Szombat előfizetés 2017

Európa egyik legnagyobb zsidó táncháza az Almássy téren

Írta: Udvarhelyi András - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

– Hórás és habonista vagyok, mutatkozik be Róna Péter, az Almássy téri Szabadidő Központ első emeletének büféje előtt. A nagyterem ajtói tárva-nyitva, s Az éjjeli vonat Kairóban című népszerű izraeli sláger hangja tölti be a teret. Bent vagy 100-120 tizen- és huszonéves táncol, körben néhány szülő gyönyörködik csemetéjében. Minden okuk meg van rá, valóban jó nézni, és közben egy kicsit megfiatalodni ettől.

– Itt csak Asernak szólít mindenki. mesél tovább barátságosan a Veres Péter Gimnázium végzős diákja. Az „átkeresztelés”, a becenév azt is jelenti, hogy közösségre, barátokra talált itt a Hóra táncházban.

– 1989 óta hórázom. Kezdetben csakis azért jártam a tánckörbe, hogy zsidók között legyek. Később aztán, amikor Giláék idejöttek, már a tánc is vonzott. Sőt, mára már sikerült olyan szintre jutnom, hogy segíteni tudok Giláéknak… Hogy mi a hóra? Az egyik legismertebb izraeli tánc, amelyet a harmincas-negyvenes években a kibucokban táncoltak: igen heterogén, vegyes, mind dallamában, mind koreográfiájában, hiszen Kelet-Európából sok zsidó keresett menedéket a kibucokban: oroszok, lengyelek, románok, stb. stb. A legismertebb koreográfus magyar származású: Viki Lévi, a Dália kibuc tagja… Nekem a hórázás több mint tánc. Itt megtaláltam önkifejezési lehetőségemet. Jó társaságban vagyok. Itt ismertem meg, hogy valójában mi az, zsidónak lenni. Nyáron Izraelbe megyek jogot tanulni, alijázni szeretnék.

– Nem sajnálja, hogy Magyarország szegényebb lesz majd egy értelmiségivel?

– Nem jó a kérdés – adja meg búcsúzóul a frappáns választ. – Izrael legyen velem gazdagabb.

Azzal kezembe nyom egy Haboniton című újságot, és elvegyül a táncolók között. Míg Moti Jairt és Gila Jairt várom, addig nézem-nézem a táncotokat és irigykedem: én már soha nem leszek húsz éves. De azért mozdul a lábam a ritmusra… Aztán az újságot lapozgatom. A fejlécen ez áll: A Habonim Dror Cionista Ifjúsági Szervezet lapja. 1992. február (5752 ádár 3) 1. évfo­lyam 2. szám. A 12 oldalas lapban érdekes, friss, kamaszos hangvételű írásokat találok Izraelről, aztán arról, hogy Kuvaitból az Öböl-háború óta 100.000 palesztínt űztek el, a fák és a gyümölcsök ünnepéről, a Tubisvátról, majd a Beatles születéséről, a holocaust borzalmairól, s végül Moti Jair magyar „nyelvújító” tevékenységéről. Hadd idézzek néhányat; mert szellemes összetételek. Moti szóhasználatában a nyamvadtak „nyamvaskodnak, aki leértékel, az ״lefitymáz”, akit megfenyeget, annak ״meghúzza a bélszintjét”.

Éppen mosolyogva hajtom össze az újságot, amikor végre izzadtan, csapzottan megérkezik Moti és Gila, férj és feleség, a táncház vezetői. Leülünk egy sarokasztalhoz. Bentről továbbra is hallhatjuk a hórát. Jó háttérzene ez a beszélgetéshez.

A Szohnut kiküldöttjeiként érkeztünk 1989-ben fordítja felesége szavait, és néha hozzáteszi saját véleményét is Moti. Célunk az izraeli kultúra terjesztése, ápolása. Erre az egyik legjobb informális módszer a tánc. Ezért hoztuk létre a Hóra táncházat. Először a Marcibányi téren, ahol vasárnaponként a páratlan heteken délután hattól táncolunk, majd később itt az Almássy téren, ahol páros hetekben vasárnap délután öttől kezdődik a tánc, a beszélgetés.

– Nem számítottunk ilyen sikerre, hiszen Magyarországon köztudott, hosszú ideig csak fél- vagy elferdített ismereteket terjesztettek Izraelről. Most már vasárnaponként 100-150-en is összejövünk. A Marcibányiban az ifjúsági szervezet tagjainak 30 Ft., felnőtteknek 60, itt az Almássyban 40 és 80 Ft. a belépődíj.

A tánc csak az első lépés a zsidóság megismeréséhez – magyarázza még lihegve a csinos Gila. – Aki megismeri, az megszereti ezen keresztül a zsidó közösségi életet, a kultúrát. Ez a keret a további ismeretek elsajátítására. Ez az étvágycsináló.

– Úgy tudom, a táncház programjait a Habonim Dror szervezi. Meséljenek valamit a szervezetről és programjaikról.

A Habonim Dror a legnagyobb ifjúsági szervezet Izraelben, ott más az elnevezése. Moti segítőkészen kiveszi kezemből a tollat, és leírja: Hánoár Háoved Vehálomed. Egyik leghíresebb fiatal tagja, későbbi nemzeti hősünk, az innen Budapestről származó Szenes Hanna. E szervezet cionista és szociáldemokrata értékekre tanítja tagjait: a szolidaritásra, a közösségi értékekre és zsidó öntudatra. Mi is erre törekszünk.

– Hogyan tudják ezt elérni?

– A tánccal, a tánccal – magyarázza lelkesen Gila.

– A tánccal is – javítja ki Moti. A tánc ugyanis a modern izraeli kultúra része folytatja Gila lelkesen. – Örülök, hogy sikere van a Hórának. Tavaly ellátogatott ide egy izraeli tánctanár, és meglepődött. Azt mondta, ez Európa egyik legnagyobb zsidó táncháza. Emellett tanítunk hébert, s zsidó történelmet. Nyáron táborozunk külföldön, legutóbb télen 100 lelkes fiatal táborozott velünk Bükkszéken, és elvisszük a fiatalokat Izraelbe is.

– Önök, amikor 1989-ben Magyarországra jöttek, csak hírből ismerhették ezt az országot. Hogyan szokták meg az itteni életet?

Nem volt könnyű, de enyhítette honvágyunkat, hogy részt vehettünk a magyar zsidóság újraélesztésében. mondja búcsúzóul Moti, és feleségével együtt elvegyül a táncolok között.

Udvarhelyi András

Címkék:1992-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Válasz Magén Istvánnak és Lazarovits Ernőnek

Elnézésüket kérem, hogy idő- és helyszűke miatt egyszerre válaszolok bírálataikra. Anticionizmusnak a zsidóságon belül azt az álláspontot nevezik, melyet asszimilált...

Válasz Naftali Krausnak

Tisztelt Kraus Úr! Miután Zoltai ügyvezető igazgató válaszára mindez ideig hiába vártam, így most mindenekelőtt megköszönöm, hogy meglehetős frissességgel, levelem...

Close