|
A népszavazás elõtt feltünedezett EU-ellenes nyalókák egyikén-másikán ötágú helyett hatágú csillag ékeskedett az EU címerében. Az üzenet világos: az egységes Európa zsidó találmány, az igennel szavazók valójában a zsidók érdekeit szolgálják. Ebbõl kétségtelenül igaz annyi, hogy a Magyarországon élõ zsidóknak érdeke a csatlakozás. Az új Európa kihívásainak valószínûleg sokan nem tudnak majd megfelelni, s információk, kapcsolatok, tudás híján a perifériára szorulnak. A par excellence kozmopolita zsidók azonban minden bizonnyal a nyerõk között lesznek, ha megszûnnek a határok, és Lisszabontól Tallinig, Stockholmtól Rómáig bárhol lehet majd tanulni, munkát vállalni, üzletet kötni. Kulturális és kapcsolati tõkéjük birtokában túlnyomó részük bízvást örülhet a megnyíló új lehetõségeknek – az új közegben úgy mozognak majd, mint hal a vízben. A határokon átnyúló zsidó szolidaritás elébe nem emel többé gátakat a nemzeti és/vagy szocialista ideológia, felhánytorgatván a politikai hûség hiányát. És korántsem utolsó sorban: a határok megszûnésével, az európai jogrend kiterjedésével a zsidók védelmet remélhetnek a hagyományos zsidógyûlölet fegyvereivel operáló Csurka-féle antiszemitákkal szemben. Európában ma teljesen szalonképtelen az a fajta antijudaizmus és antiszemitizmus, amelyek a magyar (szélsõ)jobboldali sajtó lapjairól harsognak. Európában ma kemény választóvonalat húznak mérsékelt és szélsõséges jobboldal között. A csatlakozás megvéd a Csurkák és Lovasok ellenében, míg a kimaradás épp az õ ordas eszméiknek adna legitimációt.
Ennyit a csatlakozás pozitív hozadékáról. A rossz hír az, hogy mindez csak feltételesen igaz. Európa ma nem tûri az antiszemitizmust, míg az anticionizmus elõtt szélesre tárja a kapukat. A zsidók egyenrangú polgártársak, Izrael azonban a mai európai sajtóban gyakran olyan pária, mint hajdan a zsidók voltak az antiszemita sajtóban. A gyermekgyilkos zsidó rémmeséjét ma minden mûvelt európai megvetéssel utasítja el, míg a gyermekgyilkos izraeli katona nem kevésbé rémes fikcióját naponta szállítják a nézõknek a nagy tévéállomások. Az egységes Európa zászlóshajója, Franciaország példát mutat: mértékadó politikusai megalkuvást nem ismerõen távol tartják magukat a Le Pen képében megjelenõ szélsõjobbtól – miközben a szélsõjobb ellen tüntetõk keblükre ölelik a palesztin zászlókat lengetõ, Izrael létét megkérdõjelezõ szélsõbalt.
A magyarországi zsidó közvélemény (ha van ilyen egyáltalán) látóterét betölti a Csurka-féle antiszemitizmus, amely ellen Európa biztos menedéknek tûnik. E téren maradéktalanul átveszi a hazai baloldal kritikátlan EUfóriáját, hisz ez a baloldal valóban megbízható szövetségese a szélsõjobb elleni küzdelemben. A magyar zsidók tudatáig még nem jutott el, hogy Nyugat-Európában már az új antiszemitizmus burjánzik, amely a zsidót, mint egyént befogadja, a zsidók kollektív jogait – jogát a saját államhoz – viszont megkérdõjelezi; térdet s fejet hajt a holocaust áldozatai elõtt – majd megvádolja a zsidó államot, hogy új holocaustot követ el a palesztinok ellen. Franciaország itt is példát mutat: néhány éve még a média kedvencei voltak azok a zsidó írók, filozófusok, akiket ma már korántsem látnak olyan szívesen – mivel az új intifáda kitörése után Izrael mellett mertek szót emelni.
Fel hát az egységes Európába! A régi világba már nincs visszaút, s a szép új világ kapujában még vár ránk néhány év illúzió. Csak reménykedhetünk, hogy a kapun belül nekünk, magyar zsidóknak nem lesz olyan csalódás osztályrészünk, mint egykor magyarságban, polgári egyenlõségben, liberalizmusban, majd szocializmusban vakon hívõ eleinknek.
|
