Fűszerek kertje – A Goldmark kórus új lemeze

A harmincéves Goldmark Kórusnak, a Magyar Rabbiszemi­nárium énekkarának új lemeze azokból a zsidó melódiákból nyújt széles válogatást, amelyek Magyarországon élnek, a vé­gén kiegészítve néhány újhéber, azaz izraeli dallal. A lemez felöleli a zsidó ünnepek és hétköznapok zenei világát. Külön csoportokba gyűjtve lehet hallani rajta a szombat, az őszi ün­nepek, a hanuka, a pészach dallamait. Megszólal a híres Kol nidré, emellett több újabb keletű neológ vallásos ének, ame­lyek közül néhány Aron Friedmann neves berlini kántor nevéhez fűződik. Hallani lehet az egyik szerzeményét: Szenté­lyed megfertőzve és Sión feldúlva rom Major J. Gyulának is, aki jó nevű komponista volt a XIX. század végén, a XX. szá­zad elején. A dal Kiss József Chanuka című versére készült. A szerzők között szerepel még Ádám Emilnek, a Goldmark Kórus alapítójának és első karnagyának egy műve is. Különö­sen érdekes színt képvisel a lemezen az az öt magyar-zsidó népdal, amelyek Volly István gyűjteményéből származnak.

Az új produkció létrejöttében nagyon nagy szerepe volt Ki­rály László zeneszerzőnek, aki a harminckét előadott zene­szám közül huszonnégynek a feldolgozója volt. Munkájának magas színvonalát minősíti, hogy sohasem akart előtérbe ke­rülni, mindig az adott imához, dalhoz alkalmazkodva válasz­totta ki az előadói apparátust, és dolgozta fel a darabot. Csak két példa: Áron Friedmann Két újévi éneke egyenletes ne­gyedhangokban mozgó, soros szerkezetű dallam. Király ezt a Bach-korálok homofón stílusában harmonizálta meg, négy­szólamú énekkarra. Ugyanakkor az Öt magyar-zsidó népdal kö­zül például a „Mikor én még Perzsiában bojtár voltam” szöveg­kezdetű számot a Kodály-kórusokra emlékeztető polifonabb stí­lusban dolgozta fel.

Az előadó-apparátus nagy változatosságot mutat. Lehet hal­lani kántori produkciókat, szólóéneket és uniszónó kórust meg természetesen négyszólamú kórusokat is, kíséret nélkül, valamint zongora vagy orgonakísérettel. Ami a nyelveket ille­ti, héberül és magyarul énekelnek, vannak olyan zeneszá­mok, amelyeket mind a két nyelven megszólaltatnak. A héber nyelvet mindkét módon, az askenáz és a szefárd olvasatban is használják. Őszintén meg kell vallanom: nem szeretem azt, ahogy az askenáz kiejtés szerint énekelnek. Különösen a hólam nevű magánhangzó zavar, amit a prózai askenáz au-nak, a szefárd ó-nak ejt, az éneklésben pedig aj-nak hangzik. Ha ehhez még az ú-t is ű-nek mondják, akkor számomra nagyon csúnya az askenáz ének szövegének hangzása, amit az újhé­berről nem tudnék, és nem is lehet állítani. Nekem hiányzott egy-két jiddis nyelvű dal is, hiszen ez szintén a magyar zsidó hagyományokhoz tartozik, nem tudom, hogy ezt a tradíciót teljesen át kellene-e engedni a klezmerzenének.

Az előadók közül elsősorban a kórust kell kiemelni. Noha tagjai amatőr énekesek, szép, kiegyenlített az együttes tónu­sa. Ádám Mária avatott vezényletével színesen, változatos zenei eszközökkel szólaltatták meg a sokrétű zenei anyagot. A templomi imákban az ország két legjobb kántorát, a tenor Tóth Emilt és a bariton Fekete Lászlót lehetett hallani. Szó­lót énekelt még Cser Erzsébet, Hiszem Júlia, Kiss Márta és Kéval Zsuzsa. Zongorán, illetve orgonán Éliás Vera, Kár­mán György és Király László kísért.

Kertész Iván