – noha volna mit. Nem érdekel ez a téma. Sem kedvem, sem időm nincsen, hogy ezzel idegesítsem magam. Nincs értelme.
  • Indokolatlannak tartja azokat az elvárásokat, amelyek szerint egy hitközségi vezetőnek nemcsak jogilag, hanem erkölcsileg is támadhatatlannak kell lennie és ezért kéne „átvilágítania” magát?
  • Ha én átvilágítom magamat, akkor erkölcsileg támad­hatatlannak érzem magam. Ebben az országban elég sok embert lehetne górcső alá venni azzal, hogy mit tett az elmúlt negyven évben. Akár a vádaskodókat is.

 

Mester Tibor nem kíván nyilatkozni

Mester Tibor, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet ko­rábbi BZSII elnökjelöltje munkatársunkkal azt közöl­te, hogy egyelőre nem kíván nyilatkozni.

Címkék:1995-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Választotta MAZSIHISZ is

Többszöri hosszan tartó, lelkes, ütemes taps A NYITÓ IMÁBAN Markovits Zsolt rabbi a többi kö­zött a következőkkel fordult a Világ...

Az alapszabály-módosítás az „Örökkévaló elleni bűn”

Beszámoló a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) 1995. évi tisztújító képviselő-testületi üléséről Előzmények A KÖZGYŰLÉS TÉTJE JELENTŐS VOLT, miután a vallásos...

Close