Szombat előfizetés 2017

Európa elrablása

Írta: Milan Kundera - Rovat: Archívum, Irodalom

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

(Részlet)

Sigmund Freud szülei Lengyelországban születtek, de az ifjú Sigmund Morvaországban élte le gyermekko­rát, a mai Csehszlovákia területén. Ugyanúgy, mint Ed­mund Husserl és Gustav Mahler. Joseph Roth bécsi író szintén lengyel származású. A nagy cseh költő, Julius Zeyer egy németajkú prágai családban született, és sa­ját választása alapján lett cseh. Ezzel szemben, Hermann Kafka anyanyelve cseh volt, fia, Franz azonban a néme­tet választotta. Déry Tibor író, az 1956-os magyarorszá­gi értelmiségi lázadás kulcsfigurája, magyar-német család leszármazottja volt, míg barátom, Danilo Kis, a kiváló író, szerb-magyar családból származott. A nem­zeti sorsok micsoda összecsomósodása még ezen orszá­gok legreprezentatívabb alkotói körében is!

És az említettek mindegyike zsidó. Nincs a világnak még egy olyan része, mint Közép-Európa, amelyre a zsidó géniusz ennyire rányomta volna bélyegét. A zsi­dók, mindenütt idegenek és mindenütt otthon, a hu­szadik században Közép-Európa legfontosabb kozmo­polita egységesítő tényezői voltak. Ok voltak a térség intellektuális összetartói, szellemi egységének megteremtői. Ezért szeretem a zsidó örökséget, és vonzódom iránta hódoló nosztalgiával, csakúgy, mintha saját örökségem volna.

A zsidók iránti nagyra becsülésemnek egy másik oka is van: a sorsukban mintha összpontosulna és tük­röződne Közép-Európa sorsa, mintha ők lennének a sors jelképei. Mi is Közép-Európa? Változó, instabil övezet Oroszország és Németország között, amelyet kis nem­zetek laknak. Hangsúlyozom: kis nemzetek. És mik a zsidók, ha nem egy kis nemzet, a kis nemzetek őspél­dánya, mintaképe? Az egyetlen a kis nemzetek közül, amely túlélte a különféle világhatalmakat és a történe­lem romboló menetét is.

De hát, mi is egy kis nemzet? Előterjesztek egy egyé­ni megfogalmazást: kis nemzet az, amelynek puszta lé­te bármely pillanatban megkérdőjelezhető. Egy kis nemzet eltűnhet a porondról, és e ténynek nagyon is tudatában van. A franciák, az oroszok, az angolok nem szokták feltenni maguknak nemzetük fennmaradásá­nak kérdését. Himnuszaik csak nagyságról és örökké­valóságról szólnak. Míg a lengyel himnusz első szavai: „Még nem veszett el Lengyelország…”

Mint a kis nemzetek családjának, Közép-Európának egyedi, sajátos világfelfogása van, amelynek tengelye a történelemmel szembeni bizalmatlanság. A történelem, amely Marx és Hegel istenítő szemléletében maga az igazság megtestesítője, meghatározza sorsukat és dönt róla: a megszállók történelme. Közép-Európa nemzetei nem megszállók. Nem lehet kitaszítani őket Európa történelméből, nem tudnak e történelmen kívül létezni, de ők e történelem negatív oldalát képviselik. Ők a tör­ténelem esélytelen áldozatai. És ez a csalódással teli történelem-felfogás a forrása kultúrájuknak, bölcsessé­güknek, „könnyelmű szellemiségüknek”, amely kigú­nyolja a nagyságot és a dicsőséget. „Soha ne felejtsétek el, hogy csak a történelem ellenzékeként tudunk ellenállni a mai történelemnek”. Witold Gombrowicz e sza­vait szeretném a Közép-Európába vezető kapu fölé vés­ni.

Itt, a kis nemzetek e térségben, amelyek „még nem vesztek el”, jutott kifejezésre, korábban, mint másutt, egész Európa sebezhetősége. A modern világban, amelyben az erő és a hatalom egy pár nagyhatalom ke­zében látszik összpontosulni, veszély fenyegeti Európa összes nemzetét, mindegyikük kis nemzetté válik, és osztani fogja a kis nemzetek sorsát. Ebben az értelem­ben Közép-Európa egész Európa sorsát jövendöli meg, és éppen ezért a közép-európai kultúra jelentősége vég­telenül megnövekszik.

Elég, ha elolvassuk a nagy európai regényeket: Her­mann Broch Holdkórosaiban a történelem, mint az érté­kek állandó csökkenésének folyamata jelenik meg. A tulajdonságok nélküli ember című könyvében Robert Musil egy eufóriába süllyedő társadalmat ecsetel, amely nincs tudatában, hogy holnap eltűnik. Jaroslav Hasek Svejkje azt mutatja be, hogy a hülyeség tettetése az em­beri szabadság megvédésének egyetlen és utolsó mód­ja: Franz Kafka vízióiban egy emlékezet nélküli, törté­nelem utáni világ képét festi meg. Az összes közép-eu­rópai nagy művészeti alkotást, a század elejétől egész napjainkig úgy lehet értelmezni, mint az európai embe­riség lehetséges végéről szóló elmélkedéseket.

Jehuda Lahav fordítása

A jelenleg Párizsban élő cseh író műve Rómában a Listy című cseh folyóiratban jelent meg, az 1968. augusztusi invázió után.

Címkék:1992-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Lesz-e mecénás a milliomosból?

A Batthyány Társaság és a Waltham-Vidimpex-Convertrade a közelmúltban Budapesten Maecenas II. néven nemzet­közi konferenciát rendezett „Kelet-Európa gazdasági meg­segítése” címmel. Az...

1992. áprilisi szám

Szécsi Éva: Nehéz választás Demokrácia a demokráciáért Vértes István: Döntsenek a közgyűlések A Szombat válaszol Domán István: Csak a szerző...

Close