Szombat előfizetés 2017

Elvitték – visszahozták – kimérték

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az „aranyvonat”

A MAGYARORSZÁGI zsidó­ság 1944-ben elkezdődött és a kommunista diktatúra idején befejeződött kirablásának legismertebb ténye az úgynevezett „aranyvonat” története.

A német megszállók kiszolgálására alakult Sztójay-kormány 1944 áprili­sában rendeletet hozott zsidó tulajdon­ban lévő színplatina, színarany vagy e nemesfémek felhasználásával készült tárgyak, ékszerek, drágakövek és igaz­gyöngyök letétbe helyezéséről. Az ér­tékeket először a Postatakarék-pénztár budapesti főintézetében helyezték el, majd Sopronkövesdre hurcolták, 1945 márciusában pedig bevagonírozták és Ausztriába vitték. Az Országos Levél­tár XXX/5-b/4 gyűjteményében meg­található a Magyarországról kiszállított kincsek durva jegyzéke. Eszerint

41 láda (ládánként 45 kg) aranytárgy;

35 láda férfi aranyóra;

18 láda (ládánként 35 kg) féldrágakő, ékkővel díszített ékszer;

8 láda (ládánként 38 kg) briliáns;

3 láda (ládánként 100 kg) aranypénz, aranyrúd volt a rakomány.

Az egyértelműen zsidó tulajdont szállító vonattal párhuzamosan először Sopronba, majd Felső-Ausztriába szál­lították a Magyar Nemzeti Bankban őr­zött teljes állami arany- és valuta­készletet, s több más mellett az ott őr­zött, szakvélemények szerint – több­ségében zsidók letéteit és széfbeli értékeit, valamint a tőlük elvett, az Igazságügyi Minisztérium által kezelt, úgynevezett bűnügyi letéteket.

Az aranyvonatokat a francia és az amerikai hadsereg elfogta, és azok teljes szállítmánya az amerikaiaktól 1947-ben, a franciáktól pedig 1948 tavaszán visszakerült Budapestre, il­letve a Nemzeti Bankba.

Rövidesen megkezdődött a kincsek számbavétele, ezt egy ideig a Pénzügyminisztérium, a MNB, valamint a Zsidó Helyreállítási Alap megbízottai végezték. 1948. má­jus 18-án dr. Reiner Imre, az ortodox hitközség jogtanácsosa és egyben alelnöke egy feljegyzést készít – felte­hetően a zsidó közélet vezetőinek -, amelyben leírja, hogy megkereste Nyárádi Miklós kisgazdapárti pénz­ügyminisztert, hogy a felekezet kép­ viselői folytathassák a leltározást, mert abban újabban már csak a Pénzügy­minisztérium, a Jegybank s a Gazdasági Főtanács vehet részt. A miniszter ki­jelentette: a kormánynak az az állás­pontja, hogy a felekezet megbízhat a leltározókban, és azok munkájuk befe­jezése után egy leltári példányt kül­denek…

MÁR 1948-BAN elkezdődött az aranyvonat „kimérése”. Az aranyérméket és rúdara­nyakat a MNB „vásárolta” meg, a legértékesebb műtárgyakat a múzeu­mok kapták, az ékszereket belföldön az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, külföldön az Artex értékesítette. Az elkótyavetyélés még 1981-ben is folyt!

Az Alkotmánybíróság 1993-as fel­hívására a pénzügyminiszter és a MNB elnöke úgy nyilatkozott, hogy a „Ma­gyar Nemzeti Bank ez idő szerint ere­detiben nem őriz olyan nemesfém tár­gyakat – rúd- és törtaranyat, drága­követ, amelyeket az 1600/1944 ME ren­delet alapján helyeztek letétbe, vagy a rendelet 17. §-a alapján kerültek el­kobzásra”.

Címkék:1995-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A háború utáni vérvádak

A vérvád szó eredeti jelentése a huszadik században elhomályosult. Az értelmező szótár szerint a vérvád „a zsidók ellen emelt hamis...

1945: Szabadság, közöny, hadifogság

A szovjet hadsereg Magyarország területén 1944 szeptemberében elkezdődött harcai, vagyis a nácik és nyilasok megsemmisí­tésének hónapjai, majd a háborút követő...

Close