Félkerekasztal

Egy évvel ezelőtt jószerivel mindenki igenelte egy a zsidó szerveze­tek önállóságát és tevékenységét nem csorbító közös csúcsszerv megteremtését, bár ezt már akkor is eltérő hangsúlyokkal tették, a formát is más-más módon képzelték el. A Szombat szervezte kerekasztal beszélgetésre január közepén a négy meghívott fele nem jött el, jóllehet a diskurzus semmi kötelezettséget nem jelentett. Így csak két szervezet véleményét adhatjuk közre az alábbiakban. A beszélge­tésen dr. Feldmájer Péter ügyvéd, a Magyarországi Zsidó Hitközsé­gek Szövetségének elnöke és Korányi László mérnök, a Magyar Zsi­dó Kulturális Egyesület vezetőségi tagja vett részt, lapunkat Várai Emil képviselte.

Dr. FELDMÁJER: A hitközség a ki­lences bizottság időszaka óta mindig is nyílt volt az együttműködésre, most is az. Az egy éve megfogalmazott elvek változatlanok. A Hitközség által össze­hívott és eddig egyetlen összejövetelen azonban kiderült, hogy egyes, az együttműködést hirdető szervezetek, miközben saját autonómiájukat hang­súlyozzák, a miénket, a zsidóság legát­fogóbb, legnépesebb szervezetét má­sodrangú helyzetbe akarják hozni. Bár ezt nem mondják ki nyíltan, de szerin­tük a csúcsszerv nem valamennyi részt­vevő autonómiájára épülne, hanem ha a többi szervezet érdeke úgy kívánná, akkor leszavazhatná a Hitközséget, kö­telező döntést hozhatna ránk nézve. Ebbe nem mehetünk bele, egy ilyen csúcsszerv csak és kizárólag konszen­zusos – egyhangú – szavazási elven működhet.

Az üggyel három alkalommal foglal­kozott a Hitközség vezetése, s látva azt, hogy az általa összehívott tanácskozás nem vezet eredményre, tapasztalva azt, hogy a találkozón nem arról esik szó, mint ami az előzetes programban szere­pelt – bár nem tudjuk, hogy ezzel egye­sek milyen célt kívánnak elérni, nem kí­vánjuk folytatni a meddő vitát. Ennek ellenére minden olyan közös akcióra ké­szek vagyunk, amely nem sérti a Hit­község tekintélyét, önállóságát.

– Legutóbbi képviselőtestületi ülésükön egy elaborátumot kaptak a jelenlevők, amelyben az állt, hogy elutasítják az együttműködést, nem kívánnak olyan tes­tületet sem, amelyik konszenzuson létrejö­vő döntések nyomán egységesen képviselné közösségünket.

Dr. FELDMÁJER: Nem utasítottuk el az együttműködést, az előzményeket értékelve hozott a vezetőség, többségi szavazással olyan döntést, hogy jelen­leg a csúcsszervezet létrehozását nem tartjuk időszerűnek. Az elvvel tovább­ra is egyetértünk, de itt és most kellene Magyarországon létrehozni ezt a csúcsszervet, a jelenleg meglévő szer­vezeteknek, a jelenlegi vezetőknek kel­lene együttműködni. Az eddigi megbe­szélések bizonyították, hogy ilyen sze­mélyi összetételben a konszenzusos döntések feltételei hiányoznak és nem a Hitközség hibájából. Úgy tűnik, egyes szervezetek vezetői elszalasztottak egy történelmi pillanatot. Ha a helyzet változik, természetesen a veze­tőség újból meg fogja vitatni ezt az ügyet.

KORÁNYI: Ez kétségtelenül így van, de nem tartom véglegesnek közös kudarcunkat. Sőt, azt gondolom, hogy az elmúlt időszak még követelőbbé tet­te a csúcsszerv megteremtését. Az biztos, hogy a csúcsszerv nem az egyes szervezetek megregulázására vagy irányvonaluk meg­változtatására szolgálna, hanem létező kö­zös érdekek védelmében, szavunk felerősíté­sére. Bizony az is előfordult, hogy egyik-másik szervezet külön-külön nem megfelelően reagált valamilyen eseményre.

