Szombat előfizetés 2017

Ha elfelejtenélek, Jeruzsálem

Írta: Bányai László - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az utóbbi időben intenzívebbé váló izraeli-palesztin béketárgyalá­sok egyik legnehezebbnek ígérkező szakasza Jeruzsálem státusá­nak rendezése lesz. Következő két cikkünk erről a kérdésről szól.

Annak, hogy Izrael a palesztinok­kal való megbékélés mellett dön­tött, mindenekelőtt demográfiai okai vannak. Moha a nemzetközi jog sze­rint Júdea és Szamária (a világsajtóban ismert nevén: a Jordán nyugati partja) te­rületére Izraelnek van a legerősebb jog­címe, ezeket a zsidó állam nem annektálta. nemcsak azért, hogy nyitva hagyja az arab országokkal való megbékélés le­hetőségét, de azért is, hogy ne alakuljon át kétnemzetiségű állammá. E területe­ken ugyanis másfél milliós palesztin la­kosság él, így annektálás esetén a zsidó állam belátható időn belül – az arab la­kosság nagyobb népszaporulata követ­keztében – maga is arab többségű or­szággá vált volna.

Ugyanez a kérdés Kelet-Jeruzsálem esetében is felvetődik. Vajon mi értelme volt a két városrész egyesítésének, ha az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem megbontja a város demográfiai egyensúlyát? Ráadá­sul Jeruzsálem arab és zsidó negyedei között jelentős különbségek vannak az infrastruktúra, az életszínvonal és a politi­kai lojalitás terén is, amely megnehezíti, hogy a várost egy testület irányítsa. En­nek ellenére az egyesített Jeruzsálemet Izrael örökös fővárosának tekinti, és még a baloldali koalíció által megválasztott Ehud Barak is tartja magát ehhez. A pa­lesztinok ezzel persze nem értenek egyet, Jasszer Arafat több ízben is kijelentette: Arab Jeruzsálem a születendő palesztin állam fővárosa lesz. Ha ez nem valósul meg – mondta nem lesz soha béke.

A megoldást tovább nehezíti, hogy a város nemcsak e két félnek fontos, de jelentőséggel bír a három világvallás – a zsidó, a keresztény és az iszlám hit – vi­lágszerte élő hívei számára is. Természe­tesen van különbség e három vallás Jeruzsálemhez fűződő viszonya között. A legintenzívebb kapcsolat a zsidóságé: számára nemcsak a vallás elsődleges és semmivel fel nem cserélhető központja – az I. és a II. Templom városa, de az ókori állam fővárosa és a diaszpórába szétszóródott zsidóság szellemi központ­ja is. Jeruzsálem a zsidóság szíve és lel­ke, nem hiába mondja a zsoltár: „Ha elfe­lejtenélek, Jeruzsálem, felejtsen el en­gem a jobbom.” Jeruzsálem korunkban Izrael Állam fővárosa. A moszlimok szá­mára Arábia a szent föld, melynek vallá­si központjai Mekka és Medina. Jeruzsá­lem csak utánuk következik, harmadik­ként a sorban. Fontossága azon a hiten nyugszik, hogy egy éjszaka Mohamed próféta szárnyas lován Mekkából a Jeruzsálemi templomhegyre repült, hogy on­nan a Szentek Szentjének sziklájáról emelkedjen az égbe. A keresztények szá­mára Jeruzsálem azért szent, mert Jézus élete és halála fűződik a városhoz. A hit központja azonban Rómában van. Sem a keresztényeknek, sem a muzulmánok­nak nem kötelessége a Szent Földön va­ló megtelepedés, míg a zsidóknak igen. Mindezen különbségek ellenére Jeruzsá­lem szent marad mindhárom vallás hívei számára, ami jelentősen megnehezíti egy elfogadható kompromisszum kidol­gozását.

1947-ben a brit irányítású jordániai Arab Légió foglalta el – benne az Óváros­sal – a város keleti felét. A légió szörnyű pusztítást vitt véghez. Lerombolta a zsidó óvárost, a temetők köveit építkezésre hurcolta el, a zsinagógákat a földdel tet­te egyenlővé. A Siratófal köré lakóháza­kat épített. A zsidó lakosság egy részét elűzte vagy hadifogságba hurcolta. A zsi­dóknak megtiltották az Óvárosba való belépést, de a keresztény zarándokok is csak évente egyszer tehették oda be a lá­bukat. A város nyugati fele Izrael főváro­sa lett, bár ezt mind a mai napig csak né­hány állam fogadja el. A hatnapos hábo­rúban Izrael visszafoglalta a keleti város­részt, határait kiterjesztette és az újra­egyesített Jeruzsálemet Izrael örökös fő­városává kiáltotta ki.

Az annektált Kelet-Jeruzsálemben az izraeli jog az irányadó, szemben Júdeával és Szamáriával, a Jordán nyugati partján, ahol a legutóbbi időkig katonai Közigazgatás volt érvényben. Az egyesí­tett főváros 634 ezer lakosából 500 ezer zsidó és 134 ezer palesztin arab. Az itt lakó palesztinok állandó lakosi státust kaptak Izrael Államtól, sőt jó néhányuk állampolgárságot is, s helyzetük jóval kedvezőbb, mint a nyugati Parton lakó palesztinoké. Mozgásszabadságuk bizto­sított (a Palesztin Autonómia egyik váro­sából a másikba csak izraeli területen és izraeli engedéllyel lehet áthaladni), és a város zsidó lakosaihoz hasonlóan egész­ségügyi ellátás, társadalombiztosítási jut­tatás, munkanélküli-segély és családi pótlék illeti meg őket. Jogállásuk minden tekintetben egyenlő az izraeli állampol­gárokéval.

