És beszéld el lányaidnak

Egy rohanó csütörtök délután, pészach kezdete előtt két nappal csöppentem egy női széderre a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NaNe) központjába. Kí­váncsi voltam, hogy kik vesznek részt egy ilyen, hazánkban egyedülálló zsidó feminista eseményen: miközben pász­táztam a terepet, bevallom, meg­lepődtem, mert a NaNe főhadiszálláson lebzselő közel negyven nő és lány gyerek mellett tényleg nem láttam sehol egy fér­fit sem. Furcsa hiányérzetem volt és sok kérdés kavargott bennem: vajon miért van a női szédernek akkora sikere, hogy a pompásan terített asztalok körül alig fé­rünk el? Vajon mi köti össze ezt az ab­szolút heterogén nőtársaságot, ahol jól megférnek egymással a különböző vallású, korú és stílusú nők: a vallásos zsi­dók, a NaNe-s telefon-segélyvonalasok, az egykori bántalmazott feleségek, az újságírók, és a Lauderes gyerekek?

– A Peszach eredetileg a zsidók egyip­tomi kivonulásának, rabszolgaság alóli felszabadulásának az ünnepe. De a Pe­szach nem csak a zsidóké: minden nőt érint, akit érdekelnek a szabadságjogok, aki szeretne „felszabadulni” – mesél lel­kesen Wirth Judit és Kuti Andrea a széder-tálak előtt ülő, macesszal szemező nőknek. Nagy részük talán egzotikusnak tartja a zsidó hagyományt, a széder-tálat, a Haggadát, Mirjam poharát, a gyertyagyújtást, meg ezt az egészet, de rabul ej­ti őket az est spirituális varázsa. A jelen­lévők közül csak kevesen tudják, hogy mekkora vívmány nekünk, ha a széder estet nem a „családfő”, hanem végre nők vezetik, ráadásul demokratikus ala­pon. Új elem volt, hogy minden részt­vevő felolvashatott a Haggadából egy-egy részt, és elmondhatta, hogy mit jelent számára a rabszolgaság és a szabadság fogalma. A korábbi széderekről megszo­kott, hosszas éhezés azonban elmaradt: végre emberi időben kezdhettünk jóízű­en falatozni.

Ki volt az, aki meggyes üdítőt tett az asztalra: hát nem tudja, hogy széder es­tén tilos a piros dolgok fogyasztása – csattant fel egy nyolc év körüli Lauderes kislány.

Micsoda? – kérdezte tőle egy felnőtt elhűlve.

Ez azért van, mert azzal gyanúsítot­tak minket, hogy keresztény gyerekek vé­rét isszuk. Úgyhogy nagyon ciki ez a meggylé, vidd innen kérlek – válaszolt a kislány az elkerekedett szemű felnőttnek úgy, mintha a legevidensebb dologról lenne szó.

És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt – még egyszer. Nemcsak a nők, hanem a gyere­kek is szóhoz jutottak, és minden nőhöz eljutott a hagyományos tanítás feminista változata. Elgondolkodtató azonban, hogy erre miért csak a férfiak teljes kizá­rásával volt lehetőség: mert ugye az ma még teljesen nevetségesen hangzik, hogy a férfiak sürgölődjenek a konyhában, míg mi nők beszélgetünk és imádkozunk.

Margit Patrícia