Az izraeli hadsereg szakértõi szerint a közeljövõben a Hamasz vegyi vagy baktériumfegyverekkel támadhatja a Gázai övezethez közeli településeket. A terrorszervezet hónapok óta az Egyiptomból titkos alagutakon becsempészett és Gázából kilõtt Kasszem rakétákkal támadta a határövezethez közeli településeket. Ezek az 5-10 kilónyi robbanótöltet hordozó rakéták eddig nem sok kárt, viszont annál több ijedtséget okoztak Szderot városában, illetve a gázai zsidó enklávé településein. A Cahal vezetõ attól tartanak, hogy a terroristák kémiai vagy bakteriális töltettel látják el a rakétákat.

Az elmúlt néhány évben sok kritika érte Izraelt, amiért számos magáncég megsérti a vendégmunkások jogait. Ezért két Kneszet-bizottság valamint az igazságügyi minisztérium törvénytervezetet készít elõ a kérdés rendezésére. A párizsi központú International Federation of Human Rights (FIDH) ez év augusztusában közzétett jelentése szerint Izrael nem vesz tudomást az országban élõ és dolgozó mintegy 270 ezer vendégmunkás kárára elkövetett jogsértésekrõl. Sok izraeli vállalkozó elveszi vendégmunkása útlevelét, visszatartja a bérét, s vita esetén kitoloncoltatással fenyegetõznek. Ran Cohen, a baloldali Merec párt tagja „elszánt küzdelmet hirdetett az adminisztratív és üzleti maffia ellen, mely kihasználja a munkásokat“ és rombolja Izrael gazdaságát, nemzetközi megítélését. A szintén a Merec-párti Zahava Galon, a nõkereskedelemmel foglalkozó Kneszet-bizottságot vezetõje átfogó törvénykezést követel a nõk védelmében.

A tavaly megalakított Migrációs Hivatal eddig 751 esetben indított eljárást fejvadász cégek és munkáltatók ellen. Izraelben a vendégmunkás jelenség viszonylag új keletû, nem az ötvenes évek óta létezõ jelenség, mint Nyugat-Európában, így átfogó törvényi szabályozása is csak most került napirendre. Az új intifáda kitöréséig palesztin munkások százezrei jártak át dolgozni Izraelbe, ám 2000 szeptembere után ez megszûnt, s helyükbe külföldi vendégmunkások érkeztek. Abban az országban azonban, amelynek alapelve a zsidók bevándorlása, gondot jelent rendezni a bevándorló románok, thaiföldiek, kínaiak jogi státuszát. Fokozza a gondokat, hogy a tíz százalékot meghaladó munkanélküliség ellenére cégek és magánemberek folytatják az olcsó munkaerõ importját – fõleg a fejlõdõ országokból, de Kelet-Közép-Európából is.

Az izraeli Adva Center által nemrég közzétett felmérése szerint 2002-ben a 17 éves izraeli középiskolásoknak mindössze 47 százaléka tette le az érettségi vizsgát, és az összes tinédzser egyötöde már a 12. osztály elõtt kihullott az oktatási rendszerbõl. A jómódú városok középiskolásainak 63 százaléka, a centrumtól távol esõ és fõleg szefárd zsidók által lakott „fejlesztési városok“ diákjainak 48 százaléka, az arab diákoknak pedig csupán 34 százaléka.

A húszmilliós muszlim kisebbséggel rendelkezõ Oroszország csatlakozni kíván az 56 országot tömörítõ Iszlám Konferencia Szervezetéhez, mely – többek között – az Izrael elleni iszlám bojkott irodát“ is fenntartja. Vlagyimir Putyin orosz államfõ ezt Kuala Lumpur-ban jelentette be – egy nagy üzletkötés után. Putyin elnök utasította az orosz diplomatákat, tegyenek meg mindent azért, hogy Oroszország idõben megfigyelõi státust szerezzen az Iszlám Konferencia soron következõ ülésén.

Izraeli és orosz szakértõk is úgy vélik azonban, hogy e lépés nem veszélyes, hiszen az Izraellel szövetséges Törökország is tagja a szervezetnek. Oroszországnak pedig érdeke az iszlám fundamentalizmus féken tartása. Mihail Cslenov, az Eurázsiai Zsidó Kongresszus fõtitkára úgy véli, Putyin manõverei szimbolikusak: „Talán a szigorú antiterrorista fellépést próbálja ellensúlyozni ezzel a muszlim országoknak tett gesztussal“.

Susan Sontag amerikai zsidó írónõ, az izraeli és az amerikai kormány éles hangú kritikusa kapta meg Frankfurti Könyvvásár alkalmával a Német Könyvkereskedelem Békedíját, Németország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését. Sontag, akit a baloldali német értelmiségiek nagyon kedvelnek, az átadási ünnepségen elmondott beszédében kijelentette, hogy „az amerikai kormányt a legszélsõségesebb jobboldaliak uralják” George W. Bush elnököt pedig így nevezte: „az a szörnyû alak Texasból”. Sontag bírálta az USA németországi nagykövetét, Daniel Coats-t, amiért az nem vett részt az eseményen. Nincs új a nap alatt: mikor Sontag 2001-ben megkapta a Jeruzsálem Díjat, beszédében elítélte az izraeli politikát, s külön elítélte a „tûzerõ aránytalan használatát a palesztinokkal szemben”.

Mit csináljon egy amerikai zsidó, ha egy hajdani náci párttag republikánus fia az ország legnépesebb államának kormányzója lesz? Nagyjából ezzel a kérdéssel szembesült Kalifornia zsidósága az osztrák születésû Schwarzenegger fölényes gyõzelme után a kormányzóválasztáson. Nos, egységes válasz nincs: az állam republikánus zsidó szavazói örömmámorban úsztak, míg demokratái korántsem voltak ilyen lelkesek. „Ez hasonlatos a Reagan-i forradalomhoz” – jelentette ki Sheldon Soan, „Arnold” támogatóinak egyike. Majd így folytatta: “Be fogunk törni a Demokrata-párti táborba és elhozzuk a zsidó szavazatokat”.

A legtöbb politikai elemzõ szerint azonban az egymilliós kaliforniai zsidó közösség túlnyomó része a Demokrata párti Davisre szavazott. Ám mások éppen „Arnold” hollywoodi támogatottságát emlegetik. „Annyi zsidó van a szórakoztatóiparban és Los Angeles nyugati részén, akik ismerik Arnoldot, hogy nagyon gyorsan meghódíthatja a zsidó közösséget is” – állítja Arnold Steinberg, egy republikánus közvélemény-kutató. Mások szerint viszont éppen Davis bukása fogja növelni a Demokrata-párti zsidó szavazók revánsvágyát, akik nem annyira Schwarzeneggert, mint inkább George W. Busht nem szeretik.

A szavazókat észrevehetõen nem tántorították el azok a vádak, hogy Schwarzenegger fiatal korában rajongott Hitlerért, inkább elhitték neki, hogy már eltávolodott apja politikai nézeteitõl. Huszonöt évvel ezelõtt még úgy nyilatkozott, hogy a náci vezér „a kisemberi létbõl, formális oktatás nélkül jutott a hatalom csúcsára. Azért is csodálom õt, mert olyan jó szónok volt és olyan könnyen szót tudott érteni az emberekkel… De azért már nem csodálom, amit tett ezzel.” A színész ugyanakkor jelenleg a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ és a Központ által mûködtetett Tolerancia Múzeum támogatója és szponzora. Abraham Cooper rabbi, a Központ társelnöke szerint “Arnold elsõ számú támogatónkká vált a szórakoztatóiparban és egészen biztosan náciellenes.”