Ez is Amerika

Bognár Vera húsz éve hagyta el Magyarországot. Ma Washington mellett él, az Amerika Hangja tudó­sítója. A vele folytatott beszélgetés­ből bepillantást nyerhetünk az ot­tani reformzsidóság életébe.

• Erős magyar kötődéssel, zsidó­ként, milyennek látja a kinti hitéletet?

Washingtonban dolgozom, de Vir­giniában lakom. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az ember Pestről elindulna a Margitszigetre, ahol egy tábla fogadná: „Isten hozta Zala megyében”. Én magam egy reformzsi­nagógához tartozom. Kis túlzással így fogalmaznék: ahány zsidó, annyi zsi­nagóga. Léteznek reform, konzervatív és ortodox közösségek. A reform közülük a legfiatalabb, a legameri­kaibb. Az amerikaiak többnyire szeretik a feltörekvő, új mozgalmakat, és talán ezért a legerősebb ma a refor­mizmus a mi sorainkban is. Közös­ségünk iskolájában, szerda este és vasárnap délelőtt folyik vallástanítás. Zsinagógánknak két rabbija van, és egy fantasztikusan egyszerű, modem ima­terem, ahol a férfiak és nők egymás mellett ülnek. A férfiak, a rabbit is beleértve ritkán hordanak kapedlit. A nőket ugyanúgy kihívják a tórához imádkozni, mint a férfiakat. Vir­giniában már működnek női rabbik és kántorok is.

• Mennyire van jelen az egyház az állami oktatásban?

Az Egyesült Államok Alkotmánya – Jefferson kezdeményezésére – (ő az 1776-os függetlenségi nyilatkozat meg­fogalmazója, az Egyesült Államok har­madik elnöke 1801-től) szigorúan elválasztja az államot az egyháztól. A Jefferson-i felvilágosodási mozgalom vezérfonala az volt, hogy ha beengedik, az egyház egyfajta önkényuralmat gyakorolhat az állam fölött. így tehát az állami oktatásba az egyháznak semmi beleszólása nincs, ugyanakkor bárme­lyik egyház alapíthat iskolát. Oly mértékben nem szabad az iskolában vallásoktatással foglalkozni, hogy még karácsonykor sem ejtik ki a tanárok a szájukon azt, hogy ez vallási ünnep. Természetesen ilyenkor, akárcsak húsvétkor, szünetel a tanítás. Magától értetődően mindenkinek alkotmányban biztosított joga, hogy felekezetének ün­nepein ne dolgozzon, vagy ne menjen iskolába. Ahol sok zsidó él, ott az ün­nepek idején kiürül az iskola.

• A konzervatív és ortodox zsidók miként vélekednek a vallás moder­nizációjáról?
• Az erről szóló vita valószínűleg örökké tartani fog. Ismert vicc: Kohn hajótöröttként húsz évet tölt már egy lakatlan szigeten, mire rátalálnak. Büszkén mutogatja a magánya alatt épített három zsinagógát. Csodálkozva megkérdezik tőle, hogy miért kellett több. Az egyikbe járok, a másodikkal nem értek egyet, a harmadikba a lábamat sem teszem be – felelte Kohn bácsi. Komolyra fordítva a szót, a re­formmozgalomért nem rajonganak, ami persze fordítva is igaz.
• Több a vita egy tradicionális és egy modern felfogású zsidó közösség között, mint mondjuk zsidók és ke­resztények között?
• Mélyenszántó ellentétekről az egymással vitatkozó rabbik tudnának beszámolni. Ellenben keresztények és zsidók között – legalábbis a mi környékünkön – nincs ellentét, azt mondhatom.
• Mit jelent ma zsidónak lenni az Egyesült Államokban?
• Úgy gondolom, vallást és a nép­közösséget is, de végső soron mindenki maga dönti el, hogy számára ez mit jelent. Az Egyesült Államok alapvetően vallásos ország. A szülők törekvése az, hogy ez tovább éljen. Az amerikai el­nök is minden beszédét azzal fejezi be, hogy Isten áldását kéri az országra és a népre. Az emberek pedig pénteken, szombaton vagy vasárnap, aszerint, ahogy hitük diktálja, elmennek a temp­lomba.

Sterczer Gábor