Emlékezés Auschwitzra, ellenérzések Izraellel szemben

Miközben az EU parlamentje, hat­van évvel a borzalmak után, határo­zatot fogadott el a holokausztról, az egyesülő Európa egyre kevésbé te­kinti legitim államnak Izraelt. Az unió aligha tud megküzdeni az anti­szemitizmussal, ha a zsidó államot továbbra is a legsötétebb színekben mutatják be a közvélemény előtt.

Az auschwitzi haláltábor felszabadításának hatva­nadik évfordulójára készült európai parlamenti (EP) határozatot csak nehe­zen tudták tető alá hozni a különböző frakciók. A holokausztról, valamint a rasszizmusról és antiszemitizmusról megfogalmazott dokumentum terveze­tében a zöldek és a szocialisták is a ,,Lengyelországban lévő auschwitzi ha­láltábort” emlegették, amit a lengyelek erősen kifogásoltak. A jobboldali len­gyel euroképviselők szerint már két év­tizede megfigyelhető a nyugati médiá­ban, hogy a holokauszt felelősségét a németekről a lengyelekre akarják hárí­tani. Az EP lengyel tagjai arra mutattak rá, hogy ma már mindenki – még a né­metek is – áldozatokként igyekeznek bemutatni magukat, holott szinte egész Európa együttműködött Hitlerrel.

A vezető európai lapokban, a holoka­uszt évfordulója kapcsán megjelent írá­sok igazolni látszanak a lengyelek fel­vetéseit: jobbára lengyel gázkamrákról beszélnek, miközben a németekről, il­letve Németországról nem ejtenek szót.

Többen a politikai korrektség miatt igyekeztek elkerülni a németek emlí­tését, az európai parlamenti határozat­ban is, ezért nácikról illetve hitleris­tákról beszéltek, mondván, nem mind­egyik német volt náci. A vita szem­lélőinek többsége úgy vélte, hogy a lengyelek fölöslegesen érzékenyked­nek. Elemzők rámutatnak: a problé­mákat az EU egyébként is hajlamos a szőnyeg alá söpörni azzal az érvvel, hogy a nemzetek közötti viták kárára vannak a közösségi szellemnek.

Az EP-ben végül a „náci Németor­szág auschwitz-birkenaui haláltáborá­ról” szóló szövegtervezetet fogadták el, a történelmi múlttal kapcsolatos el­lentétek azonban ezzel nem zárultak le. Már a határozat parlamenti vitájá­ban felmerült, hogy lépéseket tesznek a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet felkelté­sére alkalmas szimbólumok használata ellen. A német euroképviselők azt kö­vetően sürgették a náci szimbólumok európai betiltását, hogy Harry herceg, a brit trón egyik várományosa náci egyenruhában, horogkeresztes karsza­laggal jelent meg egy jelmezbálon. A britek ennek ellenére úgy tartják, hogy nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni az EU-ban amiatt, hogy egyes tagállamok ezt tör­ténelmi okokból megteszik. Brigitte Zypries német igazságügy-miniszter szerint a jelképek használatánál sokkal fontosabb, hogy unió-szerte szigorúan büntes­sék a rasszizmust és az idegengyűlöletet. A be­vándorlásellenes retorikájáról is elhíresült olasz igazságügy-miniszter, Roberto Castelli is azoknak az aggodalmaknak adott hangot, hogy a tiltás a szólásszabadság sérelméhez vezetne. Az egykori keleti blokk országai sürgették, hogy a náci szimbólumok mellett a kommunista jelképek használatát is tiltsák meg az unióban. A kezdeményezést a nyugati képviselők ellenezték – nyilván nem függetlenül a soraikban található nagy­számú kommunistától, akik máig használják a vörös csillagot.

