Felelőtlen hipotézis

A VILÁGOSSÁG júniusi számában – kiváló összeállítás egyik darabjaként – kerekasztal-beszélgetésükön történészeink ismét szóba hozták (441–442. old.) Szabó Miklós múlt őszi rádiónyilatkozatát, mely szerint hasznos volna egy antiszemita párt működésének engedélyezése.

Varga László kételyének ad ugyan hangot, mondván, hogy a nyílt vitázás haszna elmaradna, mert a várható irracionális eszmék ellen úgysem lehetnie hadakozni, Szabó Miklós viszont védelmébe veszi korábbi javaslatát, mert, úgymond, a keletkező nyilvános viták esetleg visszatartanák azokat, akik még nem antiszemiták. (E szavak az antiszemitizmus sorsszerű elmélyülését sugallják.) Hanák Péter is melléáll a javaslatnak e szavakkal: „Ha az antiszemitákat nem fogjuk is meggyőzni, az, hogy elmondhatják, amit gondolnak, hogy vitázhatnak nyíltan, anélkül, hogy az »adminisztratív« úton hallgattatnák el őket, valószínűleg növeli bizalmukat a liberalizmus iránt és csökkenti a gyűlölet pusztító, destruktív hatását.”

NE TÖRŐDJÜNK most e legutóbbi érv chamberlaini csengésével. E téren – szerencsére – egyikünk sem léphet túl a hipotéziseken. Nem lehet felmérni (sejteni annál inkább!), milyen hatása volna az amúgy sem túlontúl egészséges magyar közéletre egy antiszemita párt engedélyezése. Azt azonban bizonyosságként tudhatjuk, és felette különös, hogy egyik történészünk sem ügyelt erre, hogy effajta párt engedélyezése mélyen ellenkezne az érvényben levő magyar alkotmánnyal, következésképp még hipotetikusan sem lenne szabad eljátszani a gondolatával, hát még mértékadó szájakból ötletet adni megalakítására. Pedig Varga László, Szabó Miklós és Hanák Péter valamennyien átestek tanulmányaik során az alkotmánytani tudnivalók jó-rossz ismertetésén.

Egy antiszemita párt nem csupán újabb párt lenne a sok kö­zül. Hanem olyan párt lenne, amely nyíltan magyar állampolgárok egy csoportjának gyűlöletére, kiközösítésére izgatna, nem kizárva az antiszemitizmusnak napjainkra már a népirtással is kibővült programpontját.

EGYETLEN BONTAKOZÓFÉLBEN levő magyar párt betiltását sem szorgalmazhatjuk éppen mi, akiknek éppen elég betiltásban volt történelmünk során részünk. De éppen mert a bontakozó magyar demokráciából – minden magyarnak létérdeke ez! – elszántan ki kell iktatnunk a gyűlöletkeltés, a gyilkos­ságra való felbujtás harcmodorát, újból és határozottan nemet kell mondanunk az antiszemiták pártalakításának beteges gondolatára. Hogy így elesünk a velünk való vitázás esélyétől? Tessék velük vitázni a buszon, a boltokban, az utcán – alkalom van rá máris bőven.

Szabad-e kérnünk álláspontjuk felülvizsgálatát történészeinktől? Akiktől – akár zsidók, akár nem azok, vagy már nem azok – a magyar zsidóság helyzetének felelősebb tekintetbe vételét és természetesen az alkotmány tiszteletben tartását várjuk.