Ennek ellenére helyzetük Kelet-Jeruzsálemben mégis sokkal rosszabb, mint a zsidó lakosságé. Az infrastruktúra el­maradott, a lakosság egy része analfabé­ta, nincsenek fejlesztési tervek, közpar­kok, játszóterek stb. A város keleti felére a városháza csak kivételesen ad építési engedélyt. A helyzetért azonban nem csak Izrael a felelős. A város arab vezetői és a PFSZ módszeresen visszautasítottak mindenféle fejlesztési tervet, mert nem ismerték el az izraeli fennhatóságot a vá­rosban. Az arab lakosság növekedése következtében természetesen Kelet-Jeruzsálem is terjeszkedik, a házak túlnyo­mó része azonban engedély nélkül épül. Az elutasító határozatot a városházán vagy azzal indokolják, hogy természetvé­delmi területről van szó, vagy azzal, hogy a fejlesztési tervek még nem készültek el. Ennek ellenére Kelet-Jeruzsálemben több ezer ház épült már fel. Noha több­ségüket érvényes házrombolási ítélet fe­nyegeti, a valóságban csak néhány eset­ben került sor arra, hogy a rendőrség kü­lönleges egysége lerombolja az engedély nélkül felhúzott épületet. Az engedély nélküli építkezésben élen jár az iszlám szent helyeket felügyelő vallási testület, a Wakf, amely a Templomhegyen, Sala­mon istállójában új mecsetet épített és nemrég új bejáratokat is nyitott hozzá – a szükséges régészeti és építési engedé­lyek nélkül. A Wakf mindeközben nem sokat hederít a Templomhegyen találha­tó zsidó és keresztény régészeti leletek­re, hiszen az iszlám szempontjából ezek­nek nincs jelentőségük.

Ilyen körülmények között felvetődik a kérdés: mi érdeke fűződhet Izraelnek ah­hoz, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lakossá­gát megtartsa? A palesztinok álláspontja szerint nem kellene megosztani a várost (amiként 1947 és 67 között Jeruzsále­met kettészelte egy, a berlininél is átjár- hatatlanabb fal), de az két állam főváro­sa kell, hogy legyen. Pontosan úgy, ami­ként Róma nemcsak Olaszország, de a Vatikán fővárosa is. Elképzelésük szerint a határ ugyanott szelné ketté a várost, ahol 1967-ben, de arabok és zsidók sza­badon közlekednének egész Jeruzsálemben és a gyakorlati határ a város szé­lén húzódna. Az izraeli fél ezt a javasla­tot nem fogadja el. Mindkét fél elutasítja azt a tervet, hogy Jeruzsálemet nyílt vá­rosként ENSZ-közigazgatás alá helyez­zék. A megoldás nyilván csak kompro­misszum lehet, és ez éppen most látszik körvonalazódni.

A javaslat Kelet-Jeruzsálem területét három részre osztaná. Egyes részei – mint az arab lakosságú Abu Disz és A Ram – kizárólagos palesztin igazgatás alá kerülnének, és Al-Qudsz néven valame­lyikük a Palesztin Autonómia fővárosa lenne. (Valószínűleg Abu Disz, ahol már épül az új palesztin parlament épülete.) Cserébe a keleti oldalon épült zsidó tele­püléseket (Maale Adumim, Givat Ram, Neve Jakov stb.) Izraelhez csatolnák. A Jeruzsálemhez csatolt arab falvak egy másik részénél (Beit Hanina, Suafat) fennmaradna az izraeli biztonsági fel­ügyelet, miközben palesztin polgári közigazgatás intézné a mindennapi élet irá­nyítását, a csatornázás, víz- és áramszol­gáltatás, lakásépítés, egészségügy stb. feladatait. Mindaz tehát, amit eleddig a jeruzsálemi városháza látott el, átkerülne az autonómiahatóság feladatai közé.

A fenti terv szerint az Óváros – a vallá­si testületek autonómiájának fenntartá­sával – Izrael része marad. Jeruzsálem arab lakossága a palesztin választásokon szavazhatna és választható lenne bármi­lyen közfunkcióra a palesztin entitásban. A vegyes ellenőrzésű területeken a pa­lesztin autonómia a lakosságra terjedne ki, de nem a területre. Ez a megoldás a 134 ezer főnyi arab lakosság jelentős ré­szét „átutalná” a Palesztin Autonómiá­nak, egy másik része a palesztin polgári közigazgatás személyi elvű autonómiája alá kerülne, és csak a fennmaradó része maradna teljes izraeli fennhatóság alatt. Ez természetesen nem oldja meg a prob­lémát, de megoldása csak matematikai feladványoknak van, társadalmi konflik­tusoknak aligha. E kompromisszum ta­lán egy ideig megnyugtatja a kedélyeket, és hosszabb távon is egy elfogadható modus vivendi alapjává válhat.

Jeruzsálem

Címkék:2000-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Menachem Froman: Szerény javaslat

Menachem FromanSzerény javaslat* Ebben a most következő évben mind vallási, mind politikai okokból nagy figyelem övezi majd Jeruzsálem városát. A...

Az ortodox világ egy izraeli filmrendező szemével

Az ortodox világ egy izraeli filmrendező szemével Kados (Szent) című új filmjével Amosz Gitaj bepillantást enged abba a világba, mely...

Close