Eszti és Beni oldala
Sávuot a Tóraadás és az első termés betakarításának az ünnepe. Az ünnep emlékeztet arra az időre, amikor lzrael gyermekei megerősítették szövetségüket I-tennel a Szináj-hegy lábánál. Sávuot egyike a három zarándok- ünnepnek, ezen a napon szedték le az első érett gyümölcsöket, amelyeket a Templomban hálaadó áldozatként mutattak be.
Olvassátok el, hogyan ünnepelték Sávuotot az Algériában élő zsidók.
Pészach nyolcadik napján az algériai zsidók zöld gabonát vásárolnak az araboktól, amit azután fellógatnak a házaikban. A gabona egész Sávuotig ott marad, s az omerszámlálás napjaiban mindig fogyaszta- nak belőle, palacsintába teszik és tejbe mártják. A Sávuotot követő napon ünneplik a „Vizek Ünnepé”-t, amikor a zsidó nők megöntözik egymást.
A Sávuotot követő reggelen a Szaharában élő mzábi zsidók egy külön ünnepet tartanak, melyet ironikusan így neveznek: „A zsidók elfoglalták Ghardaia-t”. Ilyenkor a zsidók szamár és öszvérháton felsorakoznak a nyitott oázisban, hosszú pálmaágat fognak a kezükbe, és győzelmesen bevonulnak a városba.
Segíts Mózesnek!
Mózes a Szináj-hegyen vette át I-tentől a Tízparancsolatot. Segíts ne- ki felmászni a hegyre!
Egy roppant értékes ajándék
Sok-sok évvel ezelőtt Mózes felment a Szináj-hegy tetejére, hogy I-tennel beszéljen. Izrael népe addig nézett utána, amíg a felhők el nem takarták őt. Sokáig várták Mózest türelmetlenül.
Egyszer csak egy gyerek felkiáltott:
– Látom őt! Jön! – Mindenki elé sietett, de amikor meglátták, észrevették, hogy szomorú. – Mondd el, mi történt! – kérték.
– Istenünk ajándékot szeretne adni nekünk. Az ajándék neve: Tóra. A Tóra megtanít majd minket, hogy kell élnünk. Egy fiatal nő így szólt: – Csodálatos ajándéknak hangzik. Miért vagy hát mégis szomorú?
Mózes leült, sokáig hallgatott, majd így szólt: – Isten nem adja nekünk a Tórát, hacsak nem viszonozzuk mi is egy ajándékkal. Ekkor mindenki elszomorodott.
– Mit adhatunk mi Istennek cserébe? Egy ilyen ajándék nagyon sokat ér! Így soha nem kaphatjuk meg a Tórát.
Egy fiatal nő azonban odament Mózeshez és azt mondta: – Van egy aranykarkötőm. Boldogan felajánlom. – Majd egy másik nő szólt: – Nekem van egy rubingyűrűm. Vedd el. Sorba odamentek Mózeshez a nők és nekiadták ékszereiket – Menj el Istenhez, – mondták, vidd el ajándékunkat cserébe a Tóráért.
Mózes tehát felment a hegyre az emberek ajándékaival. Mikor visszajött még szomorúbb volt az arca. Így szólt: – Istenünk azt mondta, a Tóra értékesebb, mint minden ékszer a világon!
Az emberek elszomorodtak, majd leültek és gondolkodni kezdtek. Végül, mikor felkelt a nap, az egyik férfi így szólt: Van egy ötletem. Minden család adja oda az összes pénzét. Ezt biztos elfogadja majd Istenünk.
Mózes harmadszor is felment a hegyre, de amikor visszajött szomorúbb volt, mint valaha: – Isten azt mondja, nem fogadhat el pénzt a Tóráért cserébe, mert értékesebb az a világ minden pénzénél.
Az emberek újra összeültek a sivatag homokjában. Mit adjanak a Tóráért? Végül hosszú idő után felállt egy öregember és azt mondta: – Isten felajánlotta nekünk legértékesebb tulajdonát, a Tórát. Nekünk is legértékesebb kincsünket kell hát felajánlanunk. Ha egy dolgot kéne választanotok a világon, mi lenne számotokra a legfontosabb? Arany, rubin, vagy gyémántok? Nem. Pénz? Nem. Mit választanátok? – Egy nő így felelt: A gyermekeimet választanám. Ók a legértékesebbek számomra.
-Így van – mondta az öreg -, a gyerekek a legértékesebbek számunkra.
Az emberek így szóltak Mózeshez: – Mózes! Kérünk, menj fel Istenhez még egyszer. Ajánld fel gyermekeinket a Tóráért. Mondd meg, ha Isten nekünk adja a Tórát, megtanítjuk azt gyermekeinknek hűségesen. Ez biztosan tisztességes csere.
Mózes negyedszer is felment Istenhez, és amikor visszajött, a Tórát hozta magával. Odaállt Izrael népe elé és így szólt. – Istenünk nekünk adta a Tórát. A gyermekeink lesznek a biztosíték számára, mert minden gyermek becses a szeme előtt. Izrael gyermekei megköszönték a Tórát, és megígérték Istennek, hogy megtanítják rá gyermekeiket.
Megtartották ígéretüket.
Címkék:1993-05