Az Európai Parlament képviselői vé­gül semmilyen formában nem szavaz­ták meg a gyűlöletkeltésre alkalmas szimbólumok tiltását. Megegyeztek ugyanakkor abban, hogy visszatérnek ahhoz a tervezethez, amely szerint EU-szerte tegyék büntethetővé a bőrszín, vallás, származás alapján történő diszk­riminációra, erőszakra, illetve gyűlölet­re történő felbujtást. A tervezet alapján – melynek tárgyalása 2003-ban rekedt meg – tilos lenne a népirtás, így a holo­kauszt tagadása, illetve lekicsinylése. A megegyezés valószínűleg július végéig létre is jöhet a tagállamok között, mivel a Barroso vezette Európai Bizottság kü­lönösen fontosnak tartja a rasszizmus és kirekesztés elleni harcot a kínos Buttiglione-ügyet követően.

Mialatt a „politikai korrektségre” tö­rekvő Európa igyekszik törvényen kí­vül helyezni az antiszemitizmust, az öreg kontinensen egyre inkább meg­kérdőjeleződik Izrael állam legitimitá­sa. Nem kevésbé fajsúlyos személyi­ség, mint Ken Livingstone, London polgármestere vádolta egy újságcikk­ben „etnikai tisztogatással” Izraelt, va­lamint háborús bűnökkel Ariel Saron miniszterelnököt, akinek Livingstone szerint rács mögött lenne a helye. A munkáspárti polgármester előzőleg vi­tába keveredett az Evening Standard egyik zsidó újságírójával, akit náci kápónak nevezett, a lap szerinte vele el­lenséges beállítottsága miatt. Livings­tone a mindenfelől ránehezedő politi­kai nyomás ellenére sem kért bocsána­tot, sőt ominózus cikkében Izraelt vá­dolja azzal, hogy elősegíti a rasszizmus és vallási diszkrimináció hamis európai értelmezését. Eközben Nagy-Britanniában egy év alatt mintegy ötven százalékkal nőtt az antiszemita támadások száma. Az egyébként Izraellel szemben korrekt álláspontot követő Daily Telegraph év eleji felmérése szerint a britek a világ országai közül legkevésbé Izra­elben szeretnék a szabadságukat tölte­ni, illetve élni. A britek szerint Izrael érdemli meg legkevésbé a világ tiszte­letét, illetve a zsidó állam a legkevésbé demokratikus ország a földön. Bár Iz­rael identitásában továbbra is meghatá­rozó szerepe van az európaiságnak, a morális relativizmus és pacifizmus ál­tal meghatározott, szekularizált öreg kontinens szemében a zsidó állam anakronisztikus képződmény. Európai szemmel Izraelben túlteng a naciona­lizmus, amit mutat a határok körüli vi­ta is; a közel-keleti állam rasszista, mi­vel igyekszik megtartani zsidó jellegét; barbár, mivel nagyban támaszkodik a hadsereg erejére; primitív, mivel tiszte­li a vallásgyakorlást – írja Douglas Da­vis, a The Jerusalem Post elemzője. Az európaiak szerint Izrael maga provo­kálta ki a muszlimok őrült bosszúját a Nyugat ellen, mivel az egész arab-isz­lám világot magára haragította, illetve radikalizálta. Az öreg kontinens szerint az arab-izraeli konfliktus nem egy probléma következménye, hanem a ba­jok forrása. Az európai közvéle­ménytől ugyanakkor aligha várható el, hogy tisztán lásson a közel-keleti konf­liktus kérdésében, mivel egyrészt a mé­diát teljesen áthatja az Izrael-ellenes el­fogultság, másrészt pedig nem fordíta­nak kellő figyelmet a múlt feltárására: a brit fiatalok nyolcvan százaléka még nem hallott a holokausztról. Ráadásul Európa mintegy tizenötmilliós muszlim lakossága egyre nagyobb befolyást gyakorol a döntéshozókra.

Paradox módon, mialatt az európai identitás alakulásában meghatározó szerepet játszik Auschwitz emléke, Eu­rópa aligha tud megküzdeni az antisze­mitizmussal. ha továbbra is eltűri Izra­el befeketítését.

Eperjesi Ildikó