„Ezeregyéjszaka!”

(Négy mese az Ezeregyéjszakából, Marc Chagall 26 litográfiájával, Helikon Kiadó, 1990. 116 oldal, 980 Ft.)

E mesék és történetek a legkülönbözőbb kultúrákból és égtájakról származnak Indiából és Perzsiából, Egyiptomból és Mezopotámiából, Szíriából és Arábiából -, s ötvöződtek azután több évszázad során egységes, az iszlám vallás kohójában egybeolvadt gyűjteménnyé. Kevesen tudják azonban, hogy egész sor történet került ebbe a gyűjteménybe a héber-zsidó hagyományokból is, illetve további történetek eredetileg szintén héber elbeszéléseken és mondákon alapulnak. Időközben azonban olyan erősen asszimilálódtak ezek a mesék az iszlám-arab világhoz, hogy ma már alig-alig ismerhető fel származásuk.

Chagall hászid neveltetése, valamint több ezer éves keleti öröksége révén hiteles közvetlenséggel ragadta meg az Ezeregyéjszaka meséinek csodálatos világát. Képei művészi erővel tanúsítják, hogy képes volt a történetek legmélyebb szféráiba hatolni, azaz személyiségét, élményeit és tapasztalatait oly mértékig kifejezésre juttatni, hogy művészete a mesék költészetével egy képpé, egy üzenetté olvadhasson össze. Chagall a több mint háromszáz történetből nagy gonddal választott ki négyet, kifejezve önmaga számára a legfontosabbakat: az erős kötődést a szeretett társhoz, a szerelem sorsszerűségét, a szerelmesek elszakadását és újraegyesülését, valamint a halál erejét.

(babits)