Feliks Lipman, Katowice város hitközségének elnöke, aki egyben a Lengyelországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöki tisztét is betöltötte, ez év októberében agyonlõtte magát.

Lipman – maga is egykori auschwitzi fogoly – tevékenységét már korábban is erõs kritika kísérte. A Rzeczpospolita címû konzervatív napilap megszellõztette, hogy ingatlanokkal kapcsolatos sikkasztásokban vett részt. Olyan ingatlanokról van szó, melyek a háború elõtti a lengyel zsidóság tulajdonát képezték, vagy amelyeket ezek helyett kárpótlásul adott az állam. Lipman – közölte egy magát megnevezni nem akaró varsói hitközségi munkatárs – a zsidó közösségi pénzt saját céljaira használta s azt tervezte, hogy amint „bejön a bolt”, visszafizeti azt a közösségnek. A pénzt azonban elveszítette, így elkezdett kölcsönkéregetni. Hitelezõi valószínûleg megfenyegették, hogy nyilvánosságra hozzák ügyleteit, ha nem fizet.

Az ügyben a rendõrség is nyomoz. A fent említett hírforrás kijelentette: „Sem a kollegái, sem a családja nem tudták, mi történik. Centralizáltan, kézi vezérléssel irányította a hitközséget, és a (a katowicei hitközség) autonómiája miatt nem tudtunk beavatkozni a folyamatokba.“

Az öngyilkosság megrendítette a lengyel zsidó vezetõket s a lengyel lapok felvetették, hogy részletesen is szabályozni kellene a zsidó kárpótlás során visszaszolgáltatott javak további sorsát. Nemcsak Katowicében történtek furcsaságok: Krakkóban is beszámoltak olyan esetekrõl, amikor a visszaszolgáltatott épületeket meglehetõsen kétes módon – fiktív meghatalmazásokkal és hamisított végrendeletekkel – adták tovább hitközségi emberek. A nyomozók feltételezik, hogy egyes hitközségi emberekkel kapcsolatba került szervezett csalók is foglalkoznak a zsidó vagyon sorsával, így felkérték a varsói Zsidó Történeti Intézetet: segítsenek, hogy a valódi tulajdonosok illetve leszármazottaik – és ne bûnözõk – kezébe jussanak a volt ingatlanok.