– Örvendetes a holocaust magyarorszá­gi áldozatainak kárpótlását szorgalmazó közös képviselet, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ezeken az ügyeken kívül megfelelőek-e a közös ügyeket menedzselő álla­mi szervekkel folytatott tárgyalások.

KORÁNYI: A napokban nem hiva­talosan beszélgettem egy jelentős be­osztásban levő személyiséggel, aki fel­hívta a figyelmemet arra, hogy a zsidó közösséget érintő eddigi tárgyalásokon a zsidó szervezetek eltérő álláspontot képviseltek, s így a hivatalos fórumok nem tudják, hogy melyik fedi az érin­tettek, vagy legalább azok többségének véleményét. Beszélgetőpartnerem véle­ménye szerint bizonyos ügyek hama­rabb elintéződnének, ha tudnák, hogy kik a kompetens tárgyaló felek.

– Ha politikai egységet nem is kívánnak a szervezetek, de közösségi életet teremthet­nénk, közös bálok, előadások, például a Zsi­dó Kultúra Napjának közös szervezése for­májában.

Dr. FELDMÁJER: Ez utóbbival nem értek egyet. Nem kell mindenkinek a Síp utcában ünnepelni, hanem tegye azt mindenki a számára legelérhetőbb, legkellemesebb helyen, annak meghitt­ségét nem befolyásolja a megjelentek létszáma. A csúcsszervvel kapcsolat­ban már ismertettem álláspontunkat, ez azonban nem jelenti, hogy havonta, | kéthavonta, negyedévenként ne üljön össze valamennyi szervezet vezetője, hogy megtárgyalja a zsidóságot érintő aktuális ügyeket. Teszem azt – ne adja az Örökkévaló – egy atrocitás ellen szót emelni, egy intézkedést értékelni, egy személyt üdvözölni. Ennek szelle­mében határoztuk el még a múlt év au­gusztusában, hogy a megbeszélések to­vább folytatódnak, a MAZSIKE vállal­ta, hogy az őszi ünnepeket követően megszervezi, de már a hánukká is el­múlt.

KORÁNYI: Valóban így volt. Nem szándékaink ellen való a következő ta­lálkozó, bár kétségtelen, hogy kedvün­ket szegte egyesek magatartása. Mi nem ellenezzük a csúcsszervet, s elkép­zelhetőnek tartom, hogy az az előkészí­tés különféle fázisai után végül is létre­jön. Akik úgy gondolják, hogy van elvi és gyakorlati fontossága, azoknak ér­demes erre törekedni. Ennek az egy­ségnek számos külföldi példáját ismer­jük. Angliában, ahol valamivel keve­sebb zsidó él, mint nálunk, a különbö­ző hitközségek, vallásos és nem vallá­sos szervezetek létrehozták a küldöttek gyűlését. Ez afféle zsidó parlament, még bizottságaik is vannak, például az j antiszemitizmussal foglalkozó, az ok­tatást szervező és így tovább.

– Eddigi beszélgetésünkből az derül ki, hogy a MAZSIHISZ és a MAZSIKE, ha a csúcsszerv megteremtését nem is tartják időszerűnek, sőt helytelenítik azt, bizonyos konzultációkat szükségesnek vélnek. Elkép­zelhető, hogy például a jóvátétel ügyében februárban vagy márciusban összeüljenek?

KORÁNYI: Más esemény is várható, és ennek írásos anyagát rövidesen pos­tázzuk. A B’nai B’rith szemináriumot készít elő az antiszemitizmus elleni fellépés és annak megelőzése haté­kony módszereiről. Erre külföldi szak­embereket is meghívunk Franciaor­szágból, Angliából és Svájcból. Nem azt várjuk, hogy a külföldiek mondják el, mit kell tennünk, de tapasztalatai­kat, módszereiket hasznosítani tudjuk. Néhány történetet esettanulmányként dolgozunk fel.

– Tehát közölhetjük lapunkban, hogy a márciusi nemzetközi szimpózium közös összejövetelnek is tekinthető.

KORÁNYI: Igen!

Dr. FELDMÁJER: A meghívásnak örömmel teszünk eleget!