Gyász a menóra fényénél

Írta: V.T. - Rovat: Archívum, Kegyelet

Ötödik alkalommal emlékeznek meg a város elhurcoltjairól. Zalaegerszeg gyászolt, mert a harminchárom túlélő és leszármazottjaik mellett a hajdani zsinagógában és temetőben velük voltak a város vezetői, közéleti személyei, egyházai, a parlamenti és a parlamentbe nem jutott pártok képviselői és más együtt érzők. Bogár Imre polgármester, a magyarországi zsidóság történelmi érdemeiről beszédekben még el nem hangzott dokumentumokat is idéző tisztelgése után megrázó hatású beszédet tartott Baloghné Szemerei Mária evangélikus lelkész. Többek között ezeket mondotta:

Nekem nem áll módomban és jogomban a hétágú gyertyatartón meggyújtani a fényeket.

A mai gyászistentiszteleten néhány élmény- mozaikkal a szívekben szeretném meggyújtani az emlékezés lángját.

Az első gyertyaszálon lángbetűkkel ez olvasható: MEGEMLÉKEZÉS! E varázslatosan felújított, s a kultúra templomaként funkcionáló zsinagóga az elhurcolások óta 5 évvel ezelőtt változott először istentiszteleti hellyé.

Zsidók és keresztények egyenrangú gyászolóként hajtottak fejet a holocaust áldozatai előtt.

A másodikon ezt láthatják KITÖRÖLHETETLEN KÉP! Évekkel ezelőtt Auschwitzban órákig álltam egy megrázó kép előtt. Csont sovány édesanyja beletörődő’fájdalommal vonszolja három gyermekét a gázkamra felé… Meg akartam állítani őket. Megadóan suttogtam önmagamnak mindaddig nem sikerül, amíg nem tudjuk jóvátenni a jóvátehetetlent!

A harmadik imbolygó fénynél ezt a szót rovom fel a szívetekbe: VALLOMÁS. Felejthetetlenül megrázott és átjárta egész bensőmet az az első, az 1988-as megemlékezés. A megismert, a poklot megjárt arcokra pillantottam és a szememből patakokban folyt az együttérzés könnye. Egy Izraelből hazalátogató néni karjaiba zárt. Könnyeit nyeldesve suttogta: köszönöm édesem könnyeidet. Ezért érdemes volt visszajönnöm…

Gyertyatartónk negyedik karján ez olvas- ható: LEGSZEBB DALLAM. Egész életemben fáradhatatlanul kerestem a legszebb dallamot. Netán a néger spirituálék fájdalomsikolyai? Beethoven 5. szimfóniájának sorskopogása? A Himnusz minden ízemben megremegtet, valahányszor énekelem… Szívemben eldőlt a verseny azon az első gyászistentiszteleten, amikor a főkántor ajkáról felcsendülő gyászimában meghallottam az 1200 zalaegerszegi áldozat sírását, az életben maradott 33 emlékező-túlélő hálaimáját, s az együtt érző jelenlévők megrendülését.

Az ötödik gyertyaszálra lángbetűkkel van vésve: HELYETTE. Colbe atyának, Auschwitz foglyának fülébe jutott, hogy egy sokgyermekes apát kivégzésre jelöltek. A lágerparancsnok előtt térdelve csikarta ki önmaga számára a másnak szánt halálbüntetést.

A hatodik gyertyával vésett szóval lehet, hogy nem értenek valamennyien egyet a tálé- lók, mégis kimondom: MEGBOCSÁTOK.

A hetedik gyertyát az itt ülő életben maradottaknak szánom. Kitörölhetetlen betűkkel álljon rajta: ÉLETRE VÁLASZTOTT! Meghatódottan hallgatom a kórus előadta zsidó dallamokat. Éppen harminchármán énekelnek. A mennyei szervező az egyetlen zsidó kislány mellé még 32 lelkes kristályhangú kislányt talált, hogy az életre választott 33 szívét és lelki sebeit gyógyítgassa. A mi Urunk letöröl minden könnyet, leveszi a gyalázatot az egész földön. Ámen!

V.T.

Címkék:1992-10

[popup][/popup]