Lényeges témák kerültek elõ az „egyéb” címszó alatt. A jövõ egyik nagy problémájaként felmerült a ’45 után születettek gondjaira való nagyobb odafigyelés, ezek a generációk ugyanis már nem kapnak támogatást a Joint-tól, de számos nagycsaládos és munkanélküli van köztük, sõt a nyilvántartás szerint hat zsidó hajléktalant is számon tartanak. Orbán Ferenc erre reagálva kijelentette, hogy egyetlen egyháznak sem kötelessége azok támogatása, akik nem vesznek részt a közösség életében. Zoltai és Streit Sándor elutasítva eme álláspontot, a zsidóság diszkrimináció elleni küzdelmére és a szolidaritására hivatkozott, de elismerték, hogy ezeket a rétegeket valóban nehéz becsalogatni a zsinagógákba.

Csökkenés várható a hitközség kiadásaiban, mivel mostantól a neológia intézi a kóser vágást, és nem az ortodoxiától veszi majd a húst. Zoltai külön megkérte a körzeteket, hogy idõben fizessék be az összegyûlt adományokat. Néhány közgyûlési tag kevesellte a létszámot, hangsúlyozva, hogy aki egyszer elvállalta ezt a tisztséget az teljesítse is a kötelezettségeit. A temetõben ismét több méteren bedõlt a kerítés, ennek õrzését is megvitatták.

A december 7-i Mazsihisz közgyûlés, hasonló forgatókönyv szerint zajlott, kivéve a nyitó- és záróimát, ezt ugyanis, mint kiderült, egy korábbi határozattal megszüntették, Feldmájer Péter javaslatára azonban a döntést egy gyors szavazással vissza is vonták. A szokásos formalitások után Heisler András elnöki beszámolóját hallhattuk, aki az elmúlt tizenkét év eredményeirõl és a jelenlegi helyzetrõl szólva kijelentette, hogy nem optimális, de vállalható, fõleg ha figyelembe vesszük a rendszerváltás után örökölt nehéz gazdasági és szervezeti alapokat.

Az elnök elmondta, hogy a Mazsihisz mûködésében új hangsúlyoknak kell érvényesülniük, leginkább az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt. Végre le kell számolnunk a „szegény rokon” szerepével. A nemzetközi összejöveteleken többször kiderült, hogy a nyugati zsidó vezetõk még sokszor ma is nehezen tudják elképzelni, hogy egy volt szocialista ország zsidó közössége jól mûködõ intézményrendszerrel bír. A „megmutatkozásban” fontos elõrelépést jelenthet, hogy az Európai zsidó Közösségek Tanácsa (ECJC) nevû zsidó szervezet, jövõ májusban Budapesten fogja megtartani konferenciáját, melynek keretén belül mintegy nyolcszáz zsidó vezetõ érkezik a fõvárosba, és amit a tervek szerint maga a miniszterelnök is meglátogat. Az EU természetesen hatalmas pályázati lehetõségeket is rejt, viszont a magyarországi pályázatok túlnyomó többségét formai okok miatt visszautasítják. Ennek kiküszöbölésére az elnök, egy tanácsadói csoport létrehozását szorgalmazta.

A fél éve hivatalában lévõ Heisler elnök egyik legnagyobb ígérete az egy éven belül elkészülõ új alapszabály volt, amelyre januárban lehet számítani. Ennek elõkészítésén egy bizottság dolgozik. Nem csupán apró stilisztikai javításokra, hanem érdemi változtatásokra készülnek. A fõ szempont, hogy az új alapszabály ne válhasson választási küzdelem tárgyává.

Feldmájer Péter nemrégiben megjelent cikkére* utalva Heisler kijelentette, hogy a Mazsihisz nem csak a vallásos zsidóságot képviseli, hozzátette azonban, hogy a diaszpórában csakis a zsinagóga központúság lehet megtartó erejû, nem pedig a világi, kulturális attitûdök. Engländer Tibor, (a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke) ezzel szemben nehezményezte, hogy még csak beszámolót sem kértek tõle, a Mazsihisz tehát – vélekedése szerint – nem képviseli a zsidóság minden áramlatát, mások vallásosságának a mértékét viszont senkinek nincs joga firtatni.

Az antiszemitizmus elleni küzdelemben a Mazsihisz új, bírálható, de konzekvens stratégiát kíván folytatni. Ennek értelmében az antiszemita jelenségek nyilatkozatban történõ elítélése után a szervezet nem hallatja többet a szavát, hanem, egyfajta katalizátorként, a társadalom nyomására számít.

A 2004. évi költségvetés – amit ezúttal kivetítõn, diagrammok formájában is ábrázoltak – forrásai némileg csökkennek. Ebben egyrészt közrejátszik az ország gazdasági helyzete, másrészt a Joint is átalakul és a Claims Conference ügyeinek koordinálásával fog foglalkozni, juttatásainak 85 százalékát a túlélõknek szánja, így az oktatás támogatására kevesebb pénz marad. Ígéret érkezett arra nézvést is, hogy a Claims Conference munkájában hamarosan magyarországi képviselõk is helyet kapnak. Még mindig gondot okoz a vidéki temetõk felújítása. A kaposvári hitközség nem tudta elérni, hogy egy, a város környékén fekvõ temetõnek a megközelítését lehetõvé tegyék. Ennek kapcsán Zoltai Gusztáv beszámolt arról, hogy egy 500 milliós pénzalap elkülönítését szeretnék kérni a kormánytól, amely felett nem a Mazsihisz rendelkezne, hanem pályázatok útján juthatnának hozzá az önkormányzatok, kizárólag az elhagyott zsidó temetõk felújítása céljából.

Sessler György, a számvizsgáló bizottság elnöke elfogadásra javasolta az elõzetes költségvetést, kisebb polémia – Tordai Péter hozzászólása után – csak a Zsidó Múzeum támogatásáról bontakozott ki. Egyesek olcsónak tartották a jegyárakat és furcsállották, hogy a múzeum költségvetésének hetven százaléka személyi kiadásokra megy el. Mások arra mutattak rá, hogy a múzeumhoz képest a Rabbiképzõ alulfinanszírozott. B. Turán Róbert, a múzeum igazgatója összegezve kijelentette, hogy az évek során sikerült kibújniuk a „lesajnált egyházi gyûjtemény” skatulyájából. Többen úgy érveltek, hogy a költségvetés jelentõsebb részét kellene kitennie az egyéni adományoknak, erre az elnök szerint azért nincs lehetõség, mert az elmúlt negyven év szétrombolta az adományozás kultúráját. A 2005-ös költségvetést egyébként más alapokra kívánjuk helyezni, szólt közbe Streit.

Heves indulatok dúlnak viszont a debreceni hitközségben. Solymosi Imre – aki ugyan nem közgyûlési tag, de a testület megszavazta hozzászólását – azt állította, hogy a debreceni elöljáróság és az elnök, Halmos Sándor, jogszerûtlenül vannak posztjukon, mandátumuk már hónapok óta lejárt. Tisztújító közgyûlést nem tartottak, a decemberre kitûzött választásokon azonban azokra kívánják korlátozni a szavazásra jogosultak körét, akik az elmúlt négy évben fizették a tagdíjat. Azt is felrótta, hogy ezzel a lépéssel semmibe veszik az egyszázalékos adó-felajánlásokat és nem tartanak költségvetési beszámolókat. A lehetetlen helyzet megoldásához a Mazsihisz nyomásgyakorlását kérte. Erre természetesen nincs lehetõség – válaszolt Heisler – hiszen a taghitközségek belügyeiket tekintve teljesen függetlenek, ezzel szemben közvetítõként szívesen részt vesz egy megbeszélésen, aminek lehetõségét korábban éppen Solymosiék utasították el. Halmos Sándor, a megvádolt elnök, a tagdíj csekély összegét hozta fel magyarázatként, és azt állította, hogy megbízatásuk a Mazsihisz-ciklus végével fog megszûnni. A Mazsihisz elnöke azzal a megállapítással zárta a közgyûlést, miszerint az egészében véve higgadt és jó hangulatú volt.