Leo Pavlat, a prágai Zsidó Múzeum igazgatója fejcsóválva nézi a Pinkas zsinagóga belsõ falán található több ezer feliratot. „Látszólag semmi sem történt, de súlyos kár érte az épületet” – mondja, megtörve ezzel a Soá emlékmû síri csendjét, mely három héttel az augusztusi, Prágát elborító árvíz után még mindig üres. Pavlat egy méternyi magas sötét foltra mutat, mely a 80. 000 cseh-és morvaországi holocaustáldozat nevét feltüntetõ fal jelentõs hányadát befedi. Az itt szereplõ nevek nagy részét feketével és pirossal vésték a falba. A sötét folt a kanálisokból és a föld alatti csatornákból elõtört a víz magasságát jelöli. „Még nem tudjuk, hány név sérült meg, mert a beázás még tart. A gond az, hogy a feliratokhoz használt tinta vízálló volt, de a falak kiszáradása után a vakolat bármikor lepereghet.”

Az árvíz mélyen megrendítette a Csehországban élõ és az onnan elszármazott zsidókat. Az ország 80. 000 zsidót veszített el a második világháborúban, az életben maradtak pedig évtizedeken keresztül szenvedtek a kommunista diktatúra nyomása alatt. Jelenleg hatezer tagot számlál a Csehországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Prágában, ahol mintegy ezerhatszáz zsidó él, néhány százan látogatják a fõbb ünnepeken az istentiszteleteket. A konzervatív mozgalomhoz néhány tucat ember csatlakozott, akik a a Cseh Kulturális Minisztérium jóváhagyásával a prágai Nemzeti Múzeum elõadótermében imádkoznak. További kilencven ember látogatja a Beit Simcha nevû reformzsidó közösség összejöveteleit a prágai Libenska zsinagógában.

Az elsõ becslések még négymillió dollárra becsülték az óvárosi zsidó negyedben keletkezett károkat, késõbb ezt kétmillió dollárra módosították. Ez a summa azonban még mindig óriási tehertétel annak a közösségnek, mely évi ötmillió dollárból gazdálkodik. Csak tetézi a gondokat a kiesõ turizmus miatti 500 000 dolláros veszteség.

A 16. században épült Pinkas zsinagógában – mely jelenleg a Zsidó Múzeum felügyelete alatt áll – csak néhány hónap múlva derül ki, hogy mekkora kárt okozott a víz a történelmi jelentõségû, kõbõl készült bimában. Szakértõk azt gyanítják, hogy az épület alapja meggyengülhetett, a zsinagóga ezért továbbra is zárva tart.

A Pinkas zsinagógával határos híres régi zsidó temetõt szintén nagy kár érte. A szakemberek kénytelenek az árvíz miatt elpusztult húsz méter magas fákat eltávolítani a temetõbõl, hogy a sírköveket – melyek közül több a 15. századból származik – biztonságban tudják. A temetõ nagy része, így a legendás Golem készítõjének, Löw rabbinak a sírja, októbertõl már újra látogatható. A két másik 16. századbeli zsinagóga, a Klausen és a Maisel, októberben még zárva volt. A Maisel alsó részét elöntötte a víz. A kár már az elsõ pillantásra szembetûnõ: a bejáratnál lévõ kövek megsüllyedtek, a kert elején található és szimbolikus 19. századi sírkõ kettétört.

A 19. századi Spanyol zsinagógát és a közvetlen szomszédságában lévõ Zsidó Múzeum épületét szintén alámosta az ár. A mûszaki berendezések mind tönkrementek. A könyveket és a kéziratokat az árvíz elõl az épület felsõ szintjére menekítették. A 13. századi Régi-Új zsinagógát (Alt-Neu-Schul), mely a hitközség központja mellett, a Maiselova utcában található, csak az mentette meg a nagyobb károktól, hogy alapzata sziklára épült. Most már újra látogatható. „A város összes zsidó mûemléke, könyvei, értékei megmenekültek, és ami a legfontosabb, senki sem sérült meg.” Pavlat ezért bizakodva néz a jövõbe.

A hitközségi vezetõk szerint az árvíz megmutatta, hogy Prágának világszerte nagyon sok barátja van. Tomas Jelinek, a prágai zsidó hitközség elnöke elmondta, hogy szeptember elején az árvízkárok enyhítésére létrehozott bankszámláról 100. 000 dollárt utaltak át a számukra. Az összeg felét az izraeli kormány adta, a washingtoni székhelyû Project Judaica Foundation elnöke, Mark Talisman pedig az amerikai zsidó közösségek által összeadott 130.000 dollárt jutatta el a prágaiaknak. Ez a szervezet azért jött létre, hogy (különösen Lengyelországban és Csehországban) megpróbálja megmenteni a zsidóság tárgyi örökségét. „Az emberek mély érzelmekkel viseltetnek Prága iránt” — mondta Talisman. „Az adományok többsége fiatal emberektõl érkezett és egyenként nem több mint tíz dollár.”

A terezini zsidó emlékhely szintén súlyosan megrongálódott. A városban a második világháború alatt tranzit tábor volt, ahol zsidók tízezreit tartották fogva, mielõtt a megsemmisítõ táborokba küldték volna õket. Az árvíz betört a Kis Erõdítménybe, a korábbi gettó belsõ területére, ahol a nácik a politikai foglyokat tartották fogva. Ennek következtében be kellett zárni az összes kiállítást és a tábor zsidó temetõjét. Szerencsére mostanra a történelmi kiállítások többségét újból megnyitották.

A csehországi születésû 76 éves holocaust-túlélõ, Hana Greenfield, aki – mielõtt Auschwitzba deportálták – két éven át raboskodott Terezinben, alig hitt a szemének, amikor meglátta a fényképeket a víz alatt lévõ terezini emlékmûrõl. „De mikor megláttam a vízbõl kiemelkedõ hatalmas Dávid-csillagot” – mesélte telefonon Tel-Aviv-i otthonából – „úgy néztem rá, mint a zsidó nép állandó harcának és életben maradásának örökös szimbólumára